Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-01 / 5. szám
IIÍ. évfolyam. Halas, 1902. február 1, 5. szám. HALAS és VIDÉKÉ. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. MEGJELE1T IMlIlSriDZEIbT SZÓMBA TOIbT. ELŐPIZETÉ3I -A-Eó-ÍKIEC : Helyben egész évre 5 kor. Félévre 2 kor, 50 fill. Vidéken » »6» » 3» — * Felelős szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Kiadó: KÉMERI SÁNDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. ECircáetési á,ra,lx : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szorint. IW“ уilttér : soronként 15 fillér. A díszközgyűlés. A január 26-ára Erzsébet királynénk emlékére és szobrának leleplezésére egybehívott diszközgyű ésről következőleg számolunk be. A közgyü esi terem zsúfolásig megtelt a díszes közönséggel, legelő! a jótékony nő* egylet agjai és hölgyeink közül sokan foglalván helyet. A karzat is tömve volt, sokan kívül szorultak. A díszközgyűlést Vári Szabó István polgármester a következő szavakkal nyitotta meg : ,Tekintetes képviselő testület ! Mélyen tisztelt küzönség I — A magyar nemzet történetében gyászbetüvel van felirva az 1898. szeptember hó JO-ke, a mely napon oltotta ki az orgyilkos kéz feledhetetlen áldott jó királynénk Erzsébet Ő Felsége drága élerét; e borzasztó esemény rettenetes hatásából fóleszmélve, a pó'olhatatlan veszteség tudatában varosunk lakóssága mély fájdalom érzéssel kereste az utat és módot őszinte részvétének nyílt kifejezésére és elhatározta a képviselő testület, hogy dicsőült királynénk emlékét megörökíti, hazánk és nemzetünk iránt tanúsított jó indulata és népünk szeretete által méltán kiérdemelt hálának nyj t kifejezést adandó, kegyeletünk, hűséges ragaszkodásunk, hódolatunk jeléül a kózgyü'és termében a nagy Királyné mellszobrát állítja fel. A határozat ténynyé vált, városunk szülötte Nagy Kálmán jeles szobrász óhajunkat megvalósította, a szobrot carrarai márványból kifaragva, kitűnő művészettel, nemes ambícióval elkészítette úgy annyira, hogy a műkincset most már a város tulajdonába veheti; e célból hivatott össze a inai díszközgyűlés, melyet a midőn megnyitok, tudomására hozom a közgyűlésnek, hogy az ünnepi beszédet felkérésünkre a város országgyűlési képviselője Dr. Babó Mihály ui fogja megtartani, az ülés jegyzőkönyvét pedig Kovács Károly, főjegyző vezeti." A megnyitó beszéd után felzendültek a teremben a Himnusz magasztos hangjai. A i főgymnasiumi énekkar énekelte azt Balogh j László zene- és énektanár vezetése alatt s a közönség állva hallgatta végig. Az utolsó akkordoknál lehullott a szoborról a lepel és előtűnt a szép mű, mely nemes egyszerűségével mindenkit meghatott. A lepel lehullása után Dr. Babó Mihály j őrs?., képviselő tartotta meg az ünnepi beszédet, mely ekként hangzott: »Mélyen tisztelt közgyűlés, nagyérdemű közönség ! 1848-ban a szabadság szelleme rezgette at a levegőt Európában, annak ér- j vényesülése azonban temérdek vért és élet- j áldozatot követelt a legtöbb helyen. Isten kedvező kegyelméből magyar hazánkban a 1 szabadság, egyenlőség és testvériség egy-! séget képező igéi testet öltöttek a nélkül, hogy csak egy csepp vért ontani, vagy 1 egyetlen életet is áldozatul kellett volna hozni. Hazánkban minden rázkódtatás nélkül megalkottattak az 184$ iki azon törvények, melyek Magyarország újjá alakulásának és és jövendőjének biztos alapjait képezik. A sors azonban úgy akarta, hogy a j nemzet és nagy alkotása az újabb vérke- resztséget elszenvedje, s a hatalom megteremtette a visszavonást, s miután — bár I alaptalanul — félt a királyi szentesítéssel megerősített törvények következményeitől oda kényszeritette a nemzete1', hogy j*ga és törvényeinek védelmezéseért fegyvert fogjon. Az önvédelem петез haicza változó szerencsével ugyan, de dicsőséget-dicsőségre tetézve, folyt mindaddig, mig a jogtalan küihataimi beavatkozás s a hatalom által kikönyörgött túlerő Világosnál ki nem vette a fegyvert a nemzet kezéből. Ezután következet a megtorlás rettenetes korszaka. A nemzett legjobbjainak golyó által vagy bitófán oltották ki drága életét. Sokan, de nagyon sokan, hogy a jövő számára fenntartsák munkás életöket, a számkivetésbe menekültek. Ezren és ezren pedig a börtönbe hurcoltattak. Midőn még fel sem itta a vért hazánk földje, s midőn még a rettenetes gyász fájdalmas érzései által sajtolt köny nyilvánosan nem hulhatott, 1854. ápril 24-én egy alig 15 éves főherczegnő nyújtotta kezét esküre Ausztria császárjának s lett annak hitvesévé. Ennek a felséges ifjú nőnek mosolya volt az első derű az absolutismus sótét korszakában, s az ő szépségének és jóságának fénye, mint békét ígérő szivárvány jelent meg a láthatáron. Történélmi tény, hogy a fiatal császárné látva azt, hogy a lei gázott magyar nemzet ezer és ezer sebből miként vérzik, akkor midőn jó szive és nemesen érző lelke suga- latát követve a segítő kezet sikerrel ki nem nyújthatta, a fájdalom könnyét hullatta a bécsi Burg padlózatára. Az ő szemeiből alá hullott fényes könnycsepp volt az első ál- dásthozó és reményt fakasztó harmat, mely újabb erőt adott a nemzetnek a kitartásra 1 A HALAS és VIDÉKE eredeti tárczája. Tánczmulatság a kaszinóban De talán nem is tánczmulatság volt az ? En legalább, a mint kéjesen hintáltam magam a női társalgó hintaszéken — mert ilyesmik is voltak kérem — addig- addig nézegettem egy hadbiró-százados nak és két hadapród igénynyel felruházott önkéntes őrmesternek magyarzsinóros egyenruháját hogy egészen katonai hangú latba ringattam magamat. Fölelevenedtek lelkemben százados ur Bábicsnak taktikai magyarázatai, melyeket a tiszti vizsgán sehogysem tudtam alkalmazni. Megpróbálom hát itt, — gondoltam magamban- És a kísérlet „vorzüglich" sikerült! Ez a nagy tánezterem, kérem, a terep, még pedig sima terep. Az étkező fehér asztalai mögül vonul föl a támadő fél, élén Dr. Nagy Mórral, a ki máskor csak hadnagy, de most vezénylő tábornok. A terepen már állást foglalt az ellenség: „Halandó angyalok, kedves szép ellenség, Kiket ural bennünk minden érzékenység, Kik birva szivünket a természet jussán, Törvényt szabtok nekünk szépségtek trónusán“. Csakhamar megjött a tudósítás a hir szerző őrjárattól, hogy az ellenség számra i nem nagy, de erősen föl van f gyver- í kezve. A támadó sereg meghökkent. Különö- j sen az öregebb katonák húzták magukat hátrább, mert jól tudták, hogy e harcz az arany szabadságért folyik, a melyet aranyos rabsággal kell fölcserélnie a legyőződnek. Arany szabadság, aranyos rabság ! ha mind a kettőből levonjuk az aranyat — magyarázta az egyik, a ki czivilben bankhivatalnak, — mi marad ? Szabadság, rabság! E kettő közt pedig csak könnyű a választás! Az aggodalmat növelte a vezérkar (rendező bizottság) látása : nyoUz-tiz katona, huszár ée baka között ott van a katona - orvos is, a leendő sebesülteken — ha lehet — segiteni s ha nem lehet, ott van két tábori lelkész — eltemetni őket. De rákezdi a regemenc muzik s fölhangzik a parancs, hogy a tényleges le génység rajvonalban előre, póttartalékosok, népfölkelők és nehéz fegyverzetűek tartalékban maradnak az ellenséges tűzön kívül (az étteremben.) Megkönnyebbülten foglal helyet egyik asztalfőn iménti aggodalmaskodó vitézünk, az elszánt fiatalság pedig azzal a vakmerő elhatározással indul a harezba, hogy győzni fog, de le nem győzeti magát. Kif-jlődik e közben teljes pompájában sz ellenséges csatasor is, a hóditó lány- sereg. A modern hadtudomány Ínséges ábécé fegyverczikhez képest Az egyiknek Írókarjai vakítanak, a másiknak ében fürtéi elhódítanak, a harmadiknak göndör hajába ha beletéved lelked, ki nem tdál belőle soha. Itt piros ruha kápráztatja szemed, ott selyem suhogása ejti rabul füled; amott fehér derékon színes őv ingerkedik veled, hogy nem szerelnél e a helyében lennj Némelyiknek pláne varázslegyező van a kezében Emlékiratokat gyűjt reá a múltból, de azért a jövőre kiváncsi Ne ird rá, a mit a szived súg, mert elviszi szivedet magával, ügy jársz, mint az a katona baj társunk amott, aki azt a kérdést irta egyre, hogy — nagy baj a szerelem? s most szomorúan bólingatja fejét, hogy »bizony nagy.«
