Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1901-08-21 / 21. szám

1901.

Kiskun-Halas helyi értesítője.

augusztus 21.

Mélyen tisztelt polgártársaim! Elméleti tanulmányaim bevógez- tével az önök osztatlan bizalma mint huszonnégy éves embert arra hivott fel, hogy álljak szülővárosom szolgálatába. Eu akkor is meghajoltam az önök akarata előtt, teljesítettem kívánságukat és Isten kegyelméből immár közel 20 óv óta működöm mint Halas városi főjegyző; működöm pedig anélkül, hogy hivatalos állásomnak másikkal való felcserélésére valaha gondoltam volna.

Két évtizedet önök előtt, az önök ügyeinek intézésében töltöttem el, hogy az ezen idő alatt kifejtett munkásságom menynyiben elégítette ki polgártársaimat, — azt a közönség jogosult eldönteni, ón azonban mindenkor nyugodtan vártam az elfogulatlan ítéletet, mert tudom, hogy ügyszeretetem, munkakedvem és a közügyek iránti meleg érdeklődésem összhangban ált azzal a tevékenységgel, melyet a város lakossága tőlem várt, s felemelt fővel és nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy kötelességeimet híven, becsületesen iparkodtam teljesíteni s az igyekezet és a jó akarat nálam soha sem hiányzott. És ón abban a megtisztelte- lósben, mely szerint a függetlenségi és negyvennyolczas párt részéről, annak többsége által az országgyűlési képviselő jelöltség elfogadására felkórettem — annak kifejezését látom, hogy városom közönsége belém helyezett bizalmában ez ideig nem csalatkozott, s megvagyok győződve, hogy a politikai elvtársaim által kifejezésre juttatott ezen felfogást, — szabadelvű polgártársaim is osztják, mert tudják, hogy ón hivatalos működésemben párt és párt, — felekezet és felekezet, — ember és ember között külömbsóget nem tettem, aminthogy nem is tehettem, mert hiszen a város összes lakosságának voltam és vagyok elöljárója.

Amint 20 évvel ezelőtt, úgy most is kötelességemnek tartom polgártársaim óhajtását teljesíteni, nehogy a megtiszteltetés elől való kitéréssel, a város nagyrabecsült közönségét, a választás gyülölsóget és visszavonást szülő nagyobb mérvű izgalmainak tegyem ki, s nekem a jelöltség elfogadását nem csak pártom, hanem városom és ennek közönsége iránti kötelesség érzetem is parancsolja, miután élet elvem az volt, s most is az, hogy aki közhivatalt vállalt, azzal közczólra a közönség

rendelkezik, s ott kell neki helyt állania a hová a közbizalom szólítja.

A függetlenségi és negyvennyolczas párt tagjai mint elvtársaimnak bizalma velem szemben nem csupán az egyénnek, hanem a párt hívének is szól, mert ők személyemben a kitartó politikai elvbarátot is ismerik, tehát bizalmuknak kettős alapja van t. i. egyéni és politikai, minek folytán erkölcsi lehetetlenségnek tartom azt, hogy ők tőlem elpártoljanak és igy miután nekem a jelöltséget felajánlották, s ezzel pártunk sorsát személyemmel összekapcsolták, őket ez alkalommal csupán arra kérem, hogy önként megnyilatkozott bizalmukat részemre fenntartva, annak idejében szavazatukkal is megtisztelni szíveskedjenek azért, hogy elveink győzelemre jussanak.

Ami szabadelvű polgártársaimat illeti — tudom, hogy őket a politikai párttekintetek részben feszélyezik abban, hogy szavazatukkal támogassanak, de tudom azt is. hogy egyéni meggyőződésük viszont kizárja azt, hogy velem szemben állást foglaljanak, mert hiszen megvá- lasztatásomat túlnyomó részben ők is óhajtják; és hogy a fennforgó körülmények között jó akaratukkal és bizalmukkal ők is megajándékozhatnak, bátor vagyok szives figyelmükbe ajánlani a következőket:

A függetlenségi és negyvennyolczas párt programmjának sarkalatos azon pontját, hogy „hazánk legyen független önálló“ minden magyar ember vallja, ebben tehát a közös találkozási pont megvan, azt pedig, hogy a korszakot alkotó 1848-iki törvények teljes érvényesítését a hatvanhetediki kiegyezés létesítője Deák Ferencz maga is a nemzet érdekében álló feltétel és vógczélnak tekintette —_ kitűnik azon leveléből, amelyet az 0 felségével való első találkozása alkalmával 1861. Január 9-én sógorának irt, melyben igy nyilatkozik: „mi az 1848-iki törvényeket egész terjedelmükben kívánjuk alapul tekintetni“ amiből kétségtelen, hogy szabadelvű polgártársaim politikai hitvallásának is fundamentuma az 1848-iki törvények, amelyhez való visszatérés elől elzárkózniok nem lehet. — Es még egyet:

Széli Kálmán miniszterelnök a marosvásárhelyi választás alkalmából f. évi február 12-ón a képviselő házban tartott beszédében ezt mondta: „Ha tőlem tanácsot kérnek,

mindig azt ajánlom, hogy jelöljék azt, akinek a kerületben legerősebb gyökere van“.

A miniszterelnök úr ezen nyilatkozatában feltalálhatják szabad- . elvű polgártársaim is megnyugtatásukat arra nézve, hogy személyem jó akaratú támogatásával párt állásuk ellen véteni nem fognak, mert bizonyára ők is igazat adnak nekem, hogy ón, aki itt születtem, itt nevelődtem, életemet a közügyekben városom és lakosságáért való munkálkodással itt töltöttem el, ón akit a családi, — rokoni, baráti, — társadalmi és anyagi tekintetek ide kapcsolnak — méltán tekinthetem magamat azok egyikének, akinek választó kerületünkben elég erős gyökere van.

Mélyen tisztelt polgártársaim! Én engedtem a hivó szónak; most már önökön van a sor, hogy meg- választatásomat eszközöljék; s addig is, mig programm beszédem elmondásának ideje bekövetkeznék, mint Halas városának ezidőszerint egyedüli képviselő jelöltje arra kérem önöket, hogy bizalmukkal kitartóan megajándékozni móltóztassanak ; ón részemről ígérem, hogy politikai pártállásom fenntartásával képviselői működésemben elvem ez leend :

Első sorban mindent a hazáért,

— azután amit csak lehet szülővárosomért, egyszersmind biztosítván polgártársaimat arról, hogy úgy a közdolgokban, mint magán ügyeikben, valamint eddig voltam, úgy ezentúl is jóakaratu tanácsadójuk maradok ; és ón mint országgyűlési képviselő is, elengedhetetlen kötelességemnek fogom tartani azt, hogy a városnak köz, — és a lakosságnak magán ügyeiben tudásomat itthon is,

— tehetségem szerint érvényesítsem, a közjóra órtókesitsem.

Hírek.

A ref. egyház-tanács ma szerdán d. e. 9 órakor, esetleg folytatva d. u. 3 órakor a főgymnasium tanári termében rendes gyűlést tart. — Napirend: 1. Elnöki jelentés Szilágyi Dezső főgondnok elhunytá- ról. — 2. Sámvizsgáló bizottsági előterjesztés a pénztári hiány tárgyában, s ebből folyó intézkedés. — 3. Egyházi és főiskolai számadások vizsgálata, s az egyház-pénztár 1899. évi számadására adott pónztárnoki észrevételek. — 4. A pákái alapítvány biztosítása tárgyában jelentés.