Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-08 / 10. szám
IIT. évfolyam. Halas, 1902. márczius 8. 10. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. ЪАГЕСЗ-СПЕХ-йЗЪТ MIISrZDElSr SZOMBATON*. ELŐriZSTÉSI H*lyb*a с|й< irr» 5 kor. Félévi-» 2 kor. Í0 fiU. TkUkwi » >6» » 3» — » Felelő* eeerkeeető : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerke*zt6»ég é* kiadóhivatal Hala*, F6-utcza 1752. EXird-etési á.ra,ls: : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. jfcTyllttér: seronként 25 fillér. -T®® Kisiparosaink képzése. Örvendetes jelensége az újabb magyar politikának kisiparosaink művelése. Sok mulasztást, akarunk ezzel pótolni s úgy látszik eredménnyel. Napról-napra olvassuk a kereskedelmi kormány abbeli szándékát, hogy iparosainkon segíteni akar, sót mint a tények igazolják, némileg segitis.. Utt a hol szükségét látja, gépeket ad, kölcsönöket és segélyt nyújt, szóval : megadja a magyar iparosnak a iehe- tőséget annak, hogy ha kellő ügyességet, szorgalmat és szakképzettséget képes kifejteni, boldogulhasson is. Igaz, azt mondják és hallható mindenütt, hogy Magyarországban kisiparról nem beszélhetünk, mert itt van a közös vámterület . . . továbbá a nagy gyáripar. Elejétől kezdve ez mind igaz. Tudja a nagy magyar birodalomban mindenki, magyarok, horvátok egyaránt, hogy a külföldi áruk és a nagy gyáripar nagy csapás a magyar iparra. Es a mint a bajt mindnyájan ismerjük, a mint tudjuk, hogy hazahas kötelességünk iparunkat támogatni, és azt előbbre vinni, ép úgy szükséges, hogy számoljunk a mai helyzettel és amennyire csak lehetséges, és módunkban áll, enyhítsük a fájó sebeket, melyeket iparosaink érdemtelenül bár, de mégis viselnek. A külföldi ipar csak ott tud meghonosodni és talál magának kedvező piacot, a hol a nép ösfoglalkozásu. Az iparosok ily országokban maguk is külföldről származtak, mint ez Magyarországra is áll. A magyar nem megy iparosnak. О a hazának ura. tehát lóldbirtokos. De a kik az utóbbi évtizedekben mégis iparra adták magukat, azok legnagyobb része nem eléggé iskolázott, (hisz ezért is adtá. erre a foglalkozásra, mert nem tanult) s igy ne csodálkozzunk, hogy Magyar- országban mindenről, csak iparról nem beszélhetünk. Szakiskolák széles ez országban nem voltak, alsóbb ipariskoláinkban pedig egy kevés nyelvtanon, számtanon és rajzon ki vül semmit sem j t tanultak. íj Már most igy áilván a helyzet,! < látván, hogy iparosaink nem voltak 1 olyan tényezők, a kikre a nemzet — ^ önálló vámterület esetén — számit- i i hatna, kérdés mi legyen a teendőnk ? 1 ■ Mert azt a tételt könnyű kimondani, i i hozzuk be az önálló vámterületet, és : akkor lesz iparunk is. Ha mai fejlet- , len iparunk mellett az önálló vámte- j : rületet behoznék, a következő helyzetj- állana elő : betódulna egy csomó kül- íöldi iparos, a kik szakképzettebbek - t lennének magyar kollégáiknál, olcsóbban is, gyorsabban is, Ízlésesebben I is dolgoznának, s akkor megint csak1 ott volnánk, a hol voltunk. Ha majd a a szülők nem nem azzal fogják gyér-1 У mekeiket ijeszteni : „ha rosszul tanulsz, elmégy inasnak,11 hanem müveit iparosokká nevelik azokat, akkor köve- a telés nélkül is meglesz az önálló vámterület. Kezdi ezt a kormány is be- látni, és ezért különös gondot fordit ipari szakoktatásunkra. S megvallva !' szép sikereket is láthatunk. Iparosaink java része felhasználja a kedvező alkalmakat s ahol tanulhat, ott tanul s is. A technolegia intézetben például э’ vasárnaponkint ipari előadásokat tar- tanak, természetesen délután, a hol asztalosok, czipészek, szabók, vas- és 5 gépesztergályosok, textilipari munkások j* ’ sokat tanulhatnak. Bemutatnak szövőszékeket, a milyeneket a nagy angol szövőgyárosok a nép között kioszta- ő nak, s mely gépek bámulatos gyorsan J. dolgoznak. A népet kedveltessük meg к mi is az ily hasznos házi iparral, ad- i- junk neki foglalkozást igy, hogy ne 11 legyen kénytelen edeshazáját otthagyva V idegenben vándorolni. Csak a szövődi ipart virágoztassuk, egyelőre ez a leg- L~ fontosabb. S itt örömmel kell meg- ■h jegyeznem, hogy fővárosi kereskedőink textilipari tanfolyamot rendeznek, 0 melyen úgy a főnökök, mint alkalma r~ zottai részt vesznek, ai Benne vagyunk tehát a komoly r- munkában. Jó pár év fog még igy el- )- múlni, mig iparilag megerósöi йпк, a, így előkészülve, felvértezve magunkat í tudással, szakképzettséggel valósíthatjuk meg csak az önálló vámterület ! eszméjét. S ha szakképzett emberekkel rendelkezünk, akkor malmaink, I ’ ‘ ; gyáraink, bányáink, kohóink magyar munkásokkal fognak dolgoztatni s nem lesz panasz arra, hogy sok az idegen munkás. Közgyűlés. j A múlt szombatra kitűzött rendkívüli ■; közgyűlésre nem siette ; sokan ; miért is ? : majd ott lesznek a vadászok — gondolta . j magában legtöbb városatya, — az ő nap- I juk lesz, hadd veszekedjenek No de menjünk sorra i! 1 A piaczi és vásári helypónz fizetés ", kérdése dőlt el végleg e napon A köz- ' I gyűlés a helypénz szedést úgy adta ki , haszonbérbe, hogy a helybeliek ne fizes- - senek helypénzt. Török István ezt a vár megyéhez apellálta, kérvén a fölebbezés- ben, hogy a vármegye változtassa meg a közgyűlés határozatát abban az irányban, hogy mindenki, tehát helybeli is fizessen t helypénzt, mivel igy a városnak kétszer i akkora haszonbért fizetnek. A vármegye k Török Istvánnak adott igazat, a helybelit is kötelezte helypénz fizetésre. Ezt a ha- ^ tározatot aztán a t özgyülés felebbezte a közigazgatási bírósághoz. Ez nem tartott* 1 magát illetékesnek, igy jutott a dolog a ■ belügyminiszterhez,hol egy kis informatio >1 segélyével a közgyűlés határozatát jutis látták érvényre, kimondván a miniszter, j, hogy a helybeliek ne fizessenek helypénzt. Erre a privilégiumra — amit a közgyűlésen az elnök ki is hirdetett — es»k ^ gondolta, — de nem mondta — Török ■' István, hogy mérlegdijat se fizessünk mi n helybeliek, mert hiszen ez lenne az igaz- rr ság, a város jövedelmeinek emelését ezélzó j törekvés esa'; mellékes e 2 A vadászterületek bérbeadása kérdésében folyt nagy tűzzel a vita, ropogtak a szó, az érvelések fegyverei A város határa a vasút és müut által >” négy részre osztatott. A múlt érben tar- ;■ tott árverésen az I, számúért Babó Gábor k 160, II számúért Zseni István 216, Л1. c. számúért Boros István 291, IV számúért 1 ; (délnyugoti rész) Kuli Sz Imre és Gyevi János 801 korona legnagyobb haszonbért v ígértek. A három elsőre utóajánlat nem is érkezett be, a tanács el is fogadta az ajánlatokat; а IV. számúra azonban a vadásztársaság nevében Török István 850 it koron* utóajánlatot tett azzal a kije]«»
