Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-12 / 15. szám
III. évfolyam. Halas, 1902. április 9, 15. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEG-JELEN IMlIIfcTIDEIbT SZEEDAIT. ELŐFIZETÉSI ÁEAE-. Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» > 3» — » Felelős szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. mird.etásl ára.le : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. 84F" LTyilttér : soronként 25 fillér. A birtokos középosztály. Általános a panasz, hogy hazánknak nincsen vagyonos középosztálya. Se- holsem mutatkozik ez a fogyatkozás feltűnőbben, mint a birtokosságnál, melynek középosztálya nálunk csaknem teljesen hiányzik. A múlt század hetvenes éveiig csak dölyfös nemességet és szegény parasztságot ismerünk. 48-ig szabad polgárság és szabad parasztság egyáltalán nem volt. Az egynéhány szabad királyi város alig nyomott valamit a latba és a jászok, kunok és hajdúk kiváltságos kerületei mindössze száz egyne- hány négyszög mértföldnyi területen feküdtek. A többi terület a nemesség kezében volt, mely csaknem tősgyökeres magyarokból állott. A parasztság csak kisebb birtokokkal rendelkezik s ma sem bir nagyobbakat. Ezzel szemben a dúsgazdag magyar nemesség szinte országok fölött uralkodó hatalma áll. Valamely foldbirtokos egy végben fekvő tagja : uradalom, ez azonban nem mindig egyértelmű valamely uraság egész birtokával, sokan külömbözö vidékeken több uradalommal bírván. Birtok tekintetében tehát a közve- titlen ellentétek országaképpen jelenik meg Magyarország, vagy apró-cseprü paraszt-jószág vagy fejedelmi birtokok; a középosztály gyenge vagy nincs. 1848, megtörte a középnemes osztály jelentőségét, kiváltsága nincs többé, adóznia éppen úgy kell, mint más közönséges embereknek és boldognak vallhatja magát, ki jokora adóösszeget kénytelen fizetni, mert a legtöbbnek birtokából csak igen kevés jut. A földbirtoknak tehát csak két szélsőségét találni Magyarországban : jószágok tengertömegét s aránylag apró paraszt telkeket. A két szélsőség közvetítése hiányzik, a magyar mezőgazdaság súlypontja nem középett, hanem egészen az egyik oldalon fekszik : a nagy javadalmakban. A nagy javak tulnyoinósága következtében egészen sajátságos szint ölt a magyar mezőgazdaság. Bármit gondoljon- is a nyugodt európai ember Magyarország foldmivelésének elmaradásáról, az okszerű mezőgazdaság épp oly jól áll Magyarországon, mint Európa bármely országában. A paraszt gazdálkodást, igaz, nem lehet eldicsérni okszerűsége miatt, de hol van az másképp ? A nagy javadalmakról azonban el lehet mondani, hogy rajtuk jól folyik a gazdálkodás. A sok gazdatiszt a nagy uradalmakban oly nagy számú, mezőgazdaságilag iskolázott személyzetet képez, minőt másutt nem gyakran találni. E szerint abban lehetne keresni a nagy uradalmak jelentőségét Magyarországra nézve, hogy az okszerű mezőgazdaság tanitójaiként. hivatvák a népre hatni. De ez állomást sokkal jobban töltenék be, ha kiterjedésük csekélyebb volna, mert a fenforgó tetemes külömbség mellett nem meri a paraszt gazdaságát a nagy birtokosságéval párhuzamba állítani. Az ügyek mai állása mellett úgy rémlik a paraszt előtt, mintha terjedelmesebb jószág egyszersmind okszerűséggel járna, mintha mitsem lehetne abból az ő jószágán foganatosítani, ami nagyobb gazdaságban oly világosan mutatja áldásos következményeit. A paraszt birtokosságtól tehát értelmiségi foka következtébe.» alig várhatjuk mezőgazdaságunk felvirágoztatását. A közép birtokos osztály el yan adósodva, hiányzik a tőkéje, mely- lyel helyzetén s egyúttal mezőgazdaságunk helyzetén javíthatna. A nagybirtokosság pedig terület tekintetében az országnak csak mintegy tizedrészét képviseli. Bármily okszerűen és czél- tudatosan vezeti. gazdálkodását, tőle egyedül nem várhatjuk mezőgazdaságunk föllenditését. A HAUS és VIDÉKE eredeti tarczaja. A kupola alatt. Mikor még nem voltam tagja a nagy kaszinónak s még igen kiváncsi természetű voltam, gyakran tanakodtam : vájjon mit csinálnak városunk urai a kaszinóban ? Idővel, bár nem tartozom városunk urai közé, sőt nekem uram a város, bevettek tagnak a kaszinóba. S ekkor láttam, hogy városunk urai a kaszinóban kártyáznak, kibicelnek és biliárdoznak. Tudtam, hogy kártyázni nem tudok, gondoltam, hogy a kibiceléshez nincs elég türelmem és sej tettem, hogy a biliárdozáshoz nincs elég ügyességem. Unatkoztam Unalmamban azon gondolkoztam : — Vájjon mit csinálnak városunk hölgyei a Kossuth utczáu ? S igy történt, hogy bár nem tartozom városunk hölgyei közé, magam is kimentem az utczára, ahol varosunk hölgyei sétáltak. beszélgettek és mosolyogtak. Tudtam. hogy nem az én kedvemért sétálnak, gondoltam, hogy nem én rólam beszélgetnek, de azért úgy sejtettem, mintha egyik másik reáin mosolygott volna. Lovagi kö telességemnek tartottam visszamosolyogni, de majd kővé váltam a mosolygós hölgynek mérges megjegyzésére; «■- Hát ez a mafla mit röhög ? Megfagyott arcomon a mosoly. Rohan tam vissza a kaszinóba. Odabent jó meleg volt, hát lassanként kiengedt arcomon a megfagyott mosoly. Ellenben a szivem, a mely az utczá hevült, itt újra megfagyott. Akinek valamikor keze, füle vagy iába megfagyott, sejtheti némileg, milyen kin az, üa valakinek a szive fagyos. Hosz szas töprengés után megtaláltam a segít séget : Hogy fagyos szivem kiengedjen, látnom kell a sétáló szép hölgyeket, de hogy ar comon a mosoly ismét meg ne fagyjon, nem szabad őket hallanom : ergo odaülök a sarokablakhoz, a kupola alá. A szót tett követte s a tett pompásan igazat adott a szónak. Láttam, de nem hallottam őket. Hevült mellemben a szív, arezomon a mosoly. Valószinű ugyan, hogy most is beszélnek mafláról és röhögésről, de mit árt az nekem, ha nem hallom. Barátságos mosolylyal köszöntőm a sétáló hölgyeket s nem ütközöm meg rajta, hogy nem fogadják. Amíg odakünn voltam, ad dig se fogadták Azt mondják, hogy most ez az előkelő divat. Csendes gyönyörűségemben azonban csakhamar lármás csoport zavart meg A kaszinóban uralkodó társadalmi állapotokkal elégedetlen elemek odagyülekeztek kö- rém. De mielőtt tovább követnők az ese menyeket, egy leleplezést kell tennem, melyért kellemetlen jelenetet rendezhet egyik-másik tekintetes barátomnak a nagyságos felesége. Pedig eddig se nézte jé szemmel (a jó szemet csak képletesen értem !) hogy az uracskája minden áldott napon, amint az óra ötöt üt, veszi botját, kalapját és megy a kaszinóba. — Ugyan mit tudtok abban a kaszinó ban örökösen csinálni ? — fakad ki a nagyságos asszony. — De édes fiam, hát újságot olvasunk, világosítja fel a tekintetes ur. A nagyságos asszony erre azt az ellenvetést teszi, hogy otthon is van újság. A tekintetes ur azonban elhallgattatja azzal, hogy úri embernek nem elég egy lapot olvasni. Vígan koezog hősünk a kaszinóba és rittig ! egyenesen az olvasóterembe megy. Leveti és felakasztja felöltőjét és fürkésző szemmel keresi az Egyetértést, amelyet otthon nem járatnak, midőn az ajtón beszól valaki : — Negyedik kerestetik ! Hősünk ugyan mindenütt első szeretne lenni, de most az egyszer szívesen beáll negyediknek Aki azonban azt hinné a hallottak után, hogy a kaszinó nagytermében hősünk lesz a negyedik, az vessen egy tekintetet a nagyterembe. Öt asztalnál mintegy ötven emoer ül karikában. Fele időről időre fölemeli jobbját és valamit odavág az asztal t özepére. A másik fele csak néz és hall-
