Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-15 / 24. szám
A rajzolásban kitüntették magukat: Novak József, aki Beöthy képes világ- történelmét, Papp Lajos és Tömösközy István, akik 5—5 korona jutalmat nyertek szép rajzaikért. A szegény tornászok nem kaptak semmit. Hisz elég jutalom nekik az aczél izom és testi ügyesség, amivel a jó teremtő megáldotta. De ha jutalomképen nem, legalább serkentésül az iskola és egyesek jóakaratából juthatott volna nekik is, s ha jövőre sem jut, majd hoznak jutalmat és dicsőséget az országos tornaversenyekről. Ref. egyháztanács gyűlés. A halasi ref. egyháztanács múlt szombaton tartotta meg gyűlését, melyen Ádám Kálmán esperes, rendes évi látogatása alkalmából jelen volt. A napirend mind a húsz pontjának letárgyalása reggeli 8 órától este 7-ig tartott. Az esperesi hivatalos vizsgálat akadálytalanul folyt le, a vizsgálatnál feltett kérdésekre a feleletek megadattak, az egyházkerület 32. számú végzése foiytán az egyháztanácsnak a kibontakozásra vonatkozó 15. számú végzésére hozott egyházgazdasági gyűlési határozat tudvalevőleg megbuktatta ama 15. számú határozati javaslatot, az volt a kérdés mi most a tennivaló. Egymást érték a szemrehányások, melyek azok ellen az egyháztanácsosok ellen irányultak, kik a javaslatot megszavazták, és mint a gazdasági gyűlés tagjai, ellene szavaztak. A határozat az lett, hogy a javaslat ismét visszaküldetett a gaz dasági tanácsnak. Miután azonban a jelenlevő esperes felvilágosítása szerint e javaslatban sok olyan foglaltatik, mely a gazdasági gyű lés hatásköréhez nem tartozik, — ahhoz csupán csak ingatlanok szerzése, elidegenítése és az adózási rendszernek megváltoztatása tartozván, — a javaslatnak csak ezen része megy át, addig is a 15 %-os adózással kell a szükségleteket fedezni. Az ervháztanács 16. számú határozata Szerint a 30.515 frt 67 kr. iránti per megindítását a főgondnok bejelentette. A per az egyházmegyei közigazgatási bíróságánál folyik. A pénztár állagáról szólló jelentés után a gondnok és pénztárnok választása tárgyában akként intézkedett a presbitérium, hogy a gondnoki állást beszün'ette, és hogy egy pénztirnokot 600 frt, egy ellenőrt 500 frt, és egy szolgát 360 frt fizetéssel 6 évre vá laszt, á pénztárnok és ellenőrtől 2 évi fizetésnek megfelelő ovadékot kíván. Az 1900. és 1901. évi költségvetés letár gvaltatott. Az 1899. évi egyházi számadás, ugyanazon évről Szánk és Szabadka leány egyházi számadás a legközelebbi gyűlés tárgyául hagyatott. Az országos közalap 911 kor. 30 f. bátra lékának ezen év folyamán való kifizetése elrendeltetett. Az egyház múlt évi 2503 korona adója behajtása iránt az egyház ellen a végrehaj tás foganatosíttatván, pénztárnok utasittatott, hogy annak kifizetéséről gondoskodjék. A pákái haszonbérnek múlt negyedre meg küldött része 2050 frt azon tanárok fizeté sére fordítandó, kik azt a múlt évnegyedre nem kapták ki. Mészöly István közbirlokos- sági pénztárnok ez iránt utasittatott. Kohn Antal a professori lakért 8000 frtot ígért. A gazdasági tanácshoz megy a kérdés. Sóstó és egyházi ingatlanok haszonbérbe adásáról szólló jelentés tudomásul vétetett. A főiskola javára a Convent elnöksége által kiutalt 6000 korona ügyében az igazgató feíhivatott, bogy az igazgató tanács elé terjessze az adatokat, melyek megállapítanák, hova fordittassék ezen összeg. Özvegy Topán Istvánná 4000 frtos alapítványt tett a torony tetőnek csúcsosra építése czéíjára. Az alapítvány e czéira marad, csakhogy arra mintegy 10000 forint szükségeltetnék. Cseri Istvánná 200 koronás „egyházi czélokra“ tett adományának mikénti felhasználása a legközelebbi gyűlésnek hagyatott. Kiadok István vállalkozó munkadij iránti követelése megvizsgálása a számvizsgáló bizottsághoz utasittatott. Id. Gál Lajos a számvizsgáló bizottságj tagságról, Sándor Mihály a presbiteri állásról lemondottak, Zilah István elhalálozása folytán presbiteri állása üresen maradt. Presbiterekül a legtöbb szavazatott nyertek ; Hodossy Pál, Kaszás Lajos és Nagy L. András. Hodossy Pál a számvizsgáló bizottságba osztatott be. Kisiparosok szövetkezése. Végre megtörtént. A magytr kisiparosok régi óhaja, az önálló szövetkezés a megvalósulás stádiumában van. Megmozdult a kisiparosok óriási tömege, hogy érdekképviseletet szerezzen magának egy központi szervezet a „Kisiparosok Országos Szövetsége“ kebelében, melynek révén elfoglalhassa azt a pozicziót, melyre úgy a társadalomban, gazdaságban, mint a politikában joggal és méltán hivatott. Abban az elkeseredett érdekharczban, létért való küzdelemben, melyben a társadalom minden osztálya igyekszik a maga részére sikereket, jogokat s biztos megélhetést kivívni, először látjuk tömörülni a kisiparosokat. Bármennyire hangoztatják ez „egységes társadalom“ hangzatos jelszavát, lépten nyomon tapasztaljuk a társadalom részeire való bomlását. És ez érthető is. Miuden osztály, foglalkozási ág — saját érdekeit megvédeni czélozrán — igyekszik magának érdekkört teremteni, mely az ő kívánalmainak, panaszainak szószólója, képviselője legyen. Csak egy osztályát a társadalomnak nem láttuk a társadalomban tömörülve. Ezek a kisiparosok, kiknek helyzetét a gyári ipar által monopolizált verseny a társadalmi és politikai mel iőzés, a túlságos iparszabadság, a benuük élő nemtörődömség, indolenczia naprói-n&pra aggasztóbb», elviselhetetlenebbekké teszik. És ne tessék azt hinni, hogy itt csupán egy-két emberről van szó. Nem bizony. Magyarországon mintegy hétszázezer kisiparos van, kiknek mintegy 80 százaléka alig birja mindennapi k- nyerét megkeresni 1 Magyarország népessége egy huszad részének sorsa felett napirendre nem térhetünk. Ezeknek ügyét ad re a ei nem tehetjük. Hamarosan kisült, hogy hiábavaló volt a nagy öröm előre, mert nem esett le a muszka a lóról, nem pedig azért, mivel egyszerűen oda kötötték a lova hátára. Meg is bámulták ugyancsak a faluban, a mint sebes vágtatással iramodott a pihent állat inogó lovagjával egyenest északnak. Egy hét múlva az egész megye tudta, mi esett nálunk s kereszt apámnak ugyancsak volt mit hallgatnia a gúnyolódó nyelvektől. Egyszer meg éppen a megye gyűlésén dörzsölték az orra alá a muszkáját. Meg is gyűlölte ebből aztán az öreg a világ minden katonáját s most már kész lett volna gyilkot fenni valamennyire. S az alkalom kínálkozott is. Az idők forgása úgy hozta magával, hogy kiadják a jelszót: — Nem szabad adót fizetni az osztráknak. Nem is fizetett senki. Pedig jött az intőczé- dula. De nem ám papiros formában, hanem eleven katona emberek képében, akik nem is mentek addig tovább mig elő nem került az adó. Volt kis és nagy intőczédula, egy embertől egész tizenkettőig. Valami tiz jutott az én keresztapámnak is, aki szintén nem adta be a derekát. A tiz legény tehát tanyát ütött az ősi porta oszlopos tomáczházában s mivel enni nem adott nekik senki, hát vettek maguknak azt, mi éppen elébük került, vagy a mire rá éhezett Franz Prokur ár káplár. Prokurár pedig meglehetősen inyencz ember volt. Szerette a változatosságot s ha borjut öietett délre, csibét kopasztatott vacsorára a gyenge malacz-pecse- nye mellé. — Tönkre megyünk fiam — biztatott a jó öreg s már azon volt, hogy beadja a derekát ha közbe nem jön valami. Ez a valami pedig épen prokurár káplár volt, aki egy szép reggelen tisztesség udásaí állított be hozzánk. Először is kezet csókolt a két öregnek, aztán megszólalt. — Ecután illedelmes leszek, ha megbocsáj- tanak az eddigiért s elnézök mindenben. Keresztapám bámult. — Nem kell a maga elnézése, — tudom hogy rosszul tettem eddig. De ezután máskép lesz minden. — Hohó, nincs szükségünk rá — tiltakozott az öreg heiyett keresztanyám, a ki sej tette, hogy az ura hamar köpönyeget fog fordítani. — Pedig mégis úgy lesz. A anyám szavára teszem, aki azt irta, hogy bánjak jól magukkal — Hát ismer a maga anyja minket ? dehogy csak levélben irta. Ebben a íeveiben s nyújtotta keresztapámnak az irast. Az pedig olvass : Édes fiam, Ferenci, megkaptam az írást a mit küldtél nekünk s örülünk, hogy nincs semmi bajod. írod, hogy most ellenség közt vagytok. Csak arra kérlek azért legyél illedelmes és elnéző velük, a te anyád kedvéért. Mert látod nálunk is van beavarieiyozva egy magyar buszar, az pedig nagyon izgága, veszekedő. Követel mindég meg fenyegevödzik s valóságos sáska az élés > kamrában. De még ez semmi, hanem délután mindég belefekszik tarsolyostul, kardostul együtt a nagy sülő.eknöbe s nekem ringatni kell addig, amíg ei nem alszik. Sokszor órákig ringatom, mig behunyja a szemét. Így bánik velem a te édes anyáddal. Lásd most se ii hatok többet, mert már ordít a huszár odabent s nekem menni keli ringatni. Igen sokszor csókol szerető anyád Bohurka. Az én jó öreg keresztapám hasára tette a kezét s úgy kezdett kaczagni. Valóságos nevető görcsöket kapott a cseh asszony levelétől, pedig csak nagy nehezen tudta kibetüzni fogyatékos nyelvismeretével. No, káplár űr köszönöm a szívességét, de most már igazán nem kérek belőle. Hahaha.. Enni sem adok, adót sem adok. Hahaha... Esznek, ha vesznek öcsém. Majd visszafizetik a mi derék fiaink a Lajtántui. Az öreg pedig csak egyre azt hajtogatta, ha én kezet szoríthatnék azzal a derék magyar huszárra). Burján.
