Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-24 / 21. szám
III. évfolyam. Halas, 1902. május 21, 21. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEGJELE1T IMIIIhTIDIEISr SZERDAIT. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész őtt, 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelés szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-«teza 1752. XSClrdletési árak: : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 3STyilttér: soronként 25 fillér, "фф Selyemtenyésztésünk. Bezerédy Pél az ország selyemtenyésztésének buzgó apostola kiadta jelentését a hazai selyemtenyésztés és selyemfonó ipar 1901. évi állapotáról. A ki e jelentést kezébe veszi, igazi lelki gyönyörűséggel fogja konstatálni, hogy selyemtenyésztésünk évről-évre emelkedik s hogy az ország e jelentékeny közgazdasági ágának vezetése oly kezekben van letéve, a kinek buz- góságától bizton remélhetjük annak felvirágzását is. Bezeredy éber figyelme kiterjed a selyerruermelés legapróbb részleteire is; s amig egyfelől örömmel jelzi az e téreni haladást, addig másfelől nem zárkózik el a selyemtermelés mizériái elől sem, keseregve konstatálja a selyemtermelés felvirágzását gátló körülményeket és atyai jó indulattal biztatja az illetékes tényezőket azoknak megszüntetésére, A jelentés szerint egész országban 1901-ben 19160 család foglalkozott 1955 községben a selyemtenyésztéssel s termeltek összesen 12468 métermázsa 65 g. selyemgubót, melyért 2 millió 329 ezer 450 korona fizettetett ki a tenyésztőknek. Összehasonlítva az adatokat azokkal, a melyeket a húsz évvel ezelőtti időből birunk, s a mely szerint akkor csak 71 községben 1058 család foglalkozott selyemtenyésztéssel s ez utón mindössze csak 22125 koronát keresett meg, kétségtelenül jelentékeny haladásnak kell tekintenünk, de egyúttal azt is kijelenthetjük, hogy az nem oly mérvű, mint a minőnek a szegény nép érdekében lennie kellene. Sajnosán tapasztaljuk, hogy a szegény nép idejét még mindig nem használja fel úgy, hogy munka megosztással az év minden szakában keresni tudna. Ha a munka ideje elkövetkezik, akkor agyon dolgozza magát s néhány hét alatt keresi be az egész évre valót, télen pedig pihen s unalmában a szocziálizmus mételyezó tanairól elmélkedik üres gyomorral. A külföld előhaladása éppen arra vezethető vissza, hogy a szünetelő mezei munka idején minden házban a házi ipari foglalkozás üt tanyát, s a lombfakadás pedig meghozza a selyemhernyótenyésztés idejét a család gyöngébb tagjainak. Ezért tartjuk óhajtandónak, hogy mindazok, akik a népre befolyást tudnak gyakorolni, iparkodjanak a népet saját jól felfogott érdekükben a selyemtenyésztés felkarolására buzdítani. Hiszen a földmivelésügyi kormány j oly széles körű intézkedéseket tett ( már ez irányban a nép érdekében, | hogy többet nem is tehet. Útbaigazítást, szederfát, petét ingyen kaphat bárki is a szegzárdi országos selyemtenyésztési felügyelőségnél, mely a szükséges útmutatások megadása végett szakembert is küld ki az illető vidékekre. Egy-egy család kevés munkával rövid idő alatt 70—80 koronát kereshetne a gyermekek és asszonyok révén. Minek tehát magunktól eldobni azt a jövedelmet, mely a szükségletek fedezésére mintegy önmagától kínálkozik. Buzditó szavunkat főként a lelkészekhez és tanítókhoz intézzük, mint a kik a legállandobb s legközvetlenebb érintkezésben állanak a néppel. Magyarázzák meg a népnek a selyemhernyótenyésztés fontosságát, annak jelentékeny mezőgazdasági és közgazdasági hasznát, és mi hisszük, hogy e fáradozásnak meg lesz a maga hatása, mind többen és többen fogják áldani jóakaratu tanácsainkat. Követésre méltó példa számtalan áll előttünk. Ott van Bácsbodrogh. E megyében pusztán a múlt évben 916 ezer koronát kaptak a tenyésztők. Nem-e valóságos áldás-e ez hat heti S munka után ?-------------------------------------.... A HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája. A kupola alatt. F/pírm a szerkeszti ségneli. \ Tekintetes szerkesztőség/ Midőn fenti ezirn alatt Írni kezdtünk arról a sok min-1 den féléről, amiről a kaszinó kupolája alatt a többé vagy kevésbbé virgoncz! ifjak csevegnek, a Jakab Pista lelke le begett szemünk előtt. A Jakab Pista lelke ; t. i. haza jár, de csak havonként egyszer Havonként egyszer akartuuk mi is meg- j jelenni a kupolával, azonban már második próbálkozásunk azzal az éppen nem hízelgő bevezetéssel jelent meg becses lapjukban, hogy hagyjunk önöknek békét ; hogy önöknek fontosabb dolgaik is vannak. Ez a szerkesztői üzenet a kupola alatt érthető fölháborodást keltet. Honvédhu szárunk erővel párbajra akarta hívni a egész szerkesztőséget, mert épen akkor kezdett a vivóiskolába járni. Ezer a szerencse, hogy a vívásból akkor még csak a bátor tekintetet sajátította «1- Ma azonban már jól forgatja a kardot I Ezt előre bocsátva reméljük, hogy a' kupolának még egyszer helyet adnak' becses lapjukban, Vinci gerjedt /тек.. Ha valakinek tekintete mostanság a kupola alá téved, látva a nagy ürességet csodálkozva kérdi: Hol van a haza reménye ? Bizoüy a haza reménye most másfelé jár. Irodalmi (r, nem v !) kérdésekkel fog lalkozik. Kölcsey ugyanis szomo.uan mon datj a Zrínyivel: „Elhamvadt a magzat hő szerelme, Nincs magasra vivő gerjedelme." Tizenöt halasi ur czáfolja meg Kölcseyt- Tizenöt kebelben lobog magasra a vivő gerjedelera Egy tekintet, a vivő terembe. Délután öl órakor tarka társaság gyűl össze a tőgymnasium tornatermében. A daliás vivómester, kinek gyönyörű izmait Achilles is megirigyelhetné, épen egyik borászunkat oktatja : — Önnek kijebb kell védeni a quavtot, mert nagy a . . . melle A többi dalia ez alatt tornázik és »test-! gyakorol « Végzett és kezdő jogászokigye-! keznek egymást belevágni a homokba, mely j lyel egyformán telelesz az egyiknek dús, aj másiknak gyér haja. Egy tartalékos tüzér ; hadnagy fölül a bakra és mutatja, hogyan j tesz a karddal, a tüzérkapitány, a mikori átveszi a regemenczkomandót. Szőrén és | bizton üli meg a lovat. Ez bizonyosan j nem hajítja le. Egy vékony dongáju vitéz, a kinek zsebéből gyerekkocsi árjegyzék látszik ki, ingerkedik termettebb társával: — Gyere birkózni te lisztes zsák! De a kihívott ellenfélben van annyi emberség, hogy nem fogadja el a kihivást: — Nem akarom, hogy Postumurnak hívják majd a fiadat. A vivómester ezalatt már a harmadik bajnokot fárasztja paláira. A harmadik meg különösen kikap. Társaságot hivott az elmúlt este vacsorára s hajnali 3 órakor már se bora, se fekete kávéja, se semmije nem volt a világon. Ezért kap most nagyokat, hol a jobb. hol a baloldalára. Bíróságunk egyik kitőnő tagja eközben elszántsággal és egy szál karddal ront neki a fiskálisnak, a ki az ő Ítéleteit mindig megfelebbezi. A közoktatás egyik oszlopa pedig városunk honvédhuszárjával viaskodik. — Úgy e, jól megy ? kérdi ellenfelétől ? — Már jól! Vívni ugyan nem tudsz, hanem dobbantani nagyszerűen. A tan férfiú megharagszik és olyat vág a honvéd huszár kardjára, hogy az menten ketté törik. Huszárunk földhöz vágja a kardmarkolatot, megnyergeli ■ a tornabakot és busán dúdolja : Verje meg az Isten Azt az édes anyát, A ki katonának Neveli a fiát.
