Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-01 / 44. szám

véreinket támogatjuk s drága, sokszor se lejtes kölföldi holmi helyett megvesszük iparosaink idehaza készült olcsóbb és értékesebb csikkéit — Aki hazáját szereti üzenjen háborút minden külföldi czikknek.

Anyakönyv.

október ig-tei okt. 26-ig.

Születtek : Károly István és Hanczkó Máriának Erzsébet nevű leányuk, Tóth Döme Sándor és Varga Judithnak János nevű fiuk, Sárosi József, Sándor és Halász D Rozáüá nak Sándor, József nevű fiuk, Babenyecz Cs. István és Dobó Juliannának Imre, Béniámin nevű fiuk, Egregi Horváth István, Rudolf és Oláh Zsófiának István, László, Miklós nevű fiuk, Radios Sándor és Horváth Erzsébetnek Sándor nevű fiuk, Rózsa József és Kovács Veronának István nevű fiuk, özvegy Lak Ferenczné Polácsek Máriának Kálmán nevű fia, Pesti Antalné, Rózsák Máriának Erzsébet nevű leányuk, Szabó V. István és Babenyecz Cs. Teréziának Etel nevű leáoyuk, Gondi Máriának Jolán, Irén nevű leánya, Piácza Pál és Kovács Eleonórának Terézia nevű leányuk, Lajkó József és Benke M. Annának Károly nevű fiuk, Terbe Alajos, Miklós és Garas Jusztinának Dömötör nevű fiuk, Kot- hencz Ágnesnek Sándor nevű fia, Szilágyi Menyhért és Rádóczi Jusztinának Erzsébet nevű leányuk, Poszranyák János és Dabis Viktóriának Viktória nevű leányuk, Tóth Péter, Pál és Borbás Rozáliának Sándor nevű fiuk, Batisz Lajos és Kóházi Teréziának Terézia nevű leányuk, Gilányi Mihá у és Mán- dity Erzsébetnek Etelka nevű leányuk.

Elhaltak: Brecska László 9 éves, Puskás Elek 4 éves, Piricz Lajos lé Schotfer Rozália 36 éves, özv. Szabó Z, Lásilóué Röfi Rozália 81 éves, Dudás József 9 éves, Török Elek 3 éves, Rátóti István 14 hónapos, Fekete Mária 4 éves, ozv. Daczi Mihá yné Sándor, Mária 76 éves, Terbe Dömötör 4 órás.

Házasságra kihirdettek: Vincze Károly Csáki Emerenczia majsai lakossal, Král Ede Gosztonyi Anna, Mária Budapes'i lakossal, Szabó József Szabó Rozáliával, Pálfi József

11 HÁLÁS és VIDÉKE eredeti tárczája.

Sportverseny és tánczmulatság

(Levél.)

Édes Marym 1

Igazán nem volt szép tőletek, hogy nem jöttetek le a mulatságunkra. Pedig, hogy vártunk ! A leveledet, a melyben megírtad, hogy nem jöhettek, csak a mulatság után kaptam meg. Úgy rösteUem, hogy tele harangoztam vele a várost, hogy jöttök és ti nem jöttetek. Igazán nem is érdeműtek, hogy megírjam, hogy és mint esett meg a mulatság, de attól tartok, hogy a helyi sajtó utján téves fogalmatok lesz róla, hát inkább részletesen leírok mindent.

Azt beszélik, ugyanis némelyek, hogy nem sikerült a mulatságunk, azonban ez csak olyan szófia-beszéd Kevesen voltunk ugyan, de nagyon jól mulattunk, Te 1 Soha annyi tánezost, mint ott volt. A vadonnat uj czi- pőm talpa egészen kilyukadt a sok tánczo- lásban. Anyagi haszonra — ugy-e igy hívják a férfiak a pénzt ? — úgy sem számítottunk, az erkölcsi siker pedig teljes. De, hogy sorban haladjunk, hadd kezdem elölről.

Szombaton délután 3 órakor volt a lawnFejes Juliánua soltvadkerti lakossal, Vedres Mihály Lán Jusztina tázlári lakossal, Balázs Ferencz Hirka Mária pálui lakossal, Farkas József Áts Rozáliával, Babenyecz Mihály, István Nagy Rozáliával. Miklós I lés, Benő Tóth Nagy Máriával, Király Gy, Mihály Kurgyis Teréziával, Szatmári Benő özvegy Gyulai Sándorné László Erzsébettel, Kuetik József Földvári Máriával, Fodor Vincze Szabadi Mária soltvadkerti lakossal.

Az óvóiskolákról.

Egyik fővárosi lapban nemrégiben egy lelkes, fenkölt gondolkodású és pályájáért rajongó községi óvónő fölpanaszolta azokat súlyos bajokat, miket hivatása teljesítése kö rül tapasztalt és észlelt.

Kíméletlen igazsággal, leplezetlen őszinteséggel tárja föl ama visszásságokat, feleségeket, melyek nevelésügyi szempontból oly nagy jelentőségű és fontosságú tényezőket, mint az óvóiskolák, alásülyesztik.

Az óvónő panaszos írásában nincs egy szemernyi valótlanság vagy túlzás. Minden szava fájdalmas igazság, mely egy nemes honleány érző szivéből fakad.

Pedagógiai rendszerünket jellemző szomorú tény, hogy nem fordítunk elég figyelmet nevelésügyünknek. Igaz, hogy gyors egymásutánban létesültek az országban elemi és középiskolák, hogy a magyarság kulturális fej ödése ne akadjon el valahogy a részvétlenség, a nemtörődömség kátyújába.

De azzal még nem tettünk eleget neve I lésügyünk magasztos czéljainak, ha egy-egy normál- vagy polgári iskolát állítunk fel e- gyes helységekben. Czéltudatos, praktikus és ! kellő színvonalon álló nevelésügyünk ott ! kezdődik, ahol a zsenge, tudatlan gyermek lelkét és elméjét kezdjük foglalkoztatni.

A magyarság föerösségét — bár paradoxonnak tűnjék — a zsenge, de fogékony gyermekben kell keresnünk. A magyarosodás úttörője és kutforrása: az óvóiskola.

Az óvó isko'a az a hely, hol a 3—4 éves gyermekeknek fogalkoztatják parányi elméjét. szivét, lelkét. i-P olják kedélyét, fej'esz- tik értelmességét, lölkeltik érdeklődését és

fennis verseny, a mely nem hiába, hogy házi volt, házi perpatvarral végződött. Megkötöttük magunkat és nem játszottunk, kértek, könyörögtek, de mi hajthatatlanok maradtunk. Megmutattuk, hogy önálló gondolkozásunk vagyunk.

Azt is hittem, hogy az esti vivó-versenyen meg majd a fiatal emberek kötik meg magukat, de úgy látszik, azok nem olyan önálló gondolkozásuak. Legelőször két kis deák viaskodott. Úgy forgatták a kardot azok az apróságok, hogy öröm volt látni. Azután szembe álltak a bajnokok. Villogtak, csattogtak a kardok s a ki egy-egy vágást ka pott, jelentette, hogy »volt«. Minden »volt« egy-egy sebesülést jelentett volna, ha sisak, mellvéd, keztyű nem lett volna.

így azonban csak derültséget keltett. De nekem hevesebben vert a szivem, mint szokott. Bizonyosan azt gondolod, hogy valamelyik bajnokért remegtem. Oh nem 1 Hanem elgondoltam: Istenem beh boldog is lehet az a lány, a kiért ha többen nem, legalább ketten vetélkednek és párbajt vívnak érte . . . Ha valaha engem ilyen kitüntetés érne . . . Szeretném én is, de félek is tőle. Rettegni két életért, a melyet értünk kocz- kára tettek ! ... Az valami borzasztó lehet.

figyelmét olyan tárgyak iránt, miket ösmer- nie kívánatos, de legfőképpen a tiszta értelmes magyar beszédre oktatják.

Ezért kívánatos és felette értékes az óvóiskolákra nagyobb gondot fordítani. Az illetékes tényezőknek kellene e téren hasznos és a magyarosodást tetemesen fokozó intézkedéseket tenni, újításokat életbeléptetni.

Államilag kell szabályozni, reformálni az óvóiskolákat. Minden községben ily ezéiok- nak megfelelő, terjedelmes, kifogástalan óvóiskolákat kellene felállítani és élükre nemesen gondolkodó és érző, hazafias lelkületű és gyermekekkel bánni tudó óvónőket á'li- tani.

Mily aggasztó jelenségek például, hogy egyes nem"etiséglakta vidékeken nem igen lehet a gy тгаекЬе oltani a magyar nyelvet; rendkívül nehézségekbe ütközik a magyarszeretet, a hazafias szellemet bennök ápo'nj és fejleszteni.

Miért képez beláthatatlan akadályokat a nemzetiségi gyermekeket a magyar nyelvre oktatni? Azon egyszerű okbó , mert mire az elemi iskola első osztályába kerülnek, ho’ kizárólag magyarul oktat és tanít a tanító és a gyermekek nagy része is édes anyanyelvűnkön beszél, már megszokta, szinte vérré vált benne, szüleinek anyanyelve.

Ha azonban állami ovóiskolákat minden kis helyiségben országszerte lé^e útenek, úgy a még érte'metlenül beszélő idegen ajkú apróság, miután kizárólag zengzetes honi nyelvünket hallja az óvóiskolában, csakhamar el fogja azt sajátítani, olyannyira, hogy mire az eíemi isko ába kerül, kitünően beszéli a magyar nyelvet és akadálytalanu1 lehet hazafi is szellemben nevelni.

Ismételjük tehá1-, hogy legelső sorban az óvóiskolák szaporításán", államosítására kellene a közoktatásügyi kormánynak több figyelmet fordítani, mert ezeu a téren nagyon sokat és nagyon értékeset lehet megteremteni.

Nevelés ügyünk és ezzel kapcsolatban magyarosodásunk erősebb fejlődésnek, rohamos virágzásnak indulva, ha az óvóiskolákat

részben megs/.aj oritanók, részben informálAzonban kár is úgy remegnem tőle, hiszen semmi ki ásásom nincs rá — gondolod magadban. Pedig nii.es igazad. Láttad volna milyen haragos szemekkel nézte ö, mikor mással tánczoltam, hogy mulatott bújába, mikor a szünóra alatt a vacsoránál más ült mellém. Isten ments meg tőle, de majd meglátod, hogy előbb-utóbb baj lesz belőle. De én tudom, hogy bele is halok.

Mintha csak eltalálta volna a gondolatomat a Karády Pa'i, az egész négyes alatt azt a témát fejtegette, hogy ha például én értem párbajt vívna két fiatalember, a kik addig egyformán közömbösek voltak előttem, abba szeretnél bele, a ki győztes lenne, mert hát ez asszonyi gyöngeség, hiúság. Én meg azt vitattam, hogy én inkább az iránt vonzódnám, a ki megsebesülne, mert ez női gyöngédség. Pali fogadást is ajánlott s azt mondta, hogy ő iránta úgyis közömbös vagyok, tehát majd ő lesz az egyik fél. Másikat majd keres még, s meg fo;ja veretni magát, hátha akkor .... Én azonban azt feleltem neki, hogy nem vagyok bizonyos magam felől, de ha elesik, nagyon szép koszorút viszek a koporsójára.

A táncz különben nagyon kellemes, talán kissé sok is volt. Képzelj egy nagyobb házi