Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1901 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1901-08-14 / 20. szám
1901. Kiskun-Halas helyi értesítője. augusztus 14. javaslatot az egyház-tanács magáévá tévén az 1894. évben az egyházkerület is tudomásul vette, s ezután igy nyilatkozik : Miután múlt alkalommal Kolozs- váry Kiss István urra történt ez ügyben hivatkozás a lelkész, a volt főgondnok és pénztárnok részéről, kérdi, hogy indítványba hozla-e azt, miszerint a 29.017 frt 66 kr. az egyház adósságának mondassák ki, erre : Kolozsvárii Kiss István kijelenti, miszerint az ügy részleteire már nem emlékszik, az ő álláspontját a felsőbb hatósághoz intézett beadványai feltüntetik, azt azonban tudja, hogy volt eset ha észrevételeiket a számvizsgáló bizottság jegyzőkönyvébe bevezettetni akarták, Péter Dénes a volt főgondnok, ki elnök volt, ott hagyta a bizottságot, s a jegyző Csontó tanár úr kijelentette, hogy ő az elnök nélkül nem jegyzőkönyvezhet. Gyenizse Antal volt pénztárnok újból és ismételve kijelenti, hogy a 29.017 frt 66 kr. nem volt az egyház adóssága soha, ezt ő mint ilyet át nem vette, s miután a számvizsgáló bizottság 1894. augusztusban vizsgálta az 1893. évi számadásokat, — nem lehetett meg adoczem- ber 31-iki készpénz, már csak azért sem, mert tartalék tőke hiányában ez egyházi és iskolai folyó kész kiadások a pénztárban volt készpénzből fizettettek, s azokat az ösz- szegeket, melyeket ő kisegítő kölcsönül átvett az alapítványokból azt ott kiadásba, az egyházpénztáránál pedig bevételbe hozta és amit igy tartozásnak tekinthetett attól fizette is az egyházpénztárából a kamatot. Dr. Babó Mihály a számvizsgáló bizottság részéről kifogást emel az ellen, hogy a nt. tanácsbiró úr intentjójához képest a 29.017 frt 66 kr. állítólagos adósság a hiány- fedezetének vagy elszámolásának nyilváníttassák és indokait egyebeken kívül abban emeli ki, hogy úgy az egyháztanácsi mint az erre alapított egyházkerületi végzés legalább is egy nagy tévedés, melyre nézve a nt. és ngs. tanácsbiró urak múlt alkalommal maguk is ily értelemben nyilatkozva a lelkész és a volt főgondnok urak helyeslése mellet kijelentették, hogy jelentést tesznek az egykázkeriilethez a végzés hatályon kívül helyezése iránt, sőt július hó 23-iki az egyháztanács elnökségéhez intézett felhívásukban határozottan kinyilvánítják, hogy: „meggyőződtünk arról, hogy ezen végleg jóváhagyott zárszámadás során az alapítványokból elköltött- nek mondott 29.017 frt 66 kr. és a hitelesített alapítványi leltár s az egyház számadás vonatkozó, adatai tanúsága szerint valósággal felhasznált 8761 frt 72 kr. összegek közölt 20.255 frt 94 kr. különbözet van az egyházat az alapítványokkal szemben terhelő adósságul. A nyert felvilágosítások s előttünk fekvő adatok alapján meggyőződtünk arról, hogy 1893-ban ezt a 20.255 frt 94 krt. az egyház soha fel nem használta és igy az egyházat terhelő adósságként ezt szerepeltetni nem csali, nem lehet, ele nem is szabad ami teljesen kizárja azt, hogy a hiány a jelzett és imént idézett kijelentésekkel szemben a tévedésre alapított egyháztanácsi és egyházkerületi végzések folytán fedezettel bírónak tekintessék, miután annak elszámolását a fel ül vizsgált számadások és vagyon leltárak kizárják. Mészáros János szerint ha a 29.017 frt 66 kr. valósággal elköl- tetett, s ez igazoltatatik, — akkor, azt egyházi adósságnak kell elismerni, s ez esetben a hiánynak meg lesz a fedezete Dr. Farkas Imre szerint ellenkező bebizonyításáig, — ami alig lehetséges, hitelesnek kell tekinteni a pénzért első sorban felelős pénztárnok nyilatkozatát, s miután az a számvizsgáló bizottság által is megállapított tényeknek teljesen megfelel - itt mást tenni nem lehet mint mindnyájuk sajnálatára konstatálni a hiányt és megállapítani a törvényszerű felelősséget. Mészöly István miután a pénz nincs meg, könynyünek látja a bírósági kiküldöttek feladatát, hogy a hozzájuk az esperes úr által intézett kérdésekre feleljenek. Vári Szabó István főgondnok miután a hiány kétségtelen, s hogy az annak megfelelő összeg az egyház érdekében használtatott volna fel, igazoltatni még csak meg sem kisóreltetett, óhajtaná, hogy akiküldött tanácsbiró urak ez irányban is kiterjesztenék a vizsgálatot. Dr. Széles József tanácsbiró részletekre kiterjeszkedő nyilatkozata után a tanácsbirák kijelentették, hogy a maguk részéről további eljárást nem eszközölnek, s felkérték a főgondnokot, hogy a számvizsgálóbizottság azon jegyzőkönyvét melyből kitűnik, hogy Gyenizse Antal volt pénztárnok ez ügyben a fenyitő vizsgálat elrendelését kérte jutassa kezeikhez, miből arra lehet következtetni, hogy a bünfenyitő vizsgálat befejezéséig az egyházmegyei közigazgatási bírói eljárás függőben tog tartatni, annál is inkább mert a tanácsbiró urak hivatalosan órtesit- tettek arról, hogy a kir. ügyészség a nyomozást Gyenizse Antal feljelentése folytán már el is rendelte. Eljutott tehát a ref. egyház a komoly forduló ponthoz, melynek végkif'ejlósót mindenki élénk érdeklődéssel és feszült figyelemmel várja. Ingatlanok adás-vevése. — augusztus 7. augusztus 13. — Fűzik Ferencz és neje Mucsi Juliánná megvették Vilonya Mihály 4 hold 671 n. öl debeáki legelő földjét 300 korona vételárért. Gáspár Benő és neje Nagy V. Sz. Mária megvették Tegzes Benő 1162 n. öl szántóföldjét 320 koronáért.. Király gy. Lajos és neje Császár Juliánná megvették Spányik Csibe Pál né Juhász Terézia III-ik tizedbeli lakházát és 198 n. öl telkét 1300 koronáért. Bábud Mária, Rozália, Imre, és Zsófia kiskornak megvették Bábud Benő 1390 n. öl szőllőbeli V4-ed illetőségét 50 korona vételárért. népesedési mozgalom. — augusztus 7. augusztus 13. — Születtek: Gyenizse Antal és Csefregi Matildnak Antal nevű fink. Sütő Sándor és Molnár Zsuzsannának Lajos nevű fiuk. Gyenizse Imre és Búza Zsófiának Erzsébet nevű leányuk. Bazsó László és Bodicsi Juliannának Krisztina nevű leányuk. Tóth Abonyi János és Thorma Annának István nevű fiuk. Tóth B. Elek és Elő Erzsébetnek Mihály nevű fiuk. Szőke Zs. Mihály és Ficsor Teréziának Lörincz Lajos nevű fiuk. Olvedi Szabó Pál és Borbás Máriának Mária nevű leányuk. Bencsik P. István és Tóbi Juliannának Julianna nevű leányuk. Fehér János és Kiskopárdi Juliannának János nevű fink. Szabó üarbai Lajos és Borbónyi Agnesnak
