Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-11 / 2. szám
hasábjain nyilatkozni, ha vallomásuk meghami- Iitva, s nem a valóságnak megfelelően közöltetett volna. Rá térve a Beck dr. által kiemelt s ment* ségül felhozott bírói határozatok g törvényszéki orvosi véleményekre, lássuk, hogy áll itt a dolog ? Dr. Beck ellen a vizsgálat el volt rendelve: Hamis orvosi bizonyítvány kiállításának vét- gége, gondatlanságból okozotf súlyos testi sértés, — sikkasztás vétsége, közegészség elleni kihágás, később pedig gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt. Beigazolást nyert, hogy Dr. Beck hamis orvosi bizonyítványokkal üzérkedett. De a törvény csakis a hatóság előtt használt hamis orvosi bizonyítványokat bünteti; az ő általa gyártott bizonyítványok pedig, — mint a tanúvallomások igazolják — a tanári testületnél, a temetkezési egyletnél s a rendőrkapitányi hivatalnál használtattak, ezeket pedig nem tekintették hatóságnak, tehát nem is büntethették meg Dr. Becket. A mi a gondatlanságból okozott súlyos testi sértéseket illeti: Szőri Vinczéné eseténél a kir. törvényszéki orvos ur véleménye kimondja, hogy „Dr. Beck itt szabálytalanul kezelte a beteget s rajta 8 napon belől gyógyuló testi sértést ejtett. Igen ám, de a 8 napon belől gyógyuló sértést a törvény könnyű testi sértésnek minősíti, gon datlanságból okozott könnyű testi sértés pedig nem büntethető, csakis a súlyos testi sertés, vagyis a mi 8 napon tu! gyógyul. — Azt vagyok bátor csak kérdezni, szabad-e egy orvosnak hibás s szabálytalan kezeles által a betegen 8 napon belől gyógyuló sértést ejteni ? Tegzes Antalnál négy orvos igazolta, bogy a Beck dr. kezelése hibás s helytelen volt, igazolta azt is, hogy a beteg egyik szemére meg is vakult; de a kir. törvényszéki orvos ur Beck dr. védekezését fogadta el, az iratok pedig felsőbb orvosi fórum elé nem terjesztettek, s igy nem is lett eldöntve, váljon a 4 orvosnak volt-e igaza, vagy a törvényszéki orvos urnák, A sikkasztásra vonatkozólag beigazolást nyert, hogy Beck dr. mint városi trachoma orvos, két darab csipeszszel, melyet a város számlájára rendelt meg, nem számolt be. De igazolta, hogy a gyógyító központból egyet s mást elloptak, iehet tehát, hogy a csipeszeket is ellopták. Bármiként áll a dolog, a két csipesz a város tulajdonát képezte, az reá lett bizva s azzal neki be kellett volna számolni, midőn trachoma orvosi állásából elrnoz- dittatott. A közegészség elleni kihágás több esetben beigazolást nyert, de 8 hónap után történt a feljelentés, a mikor már Dr. Beck elévülés miatt büntethető nem volt. A gondstlanságból okozott emberölést illetőleg, Orbán Antal azzal vádolta Dr. Becket, hogy gyermekét hibás operátiója által megölte. A törvényszéki orvos ur véleménye nem kifogásolta Beck dr. eljárását. Nehogy hamis vádaskodással illettessem, sértett igazságérze tem által vezetve, egy egyetemi tanár véleményét kértem ki, s azzal mentem panaszra a kir. főügyész úrhoz Budapestre, ki is a gyermek hullájának íelásatását azzal rendelte el, hogy az orvosszakértői vélemények igazo l&sa szerint itt a legnagyobb orvosi tudatlansággal állunk szembe. Igen ám, de a felásatás már a halál után hónapok múlva történt, a mikor is az előre haladott rothadás miatt a halálnak oka többé megállapítható már nem volt. A legfelsőbb orvosi fórum — az igaz« ságügyi orvosi tanács — csakis a Beck dr. eljárására vonatkozólag mondhatott véleményt — s a vélemény igazolja, hogy a gyermeknek betegsége olyan volt, melyet bármely orvosnak könnyen fel lehetett ismernie, hogy Beck dr. nak eljárása nem volt megfelelő s ily eljárás orvosilag meg nem engedhető, Kimondja a vélemény azt is, hogy Beck dr. eljárása a csecsemő halálát siettette. Csak azt vagyok bátor kérdezni, szabad e egy orvosnak a beteg halálát siettetni ? Nézetem szerint egyik főtétel, ha nem használ hatunk is, ártani semmi esetre sem szabad. Nyilatkozatában hivatkozik Dr. Beck arra, hogy az értelmes gazdaközönség birodalmát sikerült megnyernie. Ezzel érdeme? dicsekedni, de nem is szabad vele visszaélni. Ő pedig visszaélt vele. Hivatkozom Kriegner Kálmán gyógyszerész úr vallomására, mely a következőképen hangzik: „Dr. Beck a méregként ható szereknél megengedett adagokat a leggyakrabban tudva vagy tévesen áthágta s midőu saját biztonságom okáért fölkerestem őt s megkérdeztem, hogy tévedés-e vagy szándékosan ir ily veszélyesen erős adagokat, azt mondotta: „Csak tessék úgy elkészíteni a receptem a mint én azt megírom, büdös paraszt vagy meggyógyul vagy felfordul.“ Miutáu veszély esetén e'sö sóiban én vagyok felelős, Becknek ezen kijelentését erősen emlékezetemben tartottam s még az év és időszakra, sőt a helyre is a hol azt nekem mondotta oly élénken emlékezem, hogy arra bármikor kész vagyok hitet tenni. — Becknek ezen válasza után úgy magam, mint a segédem minden alkalommal csakis a gyógy szerészkönyv által előirt legnagyobb adagót szolgáltattuk ki, vagyis a recepteket nem úgy készítettük meg, mint a hogy az írva volt.“ — Ezen óvatossága mellett Í3, annyira félt a gyógyszerész úr a bajba keveredéstől, hogy eladta gyógytárát s eltávozott. Csincsák Béla gyógyszerész úr a következőket vallotta: „Tapasztaltam, hogy D\ Beck Sándor úr, egyes gyógyszeieket a maxi mális—törvényszerű— mértéken felüli adagban rendelte s midőn erre mint gyógyszerész kő- telességszerüen szóbelileg figyelmeztettem ezt mondta: „Úgy ked kiadnia a mint rendeltem, a paraszt vagy meggyógyuljon, vagy megdögöljön, mert csak igy lehet praxist csinálni és bizalmat kelteni*. — Különösen emlékezem arra, hogy D. к és később E. J. halasi lakosok jódmér gezést kaptak, E. J.-nek pedig atyja éjnek idején vert fel engem s fenyegetődzve tett szemrehányást, hogy fiát megmérgeziem, mert az orvos megmondotta, hogy a mérgezés a gyógyszer rosszasága miatt áilt be fiánál, mire én megmagyaráztam ueki, hogy a gyógyszerben nem volt hiba, hanem az volt a baj, hogy Dr, Beck Sándor űr, szervezetéhez mérten, íu.erős adagot rendűit, s iniuún az eset kevéssel gyógytár vizsgálat előtt történi, kűmn is felkértem Dr. Hirkó László megyei főorvos urat, hogy az illető szert vizsgálja meg, mii teljesítvén azt kifogástalannak találta“. Pintér Barna gyógyszerész ur vallomásában azt mondja: „Van tudomásom arról, hogy Dr. Beck Sándor orvos ur gyógyszereket a maximális, vagyis a megengedeti adagon lelüli mennyiségben rendelt s erre én figyelmeztet tem is, mire ő azt telelte, hogy rendeléséért ő a felelős, mire én felelősségem tudatában ismételve figyelmeztettem, hogy a vényt ily esetben szabályosan állítsa ki,' mert ellen esetben nem expediáíhatok; azt is tudom, f jelzet! gyógyszert osztatlanul rendelt, ily vényt a főorvos urnák is mutattam a.inak idejében ; volt arra is eset gyakrabban, hogy Dr, Beck összeférhetlen gyógyszereket rendelt, miből az a kellemetlenség fordult elő, hogy a gyógyszert visszahozták“ stb. Ha Beck dr.-nak sikerült az értelmes gazdaközönség bizalmát megnyerni, rat hálátlanság azzal ily nagy mérvben visszaélni s azok családjának egészségét s testi épségét oly kevésre becsülni. Mindenkinek egyforma becses az egészsége. Sajnos, hogy az orvosi visszaéléseknek nincs megtorlója, e miatt már több ízben feijajdul tak úgy a politikai, mint az orvosi lapok. A közigazgatási hatóság feje, az alispán ur ő nagysága megtorlásul a társadalmi bojkottot ajánlja Dr. Beck-el szemben, mi annyit jelent, hogy a társai lomnak kell kebeléből kizárni az olyan egyéntj,ki ily orvosi| visszaéléseket követ el. De mii törődik a társadalom Dr. Beck visszaéléseivel ? A belügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője Dr. Chyzer miniszteri tanácsos ur pedig végzésében ezt mondja: „A Dr. Beck Sándor orvos által elkövetett mű hibák elbírálása és megtorlása nem közigazgatósági útra tartozik. ügy látszik igaza volt annak a bíró urnák, ki az (xhumálás alkalmával úgy nyilatkozott, hogy: „Tapasztalatból tudom, hogy orvost nem ítélnek el soha, ha csak valakinek lába helyett a fejét nem vágja le 1“ A városi szabályrendelet azt mondja : „A tiszti orvosnak kötelessége az összes orvosi működések ellenőrzése.“ Az én bűnöm tehát az, hogy teljesítve kötelességemet, Beck dr.- nak nagymérvű s súlyos beszámítás alá eső orvosi visszaéléseit a biróaág és a kartársak előtt föltártam. Ezen lépésre is Beck dr. kényszerítőn reá, mert a közgyűlés előtt használt kifejezésekért ő jelenteit fel engemet s én csak a magam védelmére hoztam fel az ismert visszaéléseit s nem az ő bevádolására. Ha ezt nem teszem, engemet büntettek volna meg — hol lett volna akkor az igazság ? Dr. Dobozy István városi főoryos. Közgyűlés. Cs-rt. '7-) Abban я modorban mint megkezdett, folytattatok és végre szerencsésen befejeztetett a költségvetés tárgyalása, melyet egy érdé kés vita előzött meg. Kovács Karoly főjegyző erősen indignálodva jelentést tesz arról, hogy a jan. 2-iki közgyűlés hitelesítésére kiküldött bizottság olyan megjegyzéseket fűzött az aláíráshoz, melylyel a főjegyző gyanúsítva van azzal, hogy a közgyűlés határozatait nem híven jegyzi be. Egyik megjegyzés az, hogy az iskola felügyelőnek nem csak a fizetését törölte a képviselő testület, de az állást magát is megszüntetendőnek mondotta ki. A másik pótlás illetve megjegyzés az, hogy „az előlegek visszatérítésé14 tételnél kimaradt a jegyzőkönyvbe vett határozatból az, hogy kérdés intéztetvén a polgármesterhez, ez azt válaszolta, hogy az utalványozás joga őt illeti. A főjegyző ezen megjegyzéseket sérelmesnek tartja magára nézve, mert a jegyzőkönyv hitelét érintik. Szathmáry Sándor mint egyik hitelesítő a bizottság pót ásait és megjegyzéseit védelmezi. Kulhi özabó Imre, Dr. Babó Mihály, Mészöly István, id. Gál Lajos, Ka szás Lajos szollanak a felvetett kérdéshez. A közgyűlés azután jóhiszemű tévedésnek veszi a hitelezi) bizottság pótlásait, mert szó volt ugyan e kérdésekről, de a határozatok i? ry vétettek be a jegyzőkönyvbe, amint azok uozattak, az iskolaíeiUgyeiői állásra nézve a közgyűlés naugulaia ugyan az volt, hogy az állás megszüntetendő, de mert e részben az
