Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-22 / 47. szám
ködtek közre a drámai ceelekméayek ki- domboritásában. A padsorok jócskán üresek voltak. Híjába I Bohózat és operette manapság hó dit csak 14-én »Svihákok« zónaelőadása folyt 15 én a „Baba“ operette ment, a társulatot jellemző szabatossággal. Szepessy Szidi nagy rutinnal és énektudással töl tötte be bájos de nehéz szerepét Vasárnap Géczi jeles népszínműve „Amit az erdő mesél* zsúfolt házra talált A palócz észjáráson igen jól mulatott a publikum. Szepesy Szidi (Kató) drámai ere jót igen szépen fejtette ki, többször nyílt jelenetben viharos tapssal jutalmazta a közönség, a szép magyar dalok bensőség- gel, mély érzéssel adta. К Pálfi János a vén szerelmes falusi biró, Balogh Ár pád (Bacsó János), Bay László (Ignácz), Nagy János (Dóka Jancsi) excelláltak. Jónás Margit (Zsuzsika) mindig a kedves, mégis mozgékony naiva volt Kőhalmi Andor (Basa János) és szalon színész lé téré Szabó Ferencz is jelesül működtek közre az est sikerében. Hétfőn Gárdonyi »A bor« czimü falusi története került színre. Anyakönyv, nov. 9-tól 16-ig. Születtek : Szummer József és Hegyi Évának Erzsébet nevű leányuk, Szőke Já nos és Lantos Máriának Etelka nevű le ányuk, Oláh Sándor és Vájná Juliannának Juliánná nevű leányuk, Tóth József és Szabados Juliannának József nevű fiuk, Modok András és Orbán Rozáliának Erzsébet nevű leányuk, Agócs Ferencz és Zsikla Rozáliának Anna nevű leányuk, Somogyi Imre és Kulcsár Juliannának halva született fiú gyermekük, Kardos Márton és Hegyes Etelkának halva született leány gyermekök, Zseni Imre és Kurucz Annának Imre nevű fiuk, Paprika Sándor és Bangó Eszternek Erzsébet nevű leányuk, Mészáros István és Rumi Sz Juliannának Erzsébet nevű leányuk, Ambrus István és Pálinkás Zsuzsannának Zsuzsánna nevű leányuk, Paprika Juliannának Judith nevű leánya. Házasságra kihirdettek : Győré János Pap Jusztinával, Kapitány István Tóth Matild Mária Annával, Balog Mihály Szálai Kullogó Teréziával, Horváth János Gazdag Teréziával, Theisz Jakab apáti la kos, Fekete Zsófiával, Vlasies András Ног váth Juliannával, Tegzes Imre Szanyi Eszterrel, Tőrök Imre Szombati Juliannával, Hatházi János Szalonnás Etelkával, Gyöngyösi Pap József Kerekes Zsófiával Egybekeltek : Novák Ferencz Goczén Juliannával, Goczén Sándor és neje Mezei Borbála leányával, tanuk Daczi Károly, Kosa Józseí Szilágyi Bpesti lakos, Reik Czecziiiával, Reik Sándor és neje Holländer Háni leányával, tanuk Pájer József Kánitzer Mihály Babenyecz István Cza gán Veronával, Czagán József és neje Nagy Tét Katalin leányával, tanuk Onódi János, Halász D Sándor Elhaltak : Kovács Mihálynó Á'lám Juliánná 41 éves, Mészáros Sándorné Horváth Mária 56 éves, Rozgonyi Mária 5 éves,, Fekete Jánosné Szűri Zsófia 53 éves, özvegy Molnár Mihályné Keresztúri Zsuzsánna 82 éves, Polacsek Kálmán 29 na pos, Csikós Sándor 23 éves, Spányik Ger gely 63 éves. A vidék színészete. „Művész hazája a nagy világi« közismert szálló igét derék színészeink még néhány esztendővel ezeiőtt odamódosithatíák, hogy művészetük hazája egész Magyarország. U- gyanis Thalia papjai a legnomádabb életet élték. Örökösen vándoroltak, ma a Kárpá- юк alján ütötték fel sátorfáikat holnapután már Du ántul áldoztak nemes hivatásuknak. És ez a szüntelen kóborlás nem volt rendjén, azt belátták a színészek, a direktorok, a vidéki színészetet intéző körök. De leginkább a színigazgatók érezték e vándorélet kellemetlenségeit, mert annyira még nem tudták vinni, hogy ho'mi iugyeues vasútjegyekkel költözködhettek Brassóból Pozsonyba, vagy Fiúméból Máramrros-Szigetre és megfordítva. Az ilyen utazások tömérdek pénzt emésztettek föl, amely körülmény ér zékenyen sújtotta a direktor ur zsebét, ami meg kiható erővel birt a jóravaló művészek gázsijára. E visszás helyzet tarthatatlannak buo* nyúlt, mig végre a belügyminisztérium is beavatkozott a hatáskörébe tartozó kényes ügybe és a színészekkel egyetértve, megalkotta a kerületi rendszert, mely szabályozza a színigazgatók kerületeit. Ezzel együtt bizonyos szigorúbb {egyelem vonűt be a színészek seregébe. Papíron ez a terv igen szépen festett és rózsás reményeket fűztek hozzá a kormány, meiy szubveocziókka! is támogatja a vidéki szinészetet, a színigazgatók, a szülészek és a közönség is. Ám a gyakorlat nem váltotta be e reményeket. Egy-két jobbmódu színigazgató hasznát látta ugyan e rendszernek, máskülönben pedig csak panaszkodtak reá. A legtöbb igazgató nincs megelégedve e rendszer anyagi sikereivel, a szinészvér sokkal frissebben pezs- dül, semhogy a fegyelemmel örök bará^sá got köthetne, anyagi előnyei sincsenek e rendszerből, de meg a közönség is csekély kivétellel szereti a nagyobb változat- sságot és nem kedveli a kerületi rendszert, mely ugyanazt a színigazgatót köti állandóan színházához. Ennek a rendszernek a többi között az is baji, hogy az elsőrangú igazgatóknak és színészeknek nagyobb jövedelmet biztosit, mig a kisebbrendü színészek fizetését leszorítja. Sőt miatta sok színész szerződés nélkül is marad és nyomorral kénytelen küzdeni. Belátta ezt a kormány is és nagyobb összeggel fölemelte a vidéki színészet szubven- czióját. Mi ez azonban a tenger sima tükréhez képest ? Azzal a pár ezer koronával kit segítsenek fel előbb? A színigazgatókat vagy a színészeket ? Avagy ezeket is, amazokat is ? Mi jut akkor egyre-egyre ? S mind e kérdések maguk után vonnak még egyet: Lehet-e egyáltalán tisztán csak állami szub- venczióval vidéki színészetünk bajain segíteni? Mi azt hisszük, hogy nem. Sót inkább azt tartjuk, hogy az állami szubvenczió fentartása mellett helyesebb, okszerűbb renddel kellene szanálni a türhetlen állapotokat. Mindenekelőtt azonban mégis arra kell figyelmet fordítani, hogy az állami segély néhány ezer koronája kizárólag a szűkölködőknek jusson : ez a legsürgősebb. Nehezünkre esik kimon daoi, mert legszivesebbeu látnok, ha minden magyar színigazgató jóllétnek örvendene, hogy bokros teendőit annál nagyobb gond- nélkii’iséggel éj amhicűóval láthatná el, de a helyzet komolysága mellett mégis csak követelnünk kell, hogy az elsőrangú szin- •8azgal°k az állami segélyből mitse kapjanak. Az ö helyzetük nem oly aggasztó, hogy feltétlenül segélyre szorulnának. Ellenben a kisebb társulato t igazgatói és tagjai alig képesek életöket tengetni és mégis nagy önfeláldozással és odaadással szolgálják a magyarság ügyét. Ezeket illeti és illetheti csak meg jogosan az állami segély, melyet ható ük megvonnak,kénytelenek tönkremenni Ntm lehet az sem igazság, hogy segélyükből bármit is a nagy színigazgatók részére elvegyenek. Jól tudjuk, hogy az elsőrangú színigazgatók iránt fokozottabb gé- nyeket támaszt a közöuség, hogy nagyobbak a kötelezettségeik és gazdálkodásuk egyensúlyban tartása rendkívül nehéz feladat. Am a Idsebbrangu színigazgatók helyzeténél mégis meuuyivel jobb a nagyobb direktoroké, kikuek exisztencziája a szub- verczió megtagadása áital nem fog megrendülni, mint a másod- és harmadrangú színigazgatóké és a kisebbrangu — esetleg szerződés nélküli — színészeké. Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a szubvenczióuak általunk ajánlotta elosztása által a vidéki színészet kérdése akár csak részben is mego!datnék, mivel az állami segély éppen csak pillanatnyilag enyhítheti a bajokat, a vidéki színészetnek pedig gyökeres változtatásokra van szüksége. A kerületi rendszert reformálni kel). He- yesebb beosztást keli életbe léptetni. A belügyminisztérium sziniigyi osztálya necsak előkelő szinügyi kapaczitásokat, hanem a gyakorlati tapasztalatokban bővelkedő másod-, sőt harmadrangú társulatok igazgatóit is hívja meg a közös tanácskozásokra s akkor lehetetlen, hogy oly megfelelő módozatok javaslását ne hallanánk, melyek a bajok orvos ására vagy állandó enyhítésére vezethetnek. Kereskedők nevelése. Igeu gyakran fordul elő, hogy iparvállalatok és üzletek élére csak a legnagyobb keresés után lehet megfelelő szakerőket nyerni s ezeket is túlnyomó részben külföldről kel! behozni. Ezért nagyon fontos a magyar gazdaságra nézve, hogy gondoskodjunk oly erők felneveléséről, akik helyüket vezető állásokban is raegállhatják. Egyik főhiba a szakerök megválasztásában nálunk az, hogy az ifjúságot nagyon alábecsüljük. Csak kevés embernek jut osztályrészül az a szerencse, hogy ifjú korában nagy fe'adatok elé állítják. Bizonyos, hogy az előrehaladott kor megbecsülhetetlen előnyöket rejt magában. Elsősorban ilyenek a tapasztalat és emberismeret. Való igaz, hogy e képességekre az évek tanítják az embert, csakhogy tehetséges embereknél már kora években is kifejlődhetnek. Másrészt az öregségnek árnyoldalai is vannak. A magasabb korra! elenyészik a bátorság s a jelen követelményei iránti érzék. Az oly intézmények, melyek vezetésében csak öregek vesznek részt, ki vannak téve a berozsdásodás veszélyének. E'sö követelmény tehát ez: helyet az ifjúságnak !
