Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-08 / 45. szám

körül melyiket javasolják és erről jelentést tegyenek. Ugyanezen vasút építés megkez­déséről elnök azt a jelentést tette, hogy az tényleg megkezdetett a kettős kopolyának eszközölt földmunkálatokka’, így a vállalat eleget tett a feltételnek, melytől függöleg a hozzájárulási összeg megszavaztatott. Felhívás. A reformáczió kezdetének 385-ik évfordu­lóján Halas város református polgárságához bizalommal és szeretettel fordulok. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1902, szeptember 23-án és 24-én vándor­gyűlést tartott Hódmezővásárhelyt. Itt azt az üdvös és következményeiben messze ki­ható intézkedést vette fel alapszabályai közé, hogy a nagyobb protestáns központokon lakó társulati tagok vidéki körökké szervez­kedhetnek. Szégyen, nem szégyen: a hajdan hires, hatalmas protestáns Halasról ennek a társa­ságnak csak három tagja van. Ha már mos­tan ez a három tag vidéki körré akarna szervezkedni, hát az épen olyan nevetséges dolog voin", mint a milyen szégyenletes ez előbbi. Mit akarok tehát én a szervezkedés­sel ? Azt akarom, hogy Halason a Magy. Prot. Irodalmi Társaságnak necsak három, de legalább is harmioczhárotn tagja legyen. Azt akarom, hogy a protestáns hitélet, a protestáns miveltség érdekében Halas is tegye meg a magáét. Azt akarom, hogy fel­olvasások rendezésével, uj tagok és adomá­nyok gyűjtésével a halasi református pol­gárság is előmozdítsa a Magy. Prot. Irodalmi Társaságnak czéljait. Hogyha egyszer a halasi ifjúság megtudta alakítani a testi fejlődés előmozdítására a Sport-Egyesületet, hiszem és remélem, hogy a halasi rcf. polgárság is képes lesz arra, hogy a lelki fejlődés előmozdítására mega­lakítsa a Magy, Prot. Irodalmi Társaságnak tudtommal első vidéki körét: a halasit. Adja Isten, hogy úgy legyen! Halas, 1902. október 31. Bernáth Lajos Jegyzet. A kik a halasi M. Prot. Irodalmi Társaság létrejöttét óhajtják és abba évi 3, vagy 6, avagy 12 koronával belépni szán­dékoznak, jelentkezzenek a Felhivás aláíró­jánál. Minden tag Budapestre, a központba fizeti a tag dijat s a 3 koronás segítő tagok ez évben ugyanonnan Szabolcska Mihály költeményeit és a koszorú 10 füzetét, a hat koronás pártoló tagok egy havonként meg­jelenő folyóiratot a Prot. Szemlét, a rendes tagok évi 12 koronával a Prot. Szemlét, az Egyháztörténeti adattárt s ez évben a nagy Kálvinnak alapvető munkáját kapják magyar torditásban. A segítő és pártoló tagok jelentkezése 3 évre, a rendeseké 5 évre kötelező. Az aláírók száma, mikorra e sorokat ki­adjuk, immár a negyven felé közeledik, mely körülmény fokozódott érdeklődést tanúsít. Üdvös eszme-biztatö jövő. Nincs talán intézmény, melyet annyira és annyiszor támadtak és szapultak volna, mint az úgynevezett koronás takarék szövetke­zeteket. Keletkezésük mindössze néhány esztendőre vezethető vissza és hogy meny­nyire beváltak és miaö kedvező eredmény­nyel dolgoznak azok az intézetek, semmi­sem bizonyítja jobban, mint gyors és roha­mos szaporodásuk, úgy, hogy ma már min­den valamire való helységben találunk a leghangzatosabb, impozáns czimek alatt ily »humánus« szövetkezetei. A takarékintézetek e faja eredetileg a szegényebb néposztály, a megszorult kis­iparosok, kiskereskedők, hivatalnokok stb. jótevőjének indult; a nyomasztó helyzetűek támogatója, istápolója, pártfogója óhajtott lenni. Kö’csönöket Ígért könnyű visszafize­tési módozatok mellett. A folyósított össze­get heti, havi avagy negyedévi rátákban alacsony kamattal lehetett — szerintök tör­leszteni. A kis exisztencziák megkönnyebbülten lé- lekzettek föl, hogy ime végre egy oly in­tézmény, mely súlyos bajukou, kétségbeejtő helyzetükön hivatva vau segíteni, A csalódás, fájdalom, nem maradt el. — Nyilvánvalóvá lett, hogy csak igen nehezen és rendkívül bonyodalmas utón juthattak pénzhez és az állítólag mérsékelt kamatláb tekintélyes és a kis emberek zsebéből nem igen tellő perczentté fajult. A folytatását e kevésb'oé humánus czél- zattal létesült intézménynek ósmerjük, mi ért is rátérünk tulajdonképpeni tárgyunkra, annak ötletéből, hogy Bács-Bodrog várme­gye törvényhatósági bizottsága nemrégiben őszi rendes közgyűlését tartotta, melynek legfigyelemreméltóbb tárgyát a főispánnak egy nép-takarékpénztár létesítésére vonat­kozó átirata képezte. A főispán e takarék- pénztár létesítésével kot nagyértékű és fon­tosságú czélt óhajt elérni; egyrészt o'csó kölcsönöket adni a népnek, másrészt pedig az elérendő tiszta nyereséget kulturális és közgazdasági kérdések megoldására fordí­tani. Bizonyos, hogy Bácsmegye főispánjának j szép és nemes eszméje rövidesen a megva­lósulás stádiumába fog jutni s a kitűzött, valóban humánus czélt minden tekintetben fogja szolgálni, amennyiben a megye áll majd az élén a takarékpénztárnak és tekio télyes férfiak ellenőrzése mellett fogja jóté­kony működését kifejteni. Ama szegény emberek, kiknek nyomasztó helyzete a kölcsönt égetően megkívánja és komoly, törekvő, becsületes munkájok révén az összeget módjukban áil törleszteni, meg­kapják majd a takarékpénztár segítségét. Nem lesz annyi hercze-hurczájuk, mint más szövetkezeteknél és inkább számíthat­nak a jórészt érdekükben alakult takarék- pénztár támogatására. Bácsmegye fenkó’t gondolkozásu főispánja eszméjén kellene fölbuzdului a többi várme­gyéknek is és megyei felügyelet és ellenőr zés mellett jobbadán a nép igaz éidekeit szolgáló, a kis exisztencziák nyomasztó vi­szonyait enyhítő takarékpénztárakat alakí­tani. A czél itt mindenképpen önzetlen, mert kezességet nyújt e takarékpénztár, hogy nem a kapzsi haszonlesés^, hanem igazán a nép segélyezésének üdvös jelszavát tűzi zászla­jára. A dolgos, munkás, szorgalmas, de sú­lyos gondu népnek e nemes terv, megvaló- .ulás esetén, megbecsülhetetlen és egyben az országban ь jobb és enyhébb állapoto­kat teremtene, tekintve már azt a körül­ményt, hogy az elért tiszta nyereséget köz­hasznú kulturális czélokra fordítják. Vajha el lehetne érni, ezzel az újítással a jelenlegi viszonyoknak némi enyhítését. Ta­lán elejét vennők a sok elégületlenségnek, panaszhangnak és a nagyarányú kivándorlá­soknak is és a terhes gondokban sinylődő szegény embereket frissebb, vidámabb mun­kára serkentenők, minek az állam is nagy hasznát látná. Anyakönyv, oktőöer 26-től nov. 2-ig. Születtek: Tegzes Lajos és Barna Er zsebeinek. Mária nevű leányuk, Bindis La­jos és Tamás Eszternek halva született leány gyermekök, Zsömbör János és Hat­házi Juliannának Juliánná nevű leányuk, Bukli Imre és Szabó Judithnak Judith nevű leányuk, Ábrahám Zsuzsannának Károly József nevű fia, Gyugel Kálmán és Király Gy. Rozáliának Matild nevű leányuk, Horváth Imre és Kis F. Zsu zsannának Zsuzsánna levü leányuk, Már­ton Sándor és Borbé Zsuzsannának Er­zsébet nevű leányuk, Zseni Sándor és Feró Zsófiának István nevű fiuk, Turné Máté és Halász Darabos Erzsébetnek Endre nevű fiuk, Tóth V. Zsófiának Ármin Jó­zsef nevű fia, Mészáros B. Imre és Kur- gyis Juliannának Jolánka nevű leányuk, Maráti János és Illés Annának Imre nevű fiuk, Váczi Pál és Korsós Juliannának Viktória nevű leányuk, Kucsora István és Tóth Angyal Etelnek Erzsébet Anna nevű leányuk. Házasságra kihirdettek : Fenyvesi Péter Lehóczki Ilonával, Csókási Mihály Zsácsik Szvilcsik Rózával, Perneki Rudolf majsai Cserkó Rozália Katalinnal, Király Gy. Benő Bánóczki Veronikával, Ács Lajos kunhegyesi Tóth Juliannával, Hegyi Ká­roly Harnóczi Teréziával, Szanyi Lajos T. Baranyi Máriával, Váradi András Danus Katalin horgosi lakossal, Kis Illés Imre Daczi Juliannával. Ábrabám Imre Böröczi Erzsébettel, Földvári Sándor Szűri Ilo­nával. Elhaltak : Karai Benő 7 éves, Kerekes Zsófia 4 éves, Horváth Sándor 24 napos, Sárközi Imre 8 éves, Csatári Juliánná 6 éves, Vas Mátyás 8 hónapos, Becze Ist­ván 86 éves, Árvái Juliánná 5 éves, öz­vegy Bornemisza Lászlónó Tegzes Zsu­zsánna 72 éves. HIRE k. — Gaál Antal ref. káplánt Dunapatajra tanitókáplánnak választották meg, a múlt héten el is foglalta állását. A múlt szer­dán barátai bucsuestélyt rendeztek a ka­szinóban a közszeretetben álló fiatalember tiszteletére. Fogadja a káplán ur a mi szívélyes buesu üdvözlésünket is; és ami­lyen jó szívvel kiséri őt rokonszenvünk, ép oly jó szívvel kívánunk neki mielőbb egy jó ekklézsiát — Házszentelés. A halasi ipartestület - nov. 8 án kőzvacsorával szenteli fel Petőfi- utczai házát. — Tanitóbál. A községi tanitótestület jövő óv január 10 én tartja tánczmulatsá- gát a Budapesten létesítendő »halasi szo­ba« javára. Az a nagy érdeklődés, mely múlt évben is a tanítók mulatságát ki­sérte, hiszszük, hogy ezúttal sem fog csök­kenni. — Halasi orsz. vásár nov. 16,17-én tar­tatik meg, ahova vészmentes helyről bár­miféle felhajtható.

Next

/
Thumbnails
Contents