Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-25 / 4. szám

Ш/évfolyam.

Halas. 1902.^január 25.

4. szám.

НАШ ES VIDÉKÉ

TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.

—= XA.XXT1D^XT SZOMBATON.

ELŐFIZETÉSI A.R^.TS::

Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V (léken . „ 6 „ * 3 „ — „

Felelős szerkesztő: Dr. H0D0S3Y GÉZA- Kiadó: EÉMERI SÁNDOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 17'>2.

TTird-etési áralj:: petit soronként 8 fillér.

Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. gV* IsTjrlIttér: soronként 15 fillér. "Щ

Farsang,

Itt a duhaj jókedv ideje! Mulassatok! Felejtsetek el but, bánatot, gondot — tánczoljatok s örvendjetek az életnek, a barátoknak, a szerelmeseknek és szeretetteknek!

Hiszen farsang van. Ilyenkor nem illik a kandalló mögé bújva, mogorva ábrázattal neki feküdni a mélaságnak és töprengni azon, mi lészen holnap. A „ma“ adja az örömet, a „ma“ koporsója legyen a szomorúságnak, az eleven élet nem buskomor, hanem virgoncz lüktetéssel csábítja elétek a szépet, a jót, a nemest, a mulattatót.

Szép a farsang, nagyon szép. Messze még a böjt, messze a testi sanyargatás, a lelki bánat keservessége. Minek hiába ténferegni tekervényee, örümtelen utjain. A farsang az élet! Dicsérem a farsangot, ősz hajjal gyermekiesen örvendek neki és szeretnék tánczra perdülni, duhajkodni és fenhéjázva kiáltani: Soh’se halunk meg!

íme, a farsang vig czók-mókájával költöiessé válik. Örök életet varázsol

elénk, hogy annál jobban örüljünk az életnek.

Pedig dehogy van ok az örömre. Hová lettek az idők, amikor osztatlan lelki gyönyörűséggel, zavartalan kedvteléssel sutba vethettük a komor gondot és bízva a sors gondviselésében, lelkűnktől száműzhettük a sötét képeket, egészen a vigasságnak élve, végig szür- csölve a nemes élvezetek hosszú sorát.

Hol az az ékes tol), mely számkivetésbe küldhetné — akár csak rövid időre is — a sanyarú valóság nyomasztó gondolatát. Mintha a kalendárium — csinálok is — számoltak volna a viszonyokkal, rövidre szabták az idei farsang tartamát. Hosszú mulatságra nem telük. Rövidre se. Az életnek nem Őrölhetünk, mert bajos a megélhetés. Igen, amikor megélhetési gondok zavarják a mulatságot, igaz jókedvnek nem jut helye.

És irigykedve nézzük azokat, kik mégis mulathatnak. Akik egy-két órára kiveszik a földi lét boldogságát, a gond talanságot. Oh, mi boldogak ők, akiknek nincs mit felejteniük, vagy akik felejteni tudnak. Mert körülbelül egyre

megy e kettő. Akinek kedélyvilága még oly romlatlan, hogy gond nem férkőzik hozzá és a holnap ijesztő képét elűzheti magától — csak az él igazán, csak az mondhatja, hogy Isten szent adományát okosan használja.

Farsang van. Az ifjúság szép ünnepe. Hajdan mindenki örült neki. Még az öregek is, kik szívesen nézték a fiatal ság kedvtelését. Mert van-e annál szebb, kedvesebb, bájosabb, mintha a fiatal leány először megy bálba. Hogy reszket minden idege, hogy tombol a szive és miféle tündérvilág tárul föl előtte. Min • den tánczosa annyit ér neki, mintegy- egy herczegfi. Milyen szívesen lejti a tánczokat. milyen boldog, ha egész éjjel szüntelenül tipeghet s a fáradságot nemhogy érezné, de még nem is gondol reá. És az ifjú egy-egy ellesett pillantásból minő regényt sző. Tán még a menyben sem igaz, mit ő szentül hisz. Álmai, ábrándjai mind testet öltöttek s a mikor fürge tánczosnőjét forgatja, amikor keblére szorítja a kedves, a lenge virágszállt — kivel cserélne ő akkor?

Hadd élvezze mindenki ezt a gyönyöA Halas és Vidéke eredeti tárcája.

Szabad líceum.

(Szabad referáda.)

A stilus 1 A magyar stilus! Tudja drágám egész vasárnap este ez a két szó csengett a fülemben. A csengés még magában nem lett volna baj, csak vendégeket ne bí'.t voína a mama. Szegény fejem! Nekem kellett felforralnom a teát, csészékbe öntőgetnem, betalálnom és könyörögnöm a nagynéninek, hogy no czitrommal, hanem rummal igya. (Sok rummal szokta ugyan inni, hanem nagyon szemérmes; mindig úgy kell ráerőszakolni.)

Mikor a teát főztem, leültem a szamovár mellé és úgy hallgattam, hogy van e benne stilus. Mire konstatáltam, hogy van, a tea olyan sötétre főtt, hogy újat kellett főzni. Mikor pedig a nagynéni makacskodott, hogy ö czitrommal akarja inni, azt találtam neki mondani, hogy a rum adja meg a tea stílusát.

— Micsoda stílusát?

Miről beszélsz te már megint Vikicza? — förmedt rám egyszerre mind az öt asszony.

Elpirultam és kifutottam a konyhába. De istenem, hát tehetek én arról, ha a fölolva sáson úgy tele beszélte a fejemet Dékáni tanár ur azzal az átkozott stílussal.

Azzal kezdte, hogy a magyar lányon nincs más magyar, mint a lelke, meg a szépsége, már t. i. a kinek van. A viseleté?

Az idegen kezdve az á Iá ärecquc kalapjától egészen a czipője sarkáig. Megkritizálta a frizuránkat, a boánkat, a kabátkánkat, a fűzőnket, a sieppünket, a czipőnket, a táncunkat, a bútorainkat, szóval mindent de mindent 1

Azután fordított egyet a beszédjén és elkezdett bókolni, Hogy mi magyar nők nagyon sokat tehetnénk a magyar stílusért. Apran* ként egészen kiszoríthatnánk az idegen buto rókát, ruhákat, dalokat. S hogy ki tudja, hát: a épen mi fogjuk fölnevelni azt a lángeszű ifjút, a ki világhírűvé teszi majd azt » lenézett magyar stílust.

Egészen neki pirultam ettől a dicső gondolattól 1 Egy világhírű műrészt nevelői 1

Azt hiszem úgy érti a tauár ur, mint anya.

— Vagy mint feleség ? Nem tudom. Meg akartam tőle kérdezni, de úgy látszik ő csak elméletileg lelkesedik érte.

Uh ezek a professzorok 1 Teie vannak el méiettel 1

Fttlöp tanár a magyar fajról értekezett. Hogy milyen a magyar embernek a feje, a haja, a szeme, a lelke meg a szive.

Hogy milyen a szive? Istenem, nehéz azt igy általában meghatározni. Ha szabad bele* szólnom a tudós professor urak dolgába, én azt hinném, hogy azt inkább az egyeseken kellene vizsgálni.

— Nincs igazam, drágám ?

— Az előadást különben a kántus kezdette meg Balogh bácsi vezetésével, elénekelvén egy szép kurucz nótát.

— A két professzor fölolvasása közt pedig Stern Mór maturandus szavalta el Rudnyánszky Gyáváját. Hogy nem tudott euni adni éhező gyermekeinek, lopni nem tudott, hát megfojtotta mind az ötöt. Istenem ! Hátha közöttük volt az a leány eszű művész, a ki a magyar stílust. ..

— Jeeszus már tíz óra / Sietek haza ebédet főzni.

Szervus, Drágám 1 Az az hogy istennek aj állak. Viki.

* *

*

Jövő vasárnap Hegedűs Sándor állatorvos, „A állatok védelméről,“ és Kristóf József az elektronosságról fog felolvasást tartani,