Halas és Vidéke, 1902 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1902-07-12 / 28. szám

III. évfolyam. ****** S§. szám. Halas, 1902, Julius 9. S és VIDÉKÉ. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. ЪДЕЗ-ТЕЬ/ЕЗЬТ auEIUSTID-EET SZEIESIэЛ»&г. ELŐFIZETÉSI : Felelős szerkesztő : DR. HODOSSY GÉZA. Helyben egész érre 4 kor. Félévre 2 kor. Kiadó : KÉMERI SÁNDOR Vidékén » » 6 » » 3 » Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. EEird-otési ás als : petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. Згы yilttór : soronként 25 fillér. ’~Шф Országos mezőgazdasági kiállítás. Szeptember hónapban Pozsonyban megnyílik a mezőgazdasági kiállítás, melyre nagyban készülődnek. Az az alapos remény kecsegtet, hogy a ki­állítás minden tekintetben sikerülni fog. A kiállítók száma egyre impo- zánsabb mértékben növekszik s a ki­állítandó tárgyak a magyar mezőgaz­daság és ipar dicsőségére fognak válni. Ezen az országos jellegű szakkiállí­táson azonban, melynek czélja nem lehet más, mint hazaiv.eredetü tárgyak bemutatása, a rendező bizottság intéz­kedése következtében nem kizárólag magyar tárgyak fognak a látogató elé tárulni, hanem lesz ott a többi közt egy ötven éves angol gép is és talán — ha a rendezőség a megkez­dett utón tovább halad — még más külföldi tárgy is. Hogy mire való ez országos kiállításon a külföldről eredő tárgyak bemutatása, azt nem értjük. Hiszen csak azért rendezik a kiállítást, hogy mezőgazdaságunk és vele kap­csolatos iparunk haladását dokumen­táljuk. Nem akarunk, nem akarhatunk többet, mint bebizonyítani, hogy eze­ken a tereken néhány évtized óta derekas munkát végeztünk, bámulatos módon fejlődtünk és immár ott tar­tunk, hogy munkánk eredményét büsz­keséggel mutogathatjuk. Am koránt­sem lehet az országos kiállítás czélja a külfölddel való összehasonlítás, mert a külföd évszázadok óta rendszeresen foglalkozik mezőgazdasággal és ipar­ral, holott a mi mezőgazdaságunk rendezettségeitek első előhírnökei csak a múlt század dereka, vagyis a föld és a munka fölszabadulása után je­lentkeztek, iparunk pedig éppenséggel olyan fiatal, hogy minden önálló tény­kedése a kezdet nehézségeinek leküz­dését jelenti. Mégis bátran el lehet mondani, hogy a külföld ?nelié állí­tástól nincs mit tartanunk sem a me­zőgazdaság, sem a vele kapcsolatos ipar terén, miről legfényesebb tanú­bizonyságot az 1900-iki párisi világ­kiállítás szolgáltatott, hol igen gyak­ran hallottam reánk nézve dicséretes megjegyzéseket — természetesen kül­földiektől — sőt nem tartozott a rit­kaságok közé, hogy hazai tárgyaink megleptek az idegent es bámulatra ragadták. De nem mindig lehetett, a dicséretnek tiszta szívből örülni, mert bizony akárhányszor előfordult, hogy — bármennyire is el voltunk különítve a kiállításon Ausztriától — a dicsére­tet annak osztogattak annyira bevette magát a külföldön az a balhit, hogy hazánk csak provincziája Ausztriának. Hogy mit kell nekünk ez ellen tenni, más fejezet alá tartozik, annyi azon­ban bizonyos, hogy önállóságunkra több súlyt kell fektetnünk és nem szabad tisztán magyar jellegű kiállí­tást idegen tárgyak mutogatásával eredeti czéljától elterelnünk. Hagyján volna az idegen tárgyak kiállítása, ha nemzetközivé akarnók tenni a kiállítást, a külföld nagyobb mérvű résztvevésére számíthatnánk és a külföldi termékek — párosítva a mieinkkel — a modern haladás álta­lános képét mutatnák. De nem ez történik Pozsonyban. Ott egyszerűen megengedik, hogy valamely angol gépgyáros ingyen reklámot csaphas­son a mi gepgyarósaink rovására, bemutatván az ötven éves gépet, mely­nek azonban sem születési bizonyít­ványa, sem sokszori kórházi kezelteté­séről szóló tanúsítványa nincsen. Egé­szen olyan színezete van ennek a do­lognak, mintha a rendezőség mondani akarná : »Ime, látjátok, hazánkban is tudnak jó gépet csinálni. De ötven éves gépje nincs hazánknak egyetlen egy se. (Nincs bizony, mert ötven év előtt meg csak nem is álmodtunk magyar gépiparról.) Azért hát dicsér­jétek a magyar gépeket — és vegye­tek angolokat!« így járul hozzá a pozsonyi rende­zőség gépiparunk emeléséhez. így könnyít keserves helyzetén. így segíti elő a vételkedvet, melyet nemcsak a kedvezőtlen közgazdasági viszonyok lohasztanak, — hanem lankasztanak egyéb intézkedések is, minő például a kereskedelmi utazói intézmény kor­látozása. Ki azzal az angol géppel, melynek a rrtagyar országos jellegű kiállításon semmi helye nincsen ! F. évi lit. negyedre járó adók esedékessé záiván, mindazok, ';ik fizetett kötelezettsé­güknek eleget nem tettek, adóhátralékaiknak haladéktalanul befizetésére a hatóság felhívja, A száraz. Különösen a mostani szeles idő­járás alkalmával felhívja a hatóság a lakos­ság figyelmét az ilyen időben gyakorta előforduló tüzesetekre és e’övigyázatra. Ud­varokban kutaknál vizet készen kel! tartani, különösen azon szülők, kik mezei munkára távoznak, odahaza hagyott gyermekeik elöl a gyufát zárják el, több alkalommal a ve­szedelem ennek elhanyago'ásából származik. Széna, gabona kirakás, asztagolás, cséplés- nél a munkások a pipázástól különösen tar­tózkodjanak, mert az ide vonathozó tiltó rendeletek alapján meg is büntethetők. A biztosítási intézetek a tüzbiztositási dijakat tetemesen leszállították, az óvatosságot sa­ját érdekében senki el ne mulassza, mert kitéve lehet annak — ami már többször történt — hogy a tűz által megsemmisült ház, és egyéb vagyon helyreállítása miatt könyörrdomány, koldulás, utolsó keserű mentségéhez kell folyamodni. Népiskoláinkról. Napokban rövid hirt adtunk a kecske­méti tanfelügyelőnek, Gramma Döme ur­nák iskola látogatásáról, és annak ered­ményéről. A múlt évben is sok szó esett tanítóink működéséről, különösen a vallástanitást ille • tőleg. A forrás, honnan ez a sok szó esett, meg a következmények bírálata után leg­kevésbé sem volt kétségbe esnünk, hála az égnek. Gramma Döme tanfelügyelő urnák a legutóbbi iskolalátogatásról tett tapaszta­latait és jelentését a következőkben ismer­tetjük­A tanfelügyelő ur a f évi jun 8 9. és 10 én teljesített iskolalátogatás alkalmából az iskolaszék! elnökhöz intézett iratában az iskolák beléletével általáuosságban telje­sen meg volt elégedve. Részint a bemu tatott eredmény, részint a tanítás megfi­gyelése azt igazolta, hogy népoktatásunk ügye lelkiismeretes, szakavatott tanítókra van bizva. A kisebb hiányokat a tanítói karral tartott tanácskozmányban megbe­szélte, a hiányok megszüntetése iránt a tanítókat egyenként és együttesen is el­látta a szükséges útbaigazítással. Ámde a tanítótestületnek és illetve az iskolának oly akadályokkal és nehézségekkel kell küzdenök, melyeknek elhárítása már nem áll a tanítótestület módjában. Ezen csakis az iskola fenntartó, és iskolaszék által el­hárítható körülményekre nézve tájékozás­sal kívánván szolgálni, azon kérelmét fe­jezi ki, hogy ezen hiányok mikénti meg szüntetését az iskolaszék a városi tanács csal esetleg a képviselő testülettel egyet­értőig tárgyalja megállapodásait nyilván- ta tás és felsőbb helyre teendő jelentés tétel végett vele közölje Lényegesebb hiányok: A meglevő iskolák elhelyezése nem fe­lel meg a törvény kívánalmainak, és igy részint uj, megfelelő iskolák felépítése,

Next

/
Thumbnails
Contents