Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-10-04 / 40. szám
így a szabadulás reménye biztathatja az életfogytig elitéltet is. Valami különös okának kell lennie annak, hogy egy tekintélyes bírói testület többszörös rablógyilkosság miatt halálra ítélteket királyi kegyelemre ajálja. Á tavaszi ülésszak alkalmával az esküdtek egyhangúlag kimondották a bűnösséget, de a kir. törvényszék uj esküdt szék elé terelte az ügyet mert arról volt meggyőződve, hogy az esküdtek tévedtek. Annak az ismeretlen harmadiknak szereplése, akit csupán Fehér Pál látott, a bizonyítékoknak és ellenbizonyitékoknak egy olyan gyakorlott szakbiróság által való részrehajlatlan mérlegelése és ezen bizonyítékoknak változatlan vo ta és azon körülmény, hogy az uj esküdtszéknél már nem nyilatkozott egyhangúlag a verdikt: lehet oka a királyi kegyelemre való ajánlásnak, végczélja pedig az, hogy idő múl tán még a véletlen is nagyobb és teljes világosságot vethet az eseményekre és esetleg az emberi tévedés még jóvátehető Legkevesebb okunk sincs kételkedni az esküdtszék meggyőződésének őszinteségében, nem is szándékunk a szigorú igazság érvényesülése ellen szóllani; a bűnös bűnhődjék, ha kell, a törvény szerint halál lal. És épen ezért, ebben a főbenjáró bűn tényben hozott ítéletben való megnyugvás okából kívánatos' lenne a vizsgálat szálait összekötni a Perneki eset és azon három eset között, melyek azóta történtek, mióta a Dórók fogva vannak. Ez év elején Molnár Kánisz ellen, a múlt félegyházi vásárkor Tóth Deme Mátyás és Bekány Antal máj ai lakosok ellen, a múlt hó első harmadában Monostoron követtek el rablásokat, mindegyik esetnél három egyén szerepelt, utóbbinál Babák Ferencz, egyik tettest meg is lőtték A sajtó és a közönség sok esetben hasznos szolgálatot tehetnek a bűntények kiderítésében Sokszor a legcsekélyebbnek látszó tények vezetnek a jó és helyes útra. Még nem késő az idő, a királyi ke gyelem is alkalmat ad arra, hogy min A HALAS ás VIDÉKE eredeti tárezáje. Évforduló. Irta : Eghorist. Tisztelegni jöttem eléd Kegyelmes Múzsa asszony ! Félve közelgek én feléd De nincs mi elriaszszon, Közelgek, reszket bár a lant Én reszkető kezemben . . Húrja lepattant lent s alant Midőn most dalba kezdtem. ...........Történt tehát Kunhalason ' Immár két hosszú éve, Hogy megszületett bor között A »Halas és Vidéke.« Keresztesnek hívták a gazdát A hol boroztak hajnalig, Keresztes had volt az ivó, Be sem rúgtak még, csak alig Midőn a szót imigyen kezdó Egy borzas ifjú komoran : »Miért hallgat az jó urak A kinek — mondjuk —- baja van, Miért engedjünk sikra szállni Mi jó magunkért másokat ? denki aggályai eltűnjenek legyenek Dérék bűnösek vagy ártatlanok, de az igazi bűnösöknek lakolniok kell. Külföldi vendégeink. A czivilizált külföld lassan-lassan elismeri hogy édes hazánk nincsen Ázsiában, a magyar nemzet nem barbár s hogy műveltségűnket illetőleg egy szemernyit sem keli szégyenkeznünk. Szóval: lépést tartunk a nagy nyugottal. Magyarország fővárosa és vidéki városi rohamosan fejlődtek, szépültek, a tudományok, művészetek, ipar, kereskedelem kellő méltánylásban és művelésben részesült, tág tér nyílt a modern vívmányoknak és újításoknak. Az ország középpontja impulzust, életerőt adott a vidéknek, a fővárostól nyert szaporább vérkeringést, pezsgőbb életet a pro- vínczia. Amit világvárosunk: Budapest a nagy nemzetektől tanult, átvett, ellesett és elsajátított, azt Magyarország minden részébe széjjelhintette, helyesebben, azt a vidék tanulta, sajátította el a fővárostól löbbé- kevésbbé. Hazánk igyen halad előre kellő biztonsággal a czivilizáczió ösvényen, fejlődik, virágzik, egy és más dolgokban fölülmúlván a külföldet. Csak egy felette fontos és nagy jelentőségű ügyet hanyagoltunk el mindmáig. Ez az idegenforgalom emelese. Nem tudtuk az utóbbi időkig kellőleg értékelni az idegenforgalom emelésére irányuló törekvéseket. Közönyösen, egykedvűen viseltettünk ezen úgy erkölcsi, mint főleg anyagi sikereket eredményező ügy iránt Nem voltunk élelmesek, praktikusak, tét- enüi hagytunk veszendőbe menni ezreket, miket idegenek hoztak volna hozzánk. Hiányzott az üzleti szellem, a mivel ide édesgethettük volna a külfö'dieket és megked- vehetvén velők édes hazánkat és ennek számos szépségeit, különlegességeit, az idegenek előtt meg lett volna állapítva hírünk, maguk az itten járók csaptak volna jó és sokatérő reklámot. Ez nem csak szégyen, gyávaság is...« És beszélt volna még sokat, Hogyha egy úr, ki már kopasz Habár a lelke gyermeteg, Közbe nem szól : Elég fiú 1 Súlyos a vád bár rengeteg Fáj az érző szivemnek is. Hogy mig küzdünk din kával, mással És egy-egy hősünk elesik, Addig, kik látják bajnokunkat, Szánandó sorsát nevetik, Holott a czél oly szent miként Jámbor töröknek Mohamed, Igazságot kerestünk folyton, De mind hiába, nem leled Azt fel sehol e sártekén, C.-upán a mint a költő mondja, A boros kancsó fenekén. Igazságot keresni már Teremtés óta sem hiba, Mégis belénk botlott ezért Fámának papja Akiba. Ilyesmi történt meg közöttünk És nem jaj dúlt fel a haza« — Az ellenőr szól álmosan: „Későn van már, gyerünk haza* — „ Mit haza menni ? dőreség 1 Hány ezer meg ezer ember fordul meg egy esztendőben Itáliában, Svájczban, Fran- cziaországban, Angliában, elősegítvén az említett országok vagyonának tetemes gyarapodását. Csak a legutóbbi időkben esett sok szó a sajgóban igegenforgaimunk emelése érdeké- bei. Komoly, tapasztalt, világlátott egyének megalakították az idegenforgalom emelését ezélzó egyesülete*-, meghányvánveívén lelkiismeretesen, észszerűm a tennivalókat e téren. Mit keil és hogy kell cselekedni, hogy a külfö'd érdeklődése országunkra terelődjék, mi u‘oa-módon lehet a fö vi ágosodott, müveit és utazni szerető idegeneket hazánkba csábítani, minő érdekes és tanú ságos dolgokat lehet nálunk mutatni, ami miatt az idejött idegen ne sajnálkozzék, hogy hozzánk jött. Az idegen forgalom emelésére alakult egyesület működik erősen és remélhetőleg eredményesen is. Székesfővárosunkban, nemkülönben székében hosszában az országban van még és találunk olyas látnivalókat, amiket az idegen szívesen megtekint s miről itteni időzése u.án elismeri, hogy hazánkba is érdemes e'-el- nézni, mert sok figyelemre méltó tudást gyarapító, valamint lelki gyönyört és éive- veZetet szerző kincsekkel rendelkezik. Mindezt annak ötletéből mondottuk el, hogy a napokban a »Szállodások Nemzetközi Egyesüleí«-e Budapesten nagygyűlést tartott, mely idegenforgalmunk emeléséhez bizonyára nagyban hozzá fog járulni. A főváros hatósága, mely mostanság az idegenforgalom emelését szivén viseli, igen helyesen belátta, hogyha az idegenek utazási kedvét hazánk részére ki akarjuk használni, a kü földi szállodásokkal czélszerü a jó viszonyt létesíteni és feotartani. A főváros minden lehetőt elkövetett, hogy a vendégek jói érezzék magukat és e ezéit a rendezőség ei is érte s megnyerte ezzel egyszer s mindenkorra a külföldi vendégek őszinte elismerését, dicséretét és rokonszen- vét. Nem egyhamar fognak bennünket az idegín vendégek elfeledni és csak a legjobbat mondhatják odahaza rólunk. Vagy lépj, ha tudsz e testen át, Úgy nézd tneg azt, hogy száz kiló És tauglich is az angyalát 1“ S a jó professor még szavalna Bánk bánt s Ember tragédiát Ha nestorunk meg nem ragadná Mindkét kezével a kupát »Igyál tanár, vagy ezzel ütlek Fejbe rögvest mint egy kutyát.« — Mig ittak addig csend vala, Még kortyogás sem hallott I »Részeg vagyok, miként a csap« Kis Paprika igy vallott. És mint derült égből a villám Lecsap nagy ritkán, néha, Oly váratlan zavarta meg A társakat egy léha Félig berúgott rossz színész, Ki deklamált pihegve: »Ah Uraim, tisztesség, erkölcs Örökre számkivetve 1 Siratni foglak óh hazám Siratni foglak téged Brühühübü, mert jól tudom Hogy neked most már véged Szabadság! vissza él neveddel Nagyon, nagyon sok ember,
