Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-15 / 7. szám
III. évfolyam. Halas, 1902. február 15. 7. szám / TÁRSADALMI ES KÖZGAZDASAGI HETILAP. MEG-JELE1T BUTUST IDIEHST SZÓMBA TO 1ST. ELŐFIZETÉSI : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — » Felelős szerkesztő: DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. ECird.etési árak : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. HBF* iiTyiíttér: soronként 25 fillér. "9Q A Gazdakör. A »Halasi Gazdakör» úgy látszik meg fog alakulni. Hasonló irányú egyesület létesítését gazdáink ezelőtt már évtizedekkel megkísértették. Akkor még nem éreztek szükségét az egyesült erővel való munkálkodásnak és ez volt talán oka annak, hogy ilyen egyesület létesíthető nem volt. Alig hisszük. Nincs intézmény akár a tudományos téren, akár az anyagi érdekek világában, amelyben az egyesült erővel való munkálkodásnak szembeszökő előnye, haszna ne lenne. Ép »У hasznos lett volna a csirájában eltűnt »Gazdasági Egyesület« eszméjének megvalósitása, tehát annak idejében is és ma már városunk egy virágzó intézménynyel dicsekedhetnék. De ha már abban az időben nem sikerült a kivitel — túlsúlyba kerülvén a »kiki magának* eszméje, — ma ebben a válságos időben aligha találkozunk az ilyen eszmével és gondolkozással. Múlt hóban gazdáink értekezletet tartottak. Már ezen az értekezleten mintegy negyven gazda kimondotta a Gazdakör alakulásának szükségességét, meg is választotta a végrehajtó bizottságot Dr. Dobó Menyhért, Hofmeister Ignácz, Zseny István, Sándor Imre személyében. Az alapszabály tervezet is elkészült, február 23-áriak délutáni fél 3 órájára a városi közgyűlési terembe egybe is hívták az érdekelteket az alakuló közgyűlésre. A kezdeményezők felhívása következőleg hangzik : Nagyérdemű közönség ! Városunk nagyobb részt gazdászat- tal, vagy is az úgynevezett földműveléssel foglalkozó lakosai már rég szükségét és hiáuyát érzik annak, hogy közös érdekeik istápolása szempontjából valamit tenniök s közta- pasztalal szerint az ország legnagyobb életrevaló városai és községei részéről foganatba vett tömörülés szülte előmenetel létrehozása indokából nekünk is valamely kijelölt irányban társulnunk kellene. E czélból többek kezdeményezésére az alant kitett napolt szükebbkörü értekezlet tartatván^ az ott megjelent alant névszerint is megnevezett érdekeltség egyértelmű megállapodásából kifolyólag kimondatott, miszerint gaz- dászat körében vágó minden egyes gazdasági ág czélirányos művelése s terményeinknek biztosabb értékesit- hetése végett elodázhatatlan szükségét látja városunk kebelében egy »Gazdakor* megalakításának. Minthogy azonban tömörülésünk keresztülvitelét legelsóbben is alapszabályok készítése és annak az érdekelt közönség részéről való megismertetése által érhetjük el a legbiztosabban, e végből az értekezlet határozatából kiküldött végrehajtó bizottság az alapszabály tervezetet elkészítvén, azt ezennel a nagyközönség rendelkezésére bocsájtjuk, azon tiszteletteljes felhívással, hogy azt tanulmányozni s ez alapon netáni észrevételeiket az alakuló gyűlésen előadni, illetve azt hozzájárulásokkal érvényre emelni szíveskedjenek. Tájékozásul azonban szükségét látja a végrehajtó bizottság megjegyezni, hogy az összehívott alakuló gyűlésnek mindenek feletti feladatát az fogja képezni, hogy a tervbe vett »Kiskun- halasi Gazdakör* megalakítása szem- . pontjából a gyűlésen kitett aláirási ivet a kör tagjai közé belépni óhajtók minél nagyobb számban Írják alá, hogy igy a Gazdakör megalakításának kimondásával folytatólag az alapszabálytervezet is pontról pontra letárgyalható és elfogadás után a közgyűlés határozatából megerősíthető s illetékes helyére jóváhagyás végett felterjeszthető lehessen. Kelt Kiskun-Halason, 1902. évi január hó 19-ik napján megtartott értekezletéből. A HALAS és VIDÉKE eredeti tárezűja. Részlet a Dékáni Árpád múlt vasárnapi felolvasásából A múltkoriban egy szép asszony nyel- vecskéjének öldöklő nyilaitól csak az Úristen mentette meg életemet. Hogy ? és miképen! . . . elmondom. Találkoztam az említett menyecskével és uram fia, minden bevezetés nélkül nekem ront: — Hogy igy, hogy úgy . . . hogy elsősorban felolvasásommal nyugalmát megzavartam, hogy leckéimmel az ö vérkeringését felkavartam, hogy a magyar stylussal az ő egész lényén eddig elömlő nj ugalmát felkorbácsoltam, hogy ő ilyen kétségbeesett, hogy 6 félórült stb. Hiszen eddig is jó honleány volt és ime én megszégyenítettem azzal, hogy még a czipője sarka sem magyar. Ha az utcára lép, mindent lát, csak magyart nem, ha üzletbe, kedvencz asztalosához, kárpitosához megy, kétségbe esik, mert azok a magyar iparműhöz éppen semmit sem értenek, ha hazamegy, az azelőtt kedves otthonában előtte minden idegeD, minden rákiabál; «Ide nézz, oda nézz, én sem vagyok magyar . , . te pedig minek henczegsz azzal, hogy magyar vagy, mikor minden, minden környezetedben ellenkezőt mond és arcul csapásként vágja hozzád : hazudsz! hazudsz ! . . te sem vagy magyar« . . . Nagy későre elállóit lélekzete és elakadt beszéde. De elakadt én bennem is a szusz, úgy. hogyha véletlenül csalafinta jobbik eszem segítségül nem jön, bizony Isten vagy a lapos guta ütött volna meg, vagy pedig olyan nyomorult kuka maradtam volna, hogy abból kudulhattam volna egész életemen keresztül. Előugrott tehát az én jobbik eszem és nehezen forgó, hebegő nyelvemnek ezeket diktálta: Legszebbik hazának igen szép leánya! Nagyon is tévedni méltóztat! I . . . Igaz ugyan és nagyon is sajnálatos, hogy körülöttünk minden, de minden idegen, ez azonban nem bán, nem vétek . . , Kegyed gyönyörűséges meuyecske nagyon is mohó !... Egyszerre föl akar falni mindent! . . . Feledi azt, hogy mik voltunk és mik vagyunk. Feledi Il-ik Józsefet és utódait, a nagy né- metesitóket, Feledi az uj, vérrel szerzett hon igen nehéz alapítását a 48—49 iki rémséges éveket és az az utáni kétségbeejtő időket. Feledi azt, hogy először hasát kell szerezni és csak azután lehet azt magyarrá tenni. Igen feledi, mert dicsőségesen uralkodó királyunk fénye elhomályosítja, elfeledteti azon napokat, melyeknek emlékére minden igaz magyar lélek elborul. Azután feledi különösen a magyar menyecske virtust, mert ha nem feledné, akkor mindazon dolgokat, melyek a hazafiat- lanságot arczulcsapásként vágják szemei kö- zé, úgy dobná ki az utcára, hogy a német bármilyen ügyes és hunczut, azért mégsem tudna belőlük henczegő, gúnyolódó kerepe- löt faragni. Azután vegyen elő egy tükröt, de jó tükröt, tegye maga elébe, nézzen bele szem* től-szembe önmagával, jó erősen . . . Mit lát ?! Ugy-e bár ott bogár szemében lelkének a mását látja. Hisz a szem a lélek tükre. Ez a lélek pedig oly magyar, oly igaz, annyiszor bebizonyította a honérti áldozatkészségét, nagyságát, hogy az, aki e lélekröl azt meri állítani; »ennem magyar«, az hitványabb az ütolsó kutyáuál és nem érdemli meg azt, hogy az áldott nap suga*
