Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-25 / 4. szám

Ш/évfolyam. Halas. 1902.^január 25. 4. szám. НАШ ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= XA.XXT1D^XT SZOMBATON. ELŐFIZETÉSI A.R^.TS:: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V (léken . „ 6 „ * 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. H0D0S3Y GÉZA- Kiadó: EÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 17'>2. TTird-etési áralj:: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. gV* IsTjrlIttér: soronként 15 fillér. "Щ Farsang, Itt a duhaj jókedv ideje! Mulassatok! Felejtsetek el but, bánatot, gondot — tánczoljatok s örvendjetek az életnek, a barátoknak, a szerelmeseknek és szeretetteknek! Hiszen farsang van. Ilyenkor nem illik a kandalló mögé bújva, mogorva ábrázattal neki feküdni a mélaságnak és töprengni azon, mi lészen holnap. A „ma“ adja az örömet, a „ma“ kopor­sója legyen a szomorúságnak, az eleven élet nem buskomor, hanem virgoncz lüktetéssel csábítja elétek a szépet, a jót, a nemest, a mulattatót. Szép a farsang, nagyon szép. Messze még a böjt, messze a testi sanyargatás, a lelki bánat keservessége. Minek hiába ténferegni tekervényee, örümtelen utjain. A farsang az élet! Dicsérem a farsan­got, ősz hajjal gyermekiesen örvendek neki és szeretnék tánczra perdülni, du­hajkodni és fenhéjázva kiáltani: Soh’se halunk meg! íme, a farsang vig czók-mókájával költöiessé válik. Örök életet varázsol elénk, hogy annál jobban örüljünk az életnek. Pedig dehogy van ok az örömre. Hová lettek az idők, amikor osztatlan lelki gyönyörűséggel, zavartalan kedv­teléssel sutba vethettük a komor gondot és bízva a sors gondviselésében, lel­kűnktől száműzhettük a sötét képeket, egészen a vigasságnak élve, végig szür- csölve a nemes élvezetek hosszú sorát. Hol az az ékes tol), mely számkive­tésbe küldhetné — akár csak rövid időre is — a sanyarú valóság nyomasztó gondolatát. Mintha a kalendárium — csinálok is — számoltak volna a viszo­nyokkal, rövidre szabták az idei farsang tartamát. Hosszú mulatságra nem telük. Rövidre se. Az életnek nem Őrölhetünk, mert bajos a megélhetés. Igen, amikor megélhetési gondok zavarják a mulat­ságot, igaz jókedvnek nem jut helye. És irigykedve nézzük azokat, kik mégis mulathatnak. Akik egy-két órára kiveszik a földi lét boldogságát, a gond talanságot. Oh, mi boldogak ők, akik­nek nincs mit felejteniük, vagy akik felejteni tudnak. Mert körülbelül egyre megy e kettő. Akinek kedélyvilága még oly romlatlan, hogy gond nem férkőzik hozzá és a holnap ijesztő képét elűzheti magától — csak az él igazán, csak az mondhatja, hogy Isten szent adományát okosan használja. Farsang van. Az ifjúság szép ünnepe. Hajdan mindenki örült neki. Még az öregek is, kik szívesen nézték a fiatal ság kedvtelését. Mert van-e annál szebb, kedvesebb, bájosabb, mintha a fiatal leány először megy bálba. Hogy reszket minden idege, hogy tombol a szive és miféle tündérvilág tárul föl előtte. Min • den tánczosa annyit ér neki, mintegy- egy herczegfi. Milyen szívesen lejti a tánczokat. milyen boldog, ha egész éjjel szüntelenül tipeghet s a fáradságot nem­hogy érezné, de még nem is gondol reá. És az ifjú egy-egy ellesett pillantásból minő regényt sző. Tán még a menyben sem igaz, mit ő szentül hisz. Álmai, ábrándjai mind testet öltöttek s a mikor fürge tánczosnőjét forgatja, amikor keb­lére szorítja a kedves, a lenge virágszállt — kivel cserélne ő akkor? Hadd élvezze mindenki ezt a gyönyö­A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Szabad líceum. (Szabad referáda.) A stilus 1 A magyar stilus! Tudja drágám egész vasárnap este ez a két szó csengett a fülemben. A csengés még magában nem lett volna baj, csak vendégeket ne bí'.t voína a mama. Szegény fejem! Nekem kellett felfor­ralnom a teát, csészékbe öntőgetnem, betalál­nom és könyörögnöm a nagynéninek, hogy no czitrommal, hanem rummal igya. (Sok rummal szokta ugyan inni, hanem nagyon szemérmes; mindig úgy kell ráerőszakolni.) Mikor a teát főztem, leültem a szamovár mellé és úgy hallgattam, hogy van e benne stilus. Mire konstatáltam, hogy van, a tea olyan sötétre főtt, hogy újat kellett főzni. Mikor pedig a nagynéni makacskodott, hogy ö czitrommal akarja inni, azt találtam neki mondani, hogy a rum adja meg a tea stílusát. — Micsoda stílusát? Miről beszélsz te már megint Vikicza? — förmedt rám egyszerre mind az öt asszony. Elpirultam és kifutottam a konyhába. De istenem, hát tehetek én arról, ha a fölolva sáson úgy tele beszélte a fejemet Dékáni tanár ur azzal az átkozott stílussal. Azzal kezdte, hogy a magyar lányon nincs más magyar, mint a lelke, meg a szépsége, már t. i. a kinek van. A viseleté? Az idegen kezdve az á Iá ärecquc kalap­jától egészen a czipője sarkáig. Megkritizálta a frizuránkat, a boánkat, a kabátkánkat, a fűzőnket, a sieppünket, a czipőnket, a tán­cunkat, a bútorainkat, szóval mindent de mindent 1 Azután fordított egyet a beszédjén és el­kezdett bókolni, Hogy mi magyar nők nagyon sokat tehetnénk a magyar stílusért. Apran* ként egészen kiszoríthatnánk az idegen buto rókát, ruhákat, dalokat. S hogy ki tudja, hát: a épen mi fogjuk fölnevelni azt a láng­eszű ifjút, a ki világhírűvé teszi majd azt » lenézett magyar stílust. Egészen neki pirultam ettől a dicső gon­dolattól 1 Egy világhírű műrészt nevelői 1 Azt hiszem úgy érti a tauár ur, mint anya. — Vagy mint feleség ? Nem tudom. Meg akartam tőle kérdezni, de úgy látszik ő csak elméletileg lelkesedik érte. Uh ezek a professzorok 1 Teie vannak el méiettel 1 Fttlöp tanár a magyar fajról értekezett. Hogy milyen a magyar embernek a feje, a haja, a szeme, a lelke meg a szive. Hogy milyen a szive? Istenem, nehéz azt igy általában meghatározni. Ha szabad bele* szólnom a tudós professor urak dolgába, én azt hinném, hogy azt inkább az egyeseken kellene vizsgálni. — Nincs igazam, drágám ? — Az előadást különben a kántus kezdette meg Balogh bácsi vezetésével, elénekelvén egy szép kurucz nótát. — A két professzor fölolvasása közt pedig Stern Mór maturandus szavalta el Rudnyánszky Gyáváját. Hogy nem tudott euni adni éhező gyermekeinek, lopni nem tudott, hát megfojtotta mind az ötöt. Istenem ! Hátha közöttük volt az a leány eszű művész, a ki a magyar stílust. .. — Jeeszus már tíz óra / Sietek haza ebé­det főzni. Szervus, Drágám 1 Az az hogy istennek aj állak. Viki. * * * Jövő vasárnap Hegedűs Sándor állatorvos, „A állatok védelméről,“ és Kristóf József az elektronosságról fog felolvasást tartani,

Next

/
Thumbnails
Contents