Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-29 / 48. szám
Ili. évfolyam. Halas, 1902. november 26. ______________48. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. szeedáit. ELŐFIZETÉSI ÁEAK : Helyben egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Vidéken » » 6 » » 3 » Felelős szerkesztő DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. FElr&atési ár als : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint, gíg- SSTyilttér: soronként 25 fillér. A darab kenyérért! A legutóbbi párisi világkiállításon egy képet láttam, mely a szemlélők figyelmét erősen megragadta és hosz- | szabb időre lebilincselte. Egy kup-alaku hegyet ábrázolt volna e kép, ha a hegyből csak egyetlenegy darabka latható lett volna. A hegyet sűrű embet tömeg lepte el. Mindenki a csúcsára tört s aki csak tehette, legázolta a körülötte levőket. Legmasabban egy koronás fő emelkedett ki a többi közül, mindjárt mellette láttunk hölgyeket, kikről tisztességes társaságban nem szokás beszélni, majd nagy pénzes zacskókat ióbázó bankárok következtek ; az emberi gomolyagból meg itt is, ott is, lezuhant a mélységbe egy-egy szánalmas alak. Legalul pedig magasba nyújtott karokkal verejtékes ábrázatu, kérges kezű emberek kapaszkodtak egymás hátán, elkeseredett tolakodással, de szemlátomást siker nélküli igyekezettel. A hegy tövében vergődő alakok oly élethüséggel, minden túlzás gondos elkerülésével voltak megrajzolva és megfestve, hogy azt hiszem, aki őket látta, mélyen az emlékezetébe vésődtek. Én legalább nem felejthetem el őket. Most is iátom e hasztalanul erőlködő alakokat, amikor olvasom, hogy a közös hadügyminiszter alig nehány ezer katonai bakancs szállítására hívta föl a szegedi kereskedelmi kamara kerületénk iparosait és 691 iparos jelentkezett, hogy megrendelést kapjon. Hogyan kapaszkodnak szegény kisiparosaink ég felé nyújtott karokkal nem is, hogy a hegy csúcsára érjenek, hanem, hogy legalább egy darabka kenyeret markolhassanak. Hiszen megszoktuk már, hogy valami csekély dijnoki, vagy szolgai állásra százan meg százan, köztük diplomás emberek is, pályáznak. Any- nyira megszoktuk, hogy a szemünk már meg se akad egy-egy ilyen hi- ren. De még a legnagyobb elfásult- ság mellett is, meg kell döbbennünk e hir olvasásánál. M íg kell döbbennünk, meri; megczáfolhatlanul beigazoltalak a Lény, hogy szegény kisiparosaink, kéz- ! míveseink, kik nehány pár bakancs; elkészítéséért, melyekért súlyos félté-1 telek mellet^, csak nagyon csekély árt' fizet a hadügyi kormány, valóságos versenyfutást rendeznek. Terheink rendkívül súlyosak s ezekkel szemben a hadügyi kormánytól hazai iparunk támogatására csak éppen annyit kapunk, hogy a jogos rekriminácziókat némileg elcsittitani lehessen. Mégis mennyi kisiparos töri magát a számba alig vehető csekélyke haszon után. Kell, hogy a rövid hirecskéböl levonjuk a tanulságokat, ha jobb idők reményére jussot akarunk formálni. Kell, hogy föleszméljünk és tisztán lássuk a helyzetet. Az önálló vámterület reményével egyelőre ne áltassuk magunkat. Annak keresztülvitelére tegyünk meg mindent s legyünk meggyőződve, hogy nehány év múlva az iparunk fentartásához, megizmosodásához és föllendüléséhez feltétlenül szükséges önálló vámterületet okvetlenül meg fogjuk kapni. De addig is gondoskodjunk, hogy számtalan jóra- való exisztencziát a tönk, az elbukás, az alámerülés, a megsemmisülés veszélyétől óvjunk meg. Ne várjunk szüntelenül a hadügyi kormánytól és más helyekről támogatást, — a támogatást első sorban nekünk kell nyújtani s ez módunkban is áll. Necsak rajongjunk a hazai ipar támogatásáért, necsak Írjunk és olvassunk érdekében klasszikus és ragyogó czikkekel, mondjunk és halljunk fenomenális beszédeket, hanem az életben is szigorú elvként kövessük az egyedül czélra vezető utat: »Csak magyar iparostól vásároljunk!« Megvalljuk, hogy ez a tétel már annyiszor lelt ismételve, hogy az újdonságok után hajszoló közönségnek émelygőssé válhatott. De mikor látjuk, hogy nehány ezer olcsó bakancs szállítására 691 iparos jelentkezik, nem hárul-e reánk újból a kötelesség, még az újdonság rovására is, figyelmeztetni a közönséget, hogy minden áron fel kell segélyezni sanyarú helyzetbe ütött véreinket ? Csak akkor fogunk íyugodni, csak akkor fogunk hallgatni, ia majd látjuk, hogy az osztrák kon- curenczia minden kísérlete, hogy édes hazánkban tovább is tarthassa magát, teljes és tökéletes kudarczot vall. Ha majd iparosaink létfentartása biztosítva lesz, semmifele merénylet azt fenyegetni nem fogja, akkor fogjuk a már elcsépeltnek látszó témát sutba dobni. Addig is gondoljon mindenki a hegy alján egy darabka kenyér után törő, küszködő emberekre : a magyar kisiparosokra. Szinház. Mikor ezt a esőt írjuk : »Színház«, csaknem elfeledteti velünk Polgár Béláék jeles társulata azt, hogy még a múlt hetekben a nagy vendéglő elpusztításáról és helyébe a kor igényeinek megfelelő mo dern szálloda és szinház helyiség épité séről tervezgettünk. Ott, abban a hideg, pinczeszerü helyiségben, azon a piezinyke színpadon látunk és hallunk olyan előadást, uly készültséget és oly művészetet, hogyha jobbik eszünket elő nem vennénk, hát azt mondanánk, hogy hiszen minek is nekünk egy modern szinház; a művészetnek tökéletesen mindegy akárminő helyiségben üti fel tanyáját, majd csak eljön hozzánk В Polgár Béla többször is és templommá avatja — Thalia templomává — a rozoga építményt. De félre a mindent felejtő lelkesedéssel és legyünk egy kissé prózaiak, de csak addig, hogy az előadásokat ne dideregve hallgassuk meg Mert elvégre is jobb nem fázni, mint fázni. És a tapasztaltak után uj reményünk támad, hogy jövőre már az uj városi vendéglő helyiségeiben üdvözölhetjük a szinmüvószetet A múlt hét műsorán kedden láttuk nálunk először Fényes Samu »Kurucz Féja Dávid« történeti színmüvét, előadva azeal a művészettel, melyet már megszokva, mintegy meg is követelünk. Féja Dávid kassai főbírót Balogh Árpád személyesítette, hatalmas energiával képviselve Kassa város főbirájának egyéniségét. Sz. Hervai Erzsi (Tábori Örzse) nagy, nehéz szerepé ben ismételve láttuk megnyilatkozni művészetét, mely iránt a közönség sem maradt hálátlan, tüntető tapssal jutalmazva a hálátlan szerepben is a rokonszenves művésznőt. Körösi Valér (Judth), Jónás Margit fBöske) jól kidomborították a darab
