Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-25 / 21. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. Május 25. 21. szám. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= MEQTELBlSr ЗиЕНТЗЭГЕЛД- SZ0MBA.T01T. ELŐFIZETÉSI -A-Xa^IKI: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 flll. V déken „ „6n n 3 „ „ Felelős szerkeez ó: Dr. HODOSSY GÉZA* Kiadó: KÉMEBI SÁNDOE. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala?, Fö-ntcza 1752. EEir<3.etési árak: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. IsTyllttér: soronként 15 fillér. Helypénz kérdés. Л piaczi és vásári helypénz ügyében a vármegye közigazgatási bizottsága képviselőtestületünk azon határozatát, hogy a napi és heti piaczokon a helybeli elárusítók helypénzt ne fizessenek, megsemmisítette, mert a város ezáltal tetemesebb jövedelemhez jut ha az általános helypénz fizetés a kötelező, mert a több ezrekre menő jövedelem többletről való lemondás a különben is magas pótadóval biró városnál nem indokolható, és mert a Tallér Mihálylyal a múlt év február 13-án kötött szerződés megkötésének alapjául szolgált árverési feltételek a keresk. miniszter által múlt évi 38877 szám alatt jóváhagyott vármegyei díjszabályzattal nem egyeznek. A vármegyei határozat ellen a város képviselő testületé panasszal fordult a közigazgatási bírósághoz, sérelmesnek találván határozatát. A panaszt egész terjedelmében ismertettük. A közigazgatási bíróság határozatának eredményét itt közöljük: • 341/1901 szám. Ő Felsége a Király A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A diák majális. Boldog diákélet föl föltűnő kedves képei eszembe juttok, félénkségével, rajongó,vágyódásával az első szerelem nyugtalan érzése Uz velem játékot, át meg át bizsergeti egész valómat, mitől a szivem erősebben dobog, gondolataim egy borzas leányfej édes emlékébe merülnek el, s önkéntehnlil lopódzik szemembe a köny. Jól esik a vissza emlékezés, az apró örömök feluju!ása, szinte megpihen a lelkem, ha téged látlak diákoknak legnagyobb örömét, majális, amikor vig zsivaly, jókedvű tréfa nyomábm hangos nevetés veri fel a Sóstó külömben egyhangú csendjét. Kint van a diákság apraja nagyja. Öröm sugárzik minden arczról, ujjongva szaladnak egy vagy más csoporthoz kergetik a lapdát, vagy szakértői nyugalommal hajtják a csónakot, valamennyi benne ülő dunai vagy tiszai gyerek pirulva kuporodnak össze a vadkerti, meg a kis körösi csemeték a kikötött csónakokban, в szent áhittal nézik a modern haj ókázás ily művészi produkozióját. Bent a tánezteremben ezalatt lázas sietséggel munkálkodik a rennevében a magyar királyi közigazgatási bíróság Halas város helypénz szedési jogának bérbeadása ügyét, melyben Pest piüs-solt-kiskun vármegye törvényhatósági bizottsága 1900 évi október 9 napján 1321 szám alatt határozott, Halas város képviseletében a város polgármestere által beadott panasz folytán 1901 évi Márcziue hó 5. napján tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá vevén következő végzést hozott: A m. kir. közigazgatási bíróság a a panaszt érdemleges tárgyalás nélkül visszautasítja. Indokok: A vármegye törvényhatósági bizottsága fentidézett panasszal megtámadott határozatáról panaszos Halas város képviselőtestületének 1899 évi deczember hó 20-án 101 szám alatt hozott azon határozatát melylyel a város piacz és vásári helypénzszedési joga oly feltétel melleit hogy a helybeliek a heti és napi piaczokon a helypénz fizetése alól felmentessenek, Tallér Mihálynak bérbe adta,' — megsemmisítette, s panaszos várost a helypénzsedési jognak 1900 évi január dezőség, be betekintve a rendezői szobába is melynek a többek között meg van az a jó tulajdonságai is, hogy a szeszállomány ideglenes raktárhelyisége. Ajtaja előtt egy kii „szecska“ settenkedik, zápfngára kapván a tiltott dráma czigarettát, azt gondo'ja, hogy igy tekintélyesebb a megjelenése a még valamelyik szórakozott rendező kezébe nyom egy boros üveg szikvizat. Talán napestig ott állna de figyelmessé teszi egy „dárdás“ az ebédelésre. Szaladnak mind az asztalhoz, ahol kannibáli falánksággal fogyasztják az egyszerű étket. Ebéd után kezdődik megint a délelőtti mulatság, azzal a külömbsóggel, hogy a rendezőség most már nem futkos, de némán, ünnepélyesen várja az érkező vendégeket. Amint jönnek a vendégek, azon képen nő a rendezőség jókedve, és kedvetlenednek el a kis szecskák. Lassan lassan alkonyodik megfujják a gyülekezőt, és a kis „szecskák, dárdások és taplók“ megfogyva bár de törve nem, lehajtott fővel, szótlanul indulnak a szomorú ntra, a honnan nincs többé visszatérés, hacsak a „czuczlibizíos“ nem valami jószivü ember. Ez a kis diákok réme, számon veszi őket elinduláskor, alakoskodik, mintha kanosaiul festet egekbe nézne, pedig csak a fák tetejét hó 31 tói kezdődőleg az érvényes díjszabásnak megfelelő feltételek mellett nyilvános árverésen leendő újabb bérbeadására utasította. Panaszos város a felmerültvitás kérdést akként kéri eldönteni, hogy a helypénz fizetésre kötelezve legyen heti és napi piaczokon valamint az országos vásárokban minden vidéki (nem halasi) elárusító, az országos vásárokban pedig minden halasi, szóval minden elárusító. Az 1896 XXVI t. ez. 34 §,-ának 2 pontja értelmében, melyre panasz is alapítva van, a közigazgatási hatóságnak általában azon határozatai ellen emelhető, ezen bíróság előtt panasz, amelyben az ezen pontban felsorolt adók és közszolgáltatások szedése ügyében egyesektől követelhető járulékok és dijak tárgyában dönt, tehát amikor azt a vitás kérdést dönti el, vájjon az, aki ezen ponlban felsorolt adók, szolgáltatások vagy épen hely pénzszedésre jogosítva van a felmerült concrét esetben az engedélyokmánynak, vagy szabályrendeletnek megfelelően, jogosan követelte-e, az fürkészi, hogy nem látna-e ott valakit. De ha jó ember, elkíséri őket a fürdőházig, з a következő perezben már nagy kezitcsókolom- mal látjuk közelifeni egy ^csinos fruskához. A kisemberek eltávozásával mind jobban meghódítja az alkony csendjét a lányok, a tánezoini, a mulatni vágyó lányok hangos kaczagása. Szellemes válaszok kergetik egymást, s a kamasz diákok meg bakfis egymásra nevetnek, mikor tölbangzik a muzsika elindulnak a tánezterem felé, 8 már oda ment ritmikussá válnak lépteik, halkan dudorásszák azt a nótát, s beérve csak nagy igyekezettel tudják magukra erőltetni azt a kimért lasusságot, amivel kezdődni szokott a csárdás. De tor dulóra, forduló, egyre szilajabban járják, mialatt fiatalos diákos ésszel azt gondolják, vagy talánceak érzik : miiyen jól volna igy keresztül tanezoini az életet. Pihenőt csupán a szünóra képez, azután megint táncz, táncz ki világos kiviradtik. Csak viradtik, mert amint átrezeg az első napsugár az ablak üvegeken, egyszerre eltüDik a jókedv, S az a kis, halvány napsugár is, mintha érezné, hogy milyen kellemetlen vendég, félve pihen meg egy fonyadó koszorún. Hatása nem marad el. Az a disze3 csoport, mely eddig csak
