Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-03 / 18. szám
De tagadhatatlanul legszebb és legszükségesebb intézkedése az uj bün- tetötörvénykönyvnek, melynek tervezete immár készen fekszik az igazságügyminiszter asztalán, a nöcsábitás megbüntetése. Eddig törvénykönyvünkben a nöcsábitás deliktuma egy- átalán elő nem fordult s igy természetesen büntetés sincs reá kiszabva. Hány lelketlen férfi csábíthatott el fiatal ártatlan leányokat, anélkül, hogy a törvény szigorától félnie kellett volna ? Hány megrögzött lélekkufár folytathatott bűnös üzelmeket a női szemérmetességgel, hány megható regény játszódott le szemünk előtt és hány szegény leány menekült megtört szívvel a halál torkába vagy vetemedett erkölcstelen, könynyelmü életre, mig megrontói emelt fővel jártak a becsületes emberek között, a törvény nem büntette, a társadalom ki nem lökte őket sor ál ól. Ezentúl már keményen bűnhődni fognak e gazok és remélhető, hogy a törvénytől való félelem apasztani fogja az ilynemű büuök számát. Igen üdvös hatást várhatunk tehát a büntetőtörvénykönyv reformjától s azért szívesen üdvözöljük a czél- szerü újítást. Védekezzünk szellőinkben. A múlt heti számban eléggé érthetően és ügyesen tárgyalta — névtelen iró — aszőllő peronospora és lisztharmat elleni védekezés módját. Szükségesnek tartom azonban a millió számra fellépett kendermagbogár elleni védekezést is folytatólag ismertetni. Ma még kevesen tudják, hogy milyen nagy veszély fenyegeti homoki szóllőinket! A kendermagbogár milliószámra lepte el szöllőtókéink és gyümölcsfáink rügyeit. Tessék csak bárkinek megfigyelni. Ezen éjjel pusztító bogár a szőllő és gyümölcsfa rügyeit egészen a fás részig visszarágja s igy termésre nem számíthatunk. A többféle védekezés mód közül, különösen ajánlom, mint sikerrel járót, a kotlós- tyuk és csirkéinek szőllótelepeinken való meghonosítását. A tyuk és csirkéi semmi kárt sem tesznek a szőllöben, érésig, akkor pedig eltávozhatok, vagy (2—3 kros méter) stukatér-) náddal bizonyos kisebb területre korlátozhatók. Nagy hibát követnek el szőllöteleptulaj- donosaink azáltal, hogy a baromfit, különösen a csirkét és pulykát szőliótelepeikról száműzik ! Tapasztalásból mondhatom, hogy 20 napszámos se végez naponta oly irtást a káros rovarok pusztításánál, mint egy kotlós tyuk csirkéivel. A kotlós tyuk hozzávág csőrével az első venyigén talált bogárhoz s lehull lo—20, melyet csirkéi egy pillanat alatt felfalnak. Már a második, harmadik tőkénél figyelmes a tyuk. Látja, hogy terített asztal vár csirkéire, mihelyt megvágja csőrével a tőke vesszejét. Megy tőkéről-tőkére, hogy csirkéinek táplálékot adjon. Próbálja meg bárki! Én sok évi tapasztalásból ajánlom követendő például, hogy szőllőtelepeinken ne hiányozzanak a legjobb napszámosok : a kotlóstyuk és csirkéi. Esetleg pulykák! Bocsor litván. Anyakönyv. április 20—27-ig. Születtek: Nagy Czirok Sándor és Nagy V. Sz. Juliannának Eszter nevű leánya, Sárvári Imre és Kun Juliannának Imre nevű fia, Zemkó Mátyás és Király Gy. Rozáliának Etel nevű leánya, Czékus János és Kovács M. Mária Magdolnának Jolán nevű leánya, Erdélyi Sándor és Borbély Teréziának Sándor nevű fia, Korsós János és Császár Máriának Mária nevű leánya, Lászlé Sándor és Mészáros Erzsébetnek Erzsébet nevű leánya, Csapó Sándor és Ábrahám Máriának Mária pevű leánya Sós Sándor és Bitó Teréziának Károly nevű fia. Bibi János és Reimholcz Gabriellának Emma, Sarolta nevű leánya, Tóbiás Jusztinának György nevű fia, Dudás István és Gál Juliannának József nevű fia. Házasságra kihirdettek: Bőgd íny István Gönczöl Juliánnál, Bata Antal, Németh Auna Horgos ótómös pusztai lakossal, Házasságot kötöttek: Paprika Béniámin Csányi bátor I'onával, Csányi bátor János és neje Kovács Mária leányával, tanuk : Or- Jbán D. József, Modok Sándor. Luka Béniá- 'min, Vizkeleti Bakos Ju iannával néhai Viz- keleti Bakos Juliánná jeáuyával, tanuk Hegyi József, Hubai István. hlhaltak: Rajcsány István 3 éves, Kovács Etel 8 éves, Berta Sándorné, Gubodi Juliánná 46 éves, Oíördi József 46 éves, Szőke Jolán I éves, Kollár Eszter 12 éves, Szekula Etel 9 éves, Dohonyi Anna 22 hónapos. Szanyi Juliánná 10 éves, Kocsis Mária II éves, Vájger Imre 21 napos. Nagy bankok pusztulása. Mórt, amikor a vidéken nem tartozik a ritkaságok közé a kisebb pénzintézetek válsága, nem lehet hallgatagon elsiklani ama hirek mellett, hogy a fővárosi nagyobb bankok egynémelyike a gazdasági válság nyomása alatt beadja derekát. О vasóink bizonyára emlékeznek még a Magyar ipar- és kereskedelmi ban cnak néhány hét előtt lefolyt viharos közgyűlésére, melyben az intézet felszámolásának kérdését szellőztették. A kormány hathatós párt- fogása mellett, törvényezikk alapján teremtetett meg ez az intézet s ime keletkezése után egy évtizeddel már nem zakatol rendben a gépezete s fel kell vetni a kérdést, tanácsos-e, hogy tovább működjék? Alighogy a pénzügyi körök a Magyar ipar- és kereskedelmi bank okozta izgatottságukból kissé magukhoz térnének, már egy másik bank, a Budapesti bankegyesület vonja magára válsága által a közfigyelmet. 1895. évig ez az intézet a középszerű bankok sorába tartozott. Nem ártotta magát nagyobb pénzügyi műveletekbe, hanem szerényen és serényen dolgozva, részvényeseinek polgári, de biztos hasznot nyújtott. A millenniumi kiállítás előtt, amikor a kilátások oly rózsásak voltak, hogy hervadásukra senki sem gondolt, egyszerre felcsapott a nagy vá'- lalkozó bankok közé. Mindenféle vállalatba fektette pénzét, hiszen oly szépen indultak akkor még az iparvállalatok, hogy a velők való spekuláczió ingerének nehéz volt el- lentállni. Most ezeknek az iparvállalatoknak többé-kevésbbé szomorú helyzete magát a bankot is válságba sodorta, olyannyira, hogy abból csak felszámolás u'ján képes kilábalni. Nem lehet a nemzetgazdásznak ezeket a szomorú jelenségeket az illető intézetek saját külön bajai gyanánt odaállítani. Nem, már azért sem, mivel e jelenségek h rvivői ama szomorú ténynek, hogy ipaiunk, kereskedelmünk pang, gazdasági helyzetünk aggasztóan rossz. Az intézetek vezetőségeit igazság szerint nem igen okolhatjuk e bajokért. Lehet, hogy hibát követtek el, amikor túlságosan bíztak a szépen fejlődő iparban és nem számoltak elég óvatossággal a bekövetkezhető szerencsétlen konsteliácziókra. Lehet, hogy azt a hibát is követték el, hogy nem érték be a kisebb károsodásokkal, hanem csüggedetlenüi várva a jobb időket, addig halmoztak újabb befektetéseket a már^eí- vesztettekre, mig végre megakadván lélegzetük, kénytelenek voltak önmagukat is áldozatokul odavetni. Mindez azonban nem róható fel hibájukul, a bajt a gazdasági viszonyokban kell keresni, melyek jogos reményeiket, várakozásaikat sehogysem igazolták. Jogosok és indokoltak voltak a vérme- sebb várakozások, mert ki hihette volna még csak négy-öt évvel eze’őtt, hogy a javulás oly soká fog késni ? íme a pénzbőség kórságának egy szembeötlő tünete. Szaporodik fo'y‘on a pénz, uiert iparvállalatokba nincs kedve fektetni senkinek. S ha vállalkozó hazafias szellemű pénzintézetek nem bá'orit'anva el a spekuláczió általános tartózkodásától, emelm akarják az ipirt és eképpen fejleszteni a váüalkozási kedvet, óhajuk, tervök dugába» dől s ők maguk is elvesznek az álfa'ános gizdatági sülyedés örvényében. Kinek legyen tehát kedve a takarékpénztárakban keveset, de mégis biztosan kamatozó pénzét kivinni a gazdasági világba ? Ki koczkázza vagyonát bizonytalan spekulációkra ? Mert bizonytalan ma minden ipari vá'la'kozás. Az építőipar például évek óta pang. Egykor hires, virágzó malomiparunk őrlési haszna úgyszólván semmi s az árfluktuáeziók kétes kimenetelű kiaknázásából kénytelen tengetni életöt. S igy egész csomó iparágat lehetne felsorolni, mely csak hogy éppen létezik és tengődik, de hasznot nem hajt, sem arra' valószínű kilátást nem nyujf, hogy a közel jövőben jövedelmezősége javulni fog. Ne csodálkozzunk tehát, hí ama fővárosi bankok, melyek iparvállalatok létesítésén fáradoztak és azokat finánc orozták, súlyosan megérzik az ipar és kereskedelem ten- gődéséaek káros hatását. Nagy a sötétség a gazdasági világban és aggódva kérdjük: mikor fog már virradni ? HÍREK. — Az országgyűlési képviselő választására az 1903. évben jogosítottak ideiglenes névjegyzéke a központi választmány által ösz- szeállittatván, a kihagyottak névjegyzékével együtt az adójegyzői hivatalban május 5. napjától kezdve közszemlére kitétetik. Ezen névjegyzék ellen saját személyét illetőleg mindenki, valamely jogtalan fölvétel vagy kihagyás miatt pedig az, aki a névjegyzékbe felvéve van, jogosított felszólalni, tudomására hozatik a lakosságnak, hogy az összeállított névjegyzéket a kitétel napjától kezdve, vagyis május 5-től 25-ig délelőtt 8—12 óráig az adójegyzói hivatalban mindenki megtekintheti, az d. u, 2—6 óráig le is másol-
