Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-20 / 51. szám
ш. évfolyam. Halas, 1902. deczember IT. 51. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEG-TELEI-T bd!I2>TIDE]lsr SZEKDA^. lETLÖjF’IiZr.HI'riHSI : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő és kiadó: KOLLÁR ANTAL. Szerk. és kiadóhivatal Halas, Szabadság-tér 470. Hirdetési árak: : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. Skylit tér : soronként 25 fillér. Oszlopaink. Mi nden helynek meg vannak a maga helyi nagyságai. Meg vannak azj^oszlopai, a melyeken a lokális társadalom nyugszik. Az oszlopot köböl, téglából, vályogból, kemény; és^uha fából faragják, igy az általuk tartott alkotmány is szilárd vagy ingatag. Az idő mindent meg emészt. Még az egyptomi örök-szfinksz orrát.Ts lekoptatta a sahara homokja. A faragók által végtelen időkre szánt gúlákat is kikezdték a rablók és kapzsi régiség búvárok, hát ami helyi ősz lopaink, hogy volnának állandóak és örökök. Oszlopaink attól különböznek a más közönséges oszlopoktól, hogy mig amazok mindig önállóan tartják terhűnket, a mieink alig egy-kettöt kivéve csak olyan alárendelt oszlopok, a melyek a czélt nem is ismerve, vagy taián nem is értve э főoszlopok tám- osz’opaiként szerepelnek, de mindig úgy, hogy a fóoszlopnak vetve vállu- kac, hogy el ne dűljenek, sarkukat alaposan az anya földbe vágják. A meilék os.lopok igen érdekes szerepet játszanak társadalmunkban, karokkal, tenyerekkel és újakkal vannak ellátva. A fóoszlopnak kötelessége e kinyújtott es kitárt markokba folyton hullatni valamit, mert ha ezt tenni elmulasztaná, a mellék oszlop helyéből azonnal kiugrik és síét másik oszlop támogatására, a mely bőkezűbben hullatja adományait. Persze eközben amannak talapzata emez hiányával többé kevésbé meglazult, de nem sokára akad másik, a ki az előbbi helyét elfoglalja, s igy az egyensúly kedélyesen helyre áll. De mit is tartanak oszlopaink ? ! Mit ? Egy rozoga társadalmat, a melyet orránál fogva vezetnek s a melynek legfelsőbb emeletén van a legkevesebb, a mi Deák Ferencznek ugyanott a legtöbb volt. Az asztalomon szép piros, mosolygós alma van. Fölveszem . . . puha . . . Fölvágom rohadt. Társadalmunk képe ez. Adj Sanyarú Vendelre drága selymes subát. Hátulról ha nézed, azt hiszed milliomos, vedd le róla a kabátot, nyomorult éhező. Selyem papirba göngyölt mosogatórongy. És az ősz- 1 lopok ?!! Azok tartják a rothadó hullánál un- dokabb alkotmányt. És miért ? ! Csak azért, hogy az utolsó nedvességet kicsavarják a piszkos rongyból: Csak azért, hogy legalább a lábánál levő anya földre trágyaként hulljon e pár hüzhödt csepp, a melyből a saját zsebét töltő arany búza' kalász kinőjjön. Vagy nem úgy van-e ? És hogy igy van — ki a hibás ? ? A fő és mellék oszlopok ? Nem, nem és százszor nem. Az osz- loprendszerek mai rothadt társadalmi rendszerünknek förtelmes alkat részei. Így van mi nálunk és igy van más helyett mindenütt, de ők még sem egyedül okai társadalmunk romlottságának. És ki a hibás mégis?! A klikk ? vagy a családi politika, mely városunkat is uralja ? Nem más, mint az anya föld, mi magunk mindannyian. Mert, ha megrázkódik az anya föld, összeomlanak az oszlopok, összeomlik az általunk támogatott rozoga alkotmány, a porba hull, porrá lesz, a melyet fölszántva s a jó egészséges maggal, mely valódi becsület, igazság és tisztességgel van páczolva, bevetjük, a csirából erőteljes növény fakad, mely fogja teremni a maga értékes gyümölcseit. K. Igaz tükör. Melyet a »Halas és Vidéke" tart az ol vasó elé. I. Vári Szabó István Nehogy azt higyjék olvasóink, hogy tükrünk amolyan közönséges tükör Nem bizony Mi más foncsorozott üveg lapot tartunk polgártársaink elé, mely nem saját arcukat hanem általánosan ismert em berek képét mutatja, még pedig sem tor zitva. sem pedig szépitve, úgy, a mint az Ur Isten őket teremtette színükről és visz szájukról Elővesszük tehát tükör lapunkat s ab ban illő, hogy első helyen a legelső ember képét lássuk, s ez: Vári Szabó István. Mint mondtuk Kiskunhalas városának legelső embere Vári Szabó István, a ki végtelenül szereti, ha nagyságolják. Kü lönben feltűnő jelenség, előkelő modora, pompás diszmagyar, mind képesítik őt arra, hogy a város első ’helyén fdiszeleg- jen Végtelen szorgalmas ember ő róla igazán^elmondhatjuk, hogy életének legnagyobb”részét irodában tölti el, természetes folytonos hasznos és más munka között. Szorgalma igazán mese és bámuljuk, hogy ily kimondhatatlan a város érdekében kifejtett zorgalma mellett, melyet a múltban és jelenben tett, még ideje volt arra is, hogy meggazdagodjék. A város érdekében cselekedett tevékenysége oly nagy, hogy lépten-nyomon az ő alkotásaival találkozunk, ezek nevét Kiskunhalas város történetében halhatatlanná teszik. — Hogy azok nagy része nem úgy sikerült, mint kellett volna, vagy a mint ő tervezte, annak oka nem ő, hanem kő zegei, a melyek eszméinek kivitelét leg többször alig értik meg. Ezen halhatat lanság utáni vágy okozza azon gyengesó gót, hogy szereti magát hivatalnokai kő rében, diszmagyar ruhába öltözve lefény- képeztetni, a mi az utódra nézve képez könnyebbséget, mert az képes lesz a fénykép után elődeinek arczkópét a ta nácsterem számára megfestetni, mint egyházának főgondnoka alapos söprést vitt véghez, de a söpréssel oly nagy port vert fel, hogy a kibontakozás vége a por kő dös homályába vész el Szivünkből kívánjuk, hogy a portól kálvinista hiveink meg ne vakuljanak és el ne rekedjenek. Szereti mellékesen a lármás ünnepélyek, bankettek rendeztetését is, hogy némely kor ezek sem sikerülnek úgy, a mint az ő ideális agyában megszülettek, nem ő az oka, hanem azok, akikre a rendezést bizta, igy a Kossuth ünnepélyen is nem ő volt oka annak, hogy a nagyvendóglős iceése az iskolás gyerekek legnagyobb részét éhes9n eresztette haza. *) Azt hisszük külön nyilvántartási könyvet használ arra, hogy hány egyletnek elnöke és tagja. Az egyletekben tevékenységét legjobban bizonyltja az, hogy azok mindnyája él és j virágzik. A gymnázium sorsát szivén vi i seli, s mint halljuk igen szép örökölt kép- I tárával a főgymnáziumban halála után a régiségtárt fogja gazdagítani. *) Ez esetre még visszatér a szerk.
