Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1902-07-26 / 30. szám
rég megszűnt volna „az iskola“ tisztelet- teljes nevet viselni. — Elmondom miért. Amikora városból kiindulva, a mélykúti utón haladunk és a Pázsit laposok irányába érünk, az azok között elhaladó dűlő utón délfelé tartunk, az iskolához jutunk. De ha valaki, a nevezett laposok irányában ezen tájékoztatást eltéveszti s megtalálja kér dezni, — „hol fekszik a füzesi iskola“-? a felelet rá ez. „Csak szíveskedjék egyenest menni a meddig ez a dűlő ut vezet, ennek az útnak a végén fog találni egy elhanya gólt, piszkos épületet, az lesz az, mert ezen a környéken „más olyan nincs.“ És ekkor utazónk ezen utasításon elindulva, megfogja találni a Füzes pusztai iskolát s megállapítja magában, — hogy ez az épület lehet, hogy pusztainak pusztai, de iskolának nem iskola. — Lát ugyanis maga előtt nem egy közönséges, hanem a közönségesnél elhanyagoltabb állapotban levő 9 öl hosszú s 3 öl széles épületet, a mely nek falain tüntető hirdetéssel látszanak az idő vasfogai, nem ugyan a régiségtől, — mert csak közel másfél éven keresztül nem volt meszelve — hanem a zápor, jég, hó és jószágok által okozott elemi csapá soktól. — Ezen az utazó méltán elcsodálkozhatna, ha nem tudná, hogy az épület külső rendbe tartása a tulajdonost illeti; lévén ez ugyanis a város által kibérelt épület. Az utazó körülbelül délután 2 órára ér ki s kifejezvén magában csodálkozását a külső rondaság felett, kiváncsi az iskola belső részeivel is megismerkedni Itt újabb csalódás vár reá. Ő ugyanis el van ké szülve arra, hogy daczára a belső csúf Ságnak, majd az épület előtt egy csinos, rendezett udvart lát s beérkezve az iskola udvarára, tapasztal ott vagy 30 szarvas marhát, 80 drb. ludat, 7 —8 drb malacot - A mig ezeken csodálkozva, jön a tanítói lakás felé, felbukik az eresz alatt lévő gödrökben s az elébe kisiető tanítótól li hegve kérdezi. „Tanító úr ez a sok jószág mind az öné“? Dehogy válaszol a tanító, a ház tulajdonosáé. A tanító szívesen látja eltörődött vendégét. Egyszerre elsötétül a konyha ajtó; a tanító már tudván, mi ennek az oka, kiszól nagy szerényen „tala ki te"! „Nem lehet — bőg vissza az ökör — a szerződés értelmében nekem itt jogom van egész a csurgásig.“ Pardon ! ezt már megmondta nekem is a gazda s úgy látom ökre is ugyan igy gondolkodik. Kis idő múlva az udvaron szörnyű vi sitás, gágogás hallatszik. „Mi ez'1 ? kérdi a vendég. „Fürdenek a kutnál a malacok és a ludak" válaszol a tanító. Lehet ez? „A szerződés értelmében a kút az egész udvar a csurgásig a mienk'1 visítják a malaczok. Esti hat óra felé a vendég kikivánkozik a szabadba — Nem lehet. Először is a marhák ott állanak a csur- gásban, ezeket csak életveszélyből lehet kikerülni, mert az ökör udvariasságban ma már nem érdemes bízni, de odább a malaczok csürés forrásától és a libák hagyatékaitól egyáltalán nem lehet jutni s vissza kell térni a szobába. Következik a vacsora idő »Eredj fiam, — mondja a tanító feleségének — hozzál estelinkhez friss vizet« ! »Nem lehet, — mondja kis idő múlva a tanitóné, hiszen tudod, hogy a kutban csak félméteres viz van és ezt a keveset most azzal a sok jószággal kiitatta a tulajdonos felese, mert hiszen ő gazdálkodik itt. Különben is ez naponként igy történik tehát ne követe- lődj « A vendég fogta kalapját és nem várva meg a viznélbüli vacsorát, eltávo zott; a tanító pedig vette a kantát és ment a harmadik dűlőig, hogy vizet ihassék. Eddig tart az igazság és ezután következik a minek még igazabbnak kell lenni. Én még soha életemben olyan törvényt nem hallottam hogy az iskola udvarát és az iskola kútjának környékét sőt ma gát a kút vizét is 120 130 jószág fertőz- tesseA Tekintetes Iskolaszéknek adtam már be jelentést a viz ihatatlansága miatt, igaz, hogy az okát nem tudtam. Most igen, a mikor látom, hogy 120—130 jószág a kút mellett időzik és közvetlen a kút kávája előtt disznók, libák fürdenek s a kútnak az alját felvájva, azt a tisztátalan vizet beszivárogtatják, most tudom, miért olyan ihatatlan, mondhatom dögletes a kút vize A Füzes pusztai iskolába jár évenként 50—60 növendék és ezeknek az egészségét is ón gondozom; azután következik családom és szerény magam. Hogy a felelősség az elmondottak után kit terhel, mondanom sem kell. Az iskolának, a tanítónak egy talpalatnyi földje a feles bérlő szerint a szerződés értelmében nincs, ő jószágait eresztheti egész a csurgásig. Én ezen szerződést ugyan nem láttam, de ha igy áll a dolog, akkor az eresz alatt levő asztalomról a leveses tányéromat — mivel az már a csurgáson kívül esik — Keresztúri Benő ökre, ha neki úgy tetszik, lebökheti A közügy érdekében jó lenne felajánlani Barnumnak, a ki feltétlenül megveszi annyiért, hogy azon az összegen egy tűket vehetünk és rajta iskolát is építhetünk. Derék egy ökör tudós és okos*; még a szerződésekhez is ért ! Fizet a város a tulajdonosnak évenként 120 frtnyi bérösszeget, ez kevés ; ígérjen a Tekintetes Városi Tanács 200 frtot és akkor a tulajdonos fele-e a nagy szünet alkalmával iskolámat fel fogja használni gabonaraktárnak. Mindezeket pedig azért hozom nyilvánosságra és azért hívom fel ezen ügyre a közönség becses figyelmét, hogy bebizonyítsam a Füzes pusztai iskolának a fent- forgó körülmények közti tarthatatlanságát. Az iskola kicsiny, szűk, sötét, minden tekintetben alkalmatlan, a tanítói lakás hasonlólag, — szóval használható állapotban semmi sincs. — Az ólat egyik szomszédom szemétrakásnak nézte s esak fél örai erős rábeszéléssel sikerült tévedéséről meggyőzni, de azután meg ő akart rábeszélni, hogy szívesen kihordja az egészet a kukoricza földemre -- trágyának — másra úgy sem használhatom. a minister is legkegyelmesebben bele nyugodott — Hát aztán mennyiben egyezik ez a név meg becses lényével, kérdi a kiváncsi természetű fűszeres. Ja kérem, ennek nagy a meséje. — Nem azért mintha dicsérném ma gam, de kissé olyan barezias természetű vagyok, (nagyot röhhent erre a szomszéd asztalnál ülő, a csendnek éber és trabális őre) — ez az egyik oka annak, hogy ne vem elejét »Harczira« kereszteltem. — Hát a másik okot is tessék elmondani — unszolja a fűszeres. A- No annak van ám hosszú meséje. — Azt hiszem hallottak az urak valamit már a hires „Harczi“ kanáriról Alta lános igenlés, — sőt amint a fináncz felvigyázó állítja, 6 már látott is ilyen féle éneklő madárkát. — Lássák, mivel az isten kiváló kegyelméből minden irányban kifejlődött nagy hangterjedelemmel rendelkezek (torok köszörülés, fitymáló mosoly a helybeli kántor részéről) ez a kellemes hang gazdagság még inkább fokozta hangulatomat arra nézve, hogy nevemnek legalább fele »Harcai« legyen. — Hát a másik felét miért határozta »Iá nyinak« kérdezéa már szundikáló plébános — Ja annak is van meséje, — de különben erről ne beszéljünk —- három leány marólúgot ivott miattam, három meg engem akart leönteni marólúggal — szóval kissé kedvelnek a velem nem egyforma neműek — no de erről ne beszéljünk. Többszörös jóétvágy kivánás után a „Zöld-Kajsadu“ vendégei széllyel oszlottak- * * * Másnap a helybeli kovács és mészáros legények bizonyos áhítattal köszöntötték a harczias Harczibányit, — a babérjain nyugvó — de a mellett az országos szi- niegyesület nyugdiját nem élvező idült primadonna kifejezést adott abbeli vágyakozásának, »hogy mily nagyon szeretne ő a kanári és fuvola hangú Harczilányival egy duettet énekelni. A marólúg s egyébb maró anyagok által kimúlt nők nagy sokasága és a bu bánatos özvegyek vágyakozása, no meg a »Lévikéhez« irt nagyszámú s különfélé szinü szerelmes levélkék tanúi annak, hogy mily hóditó jelenség is az a szeplő pírjától tündöklő arczu bájos Harczibányi. Radames, Ä HALAS és VIDÉKE eredeti tárczájar ' i Reklám. Harczilányi ezelőtt Hausstein Lévi „Brun- j ner“ fogpiszkáló gyár könyvvezetője, szép lök nagy sokaságával berendezett arcza, recsegő hangja s kis termete daczára nagy feltűnést keltett, midőn először jelent meg a »zöld kakaduhoz« czimzett szeszelő in tézet söröző társasága előtt. Először is elkvártéjozott magába egy pohár sört, azután leereszkedő nyájas sággal bemutatta magát az ottlevőknek, s végre leereszkedett egy náddal ellátott székre. Midőn a magyar érzelméről és hangzatos phrasisairól híres plébános három értelmű mosolylyal érdeklődött. — hogy »ugye bár a könyvvezető urnák megmagyarositott a neve« — Harczilányi affektált vacxsulássál és beszédközbeni ujjcsattogatással adta elő, hogy mekkora gondot is adott neki a névmagyarosítás. Mert tudják az urak, az egész lényemnek megfelelő nevet akartam választani. Hat és fél heti gondolkozás után végre elhatároztam, hogy ezután a Har- ozilányi névre hallgatok —- mibe később
