Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-02-15 / 7. szám

Üdvözöljük tehát az eszmét ama reményünk kifejezésével, hogy ezúttal nem csak sikerülni fog az intézmény és annak megvalósitása érdekében munkálkodó és buzgólkodó gazdáink fáradságának elismerését nemcsak az érdem jutalmazza, de érezni fogjuk annak áldását mindannyian és meggyőződést fogunk szerezni arról, hogy a tömörülés, az egységes munka kifejtés mellett bénítjuk meg a válságos idők hatását.

Szabad líceum.

A gimnasiumi felolvasásokon hetek óta szaporodik a közönség. Ma végre annyian voltak, hogy a második termet is meg kellett nyitni s igy egyszerre két teremben folyt a fölolvasás.

A rajzteremben díszes közönség jelen létében Dékáni Árpád folytatta szellemes előadását a magyar stílusról. Első előadásában különösen a viseletről szólt, most épületeinkről és bútorainkról, a melyek mind idegenek. Fölolvasása végén fölvetette a kérdést, hogy miről lehet mégis merni a magyar stílust.

Megmondja a szivünk, mi a magyar, igy adta meg reá a választ s nagy hatással mutatott be magyar és idegen tárgyakat : idomtalan egyenes német kardot, görbe magyar kardot, rossz német репе ozilust és pompás mivü debreczeni bicskát, csúf német klakkot s pörge magyar kalapot, végül egy hosszú, vékony német kriglit és egy hatalmas másfélszázéves gyönyörű mivű halasi korsót

Alighogy bevégezte nagy tetszéssel fogadott előadását, jött érte a staféta, hogy menjen a másik terembe és kezdje újra. A rajzteremből kiszorult közönség ugyanis az I. osztály termében gyülekezett, ahol Ft Szilády Áron ur vázolta röviden az eddigi tölolvasásokat s aztán átadta a szót Dékáni tanárnak.

A nagyteremben ezalatt Darányi Mihály 7 о t. (végre valahára egy benszü- lött!) — szavalta el Stoll «Halászkuny- hó«-ját kedvünk szerint handa-bandázás nélkül, kellő modulatióval

Ezután Thury József állt a fölolvasó asztalhoz, akit múltkori érdekes, de tudományos előadása után megtámadtak a Iá nvok- — Ejnye, Thury bácsi, mi azt hit tűk, hogy valami tréfás dologról fog beszélni és csupa szám meg szám volt az előadása. Nem is hittük, hogy olyan komoly is tud lenni.

rai érintsek. E lélekben van a magyar stylus igaz forrása.

Azon pillanatban, midón otthonában az utczán észrevette, bántotta, hogy sehol, sehol semmi sem magyar, akkor e forrás, meiy eddig apadt volt, buzogni kezdett, minek éltető vize el fogja árasztani egész lényét, egész valóját, kristály nedve szétfoly ruháján, szobája falán, bútorán, kifoly és bearanyozza az utczát, templomokat, házakat. Isznak e gyémánt csöppekből ismerősei, rokoni, baráti; isznak az urak, gazdák, iparo- snk, munkások, szegények, gazdagok és mindnyája szivében uj forrás fakad, mi uj tápot ad ezreknek, hogy ők tápláljanak milliókat.

A szép asszony elgendolkodott és hosz- szu hallgatás után. megelégedett, megnyugodott lélekkel csak ennyit mondott :

— Igaza van.

És különös tettre kész mozdulattal a faképnél hagyott.

Thury bácsi tehát ma jóvátette múlt-1 kori hibáját. Országszerte komoly műveiről ismerik. Halason a társaságban szellemes tréfáiról. Ezúttal tehát, tréfás oldaláról mutatkozott be. „Kis Ábel viszon tagságos élete* eimmel egy humoros történetet olvasott föl A szerencsétlen Kis Ábel maga beszéli el élete zűrzavaros folyását s azt a tanácsot adja hazája nagyreményű ifjaságának, hogy ne valljon szerelmet kokezkereskedő leányának, ne lőjje maga helyett a szomgzéd lovát agyon, ne igyék fekete kávét, ne fogadjon el ajándékba kecsegét, jókor szoktassa magát a kerepeléshez s ne küldjön soha csomagot Balmaz-Ujvárosba. A hallgatóság állandó derültsége közt magyarázta meg, milyen tapasztalatok vezették minderre, de a ke- csegével és Balmaz-Ujvárossal adós ma- iadt, pedig úgy halljuk, hogy különösen az utóbbi igen érdekes ; kíváncsian várjuk a folytatást.

Ezalatt e kis teremben a szavalatot is megismételték s a két előadás egyszerre végződött.

*

Jövő vasárnapra két teremre rendezkedik be az intézőség Felolvasást tartanak Szilády Áron. Gaál Lajos, Pataky Dezső, Kristóf József.

Egry estély.

Egry Kálmán urnák, az általa előlege zett szívességét a keddi Egry-estétylyel honorál közönségünk Megvalljuk őszintén, az estély sikere felülmúlta reményünket, hiszen minden hétre k'jut a mnlatságból, egyik ki e.re, ki amarra számit, meg kell oszlani az érdekeltségnek, közönségünk még sem oly nagy, kogy egy kis m goszlást észrevehetővé ne tegyen És ime kellemesen csalódtunk ; a pessimismusból, ha nem is fölébredve, de legalább fölocsucíva, a sikert természetesnek látjuk, mert hiszen Egry urnák valóban lekötelezettjei is vagyunk. Ez az egyik A másik és ami fő : a műsor; hivatásos művészeink kezeiben láttuk letéve ; dillettánsainknak meg kipróbált, más alkalommal is bebizonyított ügyességük ábrándítottak ki a pessimismusból

»Tündérlak Magyarhonban« ezimü nép színmű egy kedves kettős jelenetét Ha- vassy Emma úrnő és Egry Kálmán ur adták elő — a tőlük több Ízben tapasztalt elevenséggel. Práger Irma kisasszony szép magyar dallokat énekelt szép, tiszta iskolázott hangján. Egry Kálmánná úrnő Pősa Lajosnak »Petőfi sir- jánál« ezimü költeményét szavalta igen szépen és hatásosan. — Záradékul egy franezia egyfelvonásos színdarab (Sardou Szép molnárné) került színre. A bonyodalmakban és elmésségekben gazdag, hálás darab minden előnyeit kihasználták a szereplők, igy ifj. Paprka Antal ur a rövidlátó csapodat’ márki; Sebestyén Kornélia úrnő a szerelmes márkiné, Dr Hermán Ferenczné úrnő a még szerelme- sebb molnárné, Egry Kálmán ur a leg- szerelme6ebb molnárlegény szerepében excelláltak- Dr. Hermán Ferenczné úrnőnek egy franezia kupléja különösen tetszett. Turóezy Ferenez ur jó és engedelmes molnár inas volt. Nagy Károly és Kiss Géza urak pedig kitűnő vadászok voltak, amiről tanúságot tett a terített asztalon szereplő ízletes íogolypeesenye, melyet Jeán és nénikéje költöttek el. Jean a Tündérlakban mint Gyuri obsitos, pompásan megvacsorált ugyan, mindamellett mint molnárlegény kitünően adta az éheset.

Dr. Hermán Ferenez szavallata elmaradt.

Három élőkép töltötte be a műsor hátralevő részét: I »Hit, remény, szeretet« (Havassy Emma, Sebestyén Kornélia és Práger Irma). II. »Petőfi búcsúja a szülői háztól«. III. «Petőfi halála« (Babó Dezső: Petőfi, Egry Kálmán: apa, Sebestyén I Kornélia: anya).

Fiatal ember — tánezos — hiányát megérezte a mulatság, igy ez nem sü-e- rült olyan jól, mint maga aa előadás, ügy halljuk, hogy mindannyi a jslmezestélyre készül, hogy ott tegyen ki magáért, meg a tisztviselők hangversenyére, hogy azzal fejezze be a csillogó farsangot.

Jelen voltak:

Asszonyok: Babó Benőné, özv. Barina Jánosné, Dr. Beck Sándorné, Berki An talné, Benedek Albertné, Csincsák Bé- láné, Czunterstein Hermánné, Czunterstein Vilmosné, özv. Fridrich Alajosné, Farkas Elekné: Farkas Sándorné Fehér Károlyné, Fekete Józsefné, Gál Sándorné, Gál An- talné, Goldberger Sándorné, Gyugel Kálmánná. Dr. Hermán Ferenczné. Hirháger Károlyné, Dr. Hofmeister Judáné, Dr. Hodossy Gézáné, Horváth Gyuláné, Ka- nabé Dénesoé, Dr Kátay Péterné, Ka- nitzer Mihályné, Kovács Károlyné, Krisz- haber Lajosné, Kohn L pótné, László Istvánná, Mészöly Istvánná, ifj. Nagy Pál Sándorné, Orsay Károlyné, Patay Istvánné, Pázsit Antalné, Péter Dénesn-, Práger Ferene né. Práger Ignáczné, Práger Móriczné, Práger Zsigmondné, Rá- dóczi Pálné, Reick Sándorné, Rouesek Józsefné, Szathmáry Sándorné, Szüle La josné, Szombati Józsefné, Thorma Istvánná, Vájná Benőné, Weisz Ignáczné, Zseny Mórné.

Leányok: Babos Zsófia. Bankos Irma, Berki Erzsiké, Czunterstein Margit, Deutsch Sárika, Havassy Emma (Budapestről), Kolosváry Kis Katicza, Pázsit Erzsiké, Pázsit írónké, Pázsit Ilonka, Práger Lmuska, Práger Juczika, Práger Rezsinké, Rádóczy Irén, Reick Frida, Reick Szida, Sebestyén Kornélia (Budapestről), Schneider Heléna, Sehwarcz Hermina, Soltész Ilonka, Vanyur Teréz, Szabadi Krisztina, Vaj a Mariska, Vincze Ilona, Zseny Ilona.

A nők munkaköre.

(Vége.)

Mert munkabére sohas-m emelkedik fölül a megélhetési minimumon annyival, hogy gondoskodni tudna ke lökép csak a közel jövőről is ; m Iskor pedig a rohamos termelésből kifolyólag, melyben semmi tervszerűség nem voit, beáll a gazdasági válság, vagyis az a furcsa társadalmi állapot, mikor a tömeg szükséglete rendkívül nagy, a munkanélküliek munkáért tüntetnek, nincs ruhájuk nincs lakásuk, nincs élelmok; az áruraktárak pedig telve vannak mindenné1, tu lajdonosaik panaszkodna«, .hogy nincs forgalom, nem tudnak eladni; pedig a legcsekélyebb figyelmességgel is látja mindenki, hogy a kereslet óriási, csak az ut hiányzik, mi a szükségben szenvedőket az eladni szándékozó kereskedő raktáráig vezetné.

Ez az ut a pénz !

A munkásság nem tud munkaidején megtakarítani béréből annyit, hogy szükséget soha ne szenvedne, mert ha tesz is valamicskét félre, azt a legelső munkanélkülisége alkalmával fölemészti. A mit félretehetne, az válalkozói nyereség ezimén a gyárosnak vagy akárki másnak zsebébe vándorol. A munkabérek pedig nem hogy emelkednének, hanem még a legnagyobb munkaidőben is napról-napra alább szöknek, okai: a gépek fejlődése, a nők alkalmazása és a tulhosszu munkaidő, nálunk Magyar- országon a törvény 16 órai munkaidő* enged meg!

Ámde a nők nemcsak az iparban, kereskedelemben és földművelésben kelnek versenyre a férfi-munkaerővel, hanem a társadalmi munka minden ágában. — Budapesten a múlt esztendőben 45 kisasszony tett érettségi vizsgálatot, hogy magasabb kiképzést nyerjenek. Megnyílnak előttük az egyetem kapui s hová ezelőtt csak férfiak jártak, hogy ott kenyérkereső pályára képezzék ki magú'«at, uio^t belépnek a nők is. Lesznek orvosok, gyógyszerészek, tanárok, ügyvédek; pedig senki se mondja, hogy