Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-03 / 18. szám
III. évfolyam. Halas, 1902. április 30. 18. szám TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEGJELEN LdULTUCEIbT SZEIKID ALIST. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő : DR. HODOSSV GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1752. IZirdetési á,xa,lc : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. iFBT iWyilttér: soronként 25 fillér. "ФЦЗ Büntetűtörvénykönyvi reformok. Hosszú vajúdás után vógre mi is elérkeztünk oda, ahol a nyugoti müveit államok már régen tartanak. Kiselejtezik büntetőlörvényköny vünk elavult elveit s a mai kor szellemének megfelelő intézkedésekkel toldják meg. Я reformoknak legérdekesebbje a feltételes elitélés életbeléptetése. Azoknak a tévútra került egyéneknek ugyanis, akik csak egyszer feledkeztek meg magukról, ha nem főbenjáró bűnt követtek el és erkölcsi javulásukra alapos a kilátás, elengedik a rájuk kiszabott büntetés tényleges elszenvedését, de annái keményebben büntetik meg őket, ha visszaesnek a bűn útjára. A külföldön ezzel az intézkedéssel igen szép eredményeket értek el. Sta tisztikai adatok igazolják, hogy a feltételes elitélés behozatala óta jelentékenyen apadt a nagybünösök száma. Világosan látszik tehát jóhatása annak, hogy megadják a rossz útra térteknek a megjavulásra való lehetőséget. Mert tudvalevő, hogy a börtön tanyája a bűnnek s aki egyszer a börtön levegőjét szívta, vajmi gyorsan kerül ismét vissza oda. Becsületét elvesztettnek kell tartania, erkölcsileg holt és fizikai szenvedése a börtönben nem oly rémesztő, hogy újabb bűncselekmények elkövetésétől elriassza. A börtön teljesen tönkreteszi a becsületérzést s nagyon kevesen vannak, akik az elszenvedett büntetés után magukba szállnának s a becsület ösvényére térnének. Legalább is rendkívül nagy erkölcsi erő kell ehhez. Nagyon szép, nagyon humánus intézkedés tehát az, mely megbocsátván az egyszeri tévedést, javítani akarja az alapjában vére jó és csak pillanatnyilag önmagáról megfeledkezett egyént. Éppen oly humánus intézkedése az uj büntetőtorvénykönyvnek a fiatalkori bűnösöket javító intézetek fejlesztése. Tudni kell, hogy a fiatalkori bűntettesek száma újabb időben ijesztően szaporodott. Az erkölcsök általános romlása, a rossz gazdasági viszonyok vagy mindkét körülmény oka-e ezen ténynek, nem lehet liztosan tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy legfőbb ideje ennek, a nemzet testén garázda módon rágódó bajnak gátat vetni. A hatóság elleni erőszak, testi sértés, lopás, sikkasztás, orgazdaság és csalás eseteire nézve is lényeges javításokat léptet éleibe az uj büntető- törvénykönyv. Annyi visszásság volt eddig ezeknek megtorlásában, hogy jogvégzett emberek is csak fejcsóválva igazodtak el rajtok, sokszor saját igazságérzetével jutott ellentétbe a biró, amikor kénytelen volt a törvény betűje szerint ítélni s a polgárok természetes észszel fel sem foghatták, hogy csekély természetű vétségekért mért sújt a bíróság gyakran keményebb Ítélettel mint nagy bűnesetekben. A HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája. Vasárnap. Megcs.-ndült a harang, Gyűl a falu népe Csendes áhítatra Az Isten elébz. Járásuk oly csendes, Nézésük о у méla, Egy-egy könny is csillog A szemükben néha. Zeng a szent zsolozsma, Felharsan az ének Az egek megtartó Erős Istenének. Csendes megnyugvással Távoznak ismét el, Mintha örök üdvnek Zálogát vinnék el. Ea megyek csak busán ; Az én szivem üres, Imám meghaügatást Jaj! hiába keres. Tán csak аЯ az imát Hallgatja meg az ég, Mely párjával együtt Indul útra innét. Vagy ha találkozik A menny kapujába, Két szerető szívnek ^Szívből jött imája . . . Mind párjára t'.lál, A mennybe felrepül; Csak én sóhajtozom Egyedül, egvedül 1 Palást, Diákdal. Diák vagyok, semmi gondom, De mire is vón’ ? Eszem, iszom, dalolgatok, Élem világom. Ha becsap egy-két varga,1) Kinek, mi gondja arra f Éu nem adok rá: Nem vagyok szamár! Hogyha elfogy pénzem, sebaj! Zálogba csapom, Valamennyi szükségtelen, Kabátom, frakkom. Minek az a sok lim lom S miért hever — gondolom — Értékesítem, Mindjárt van pénzem I Ez a diákíinánczia, S ez nagyon helyes, Mert biztos, hogy értékükön A moly nem felez. Szellőztesd hát ruhádat, Helyette majd pénz támad. Igaz, hogy kevés ; De ha nincs, mit tész ? Aztán meg a tudományhoz A sok könyv minek i J) Vargának hívják diáknyelven az elégtelent, szekundát, — Nélkülök is szerezhetni Örök hirt, nevet, Mutatja vak Homérosz*) Herkules és más hérosz3) Boltba hát vélek, Úgy is megélek 1 Mikor pedig öregem jő S üres a fogas Megoldom én a nagy kérdést, Bármilyen fogas ; Valamennyi pajtásom . . . Ruháért sorba járom, S bámul az öreg Szobám látva meg. Annyi sok könyv, ruha, mindeD, Rendben a helyén, Hogy az öreg büszke rá, hogy Fia vagyok én! S miután jól megdicsért, Nyúl a tömött erszényért; Pedig mind lopott, A mi disz van ott. Hogyha egyszer véletlenül Kicsapnak talán, Nem verem a fejem a falba, Lesz újra tanyám. Boldogítok más várost, Ruhámmal más zsibárost, S rendben a dolog, Csak diák vagyok ! Vén diák, *) Homérosz, híres görög költő vak volt, tehát nem olvashatott. s) Herkules hires görög, hős (hérosz) annyi rendkívüli dolgot vitt véghez, hogy aligha volt ideje köny vekkel bíbelődni.
