Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-18 / 20. szám

lása következtében tönkrementek. Bátortalanságuk és nembánomságuk ijesztő. „Rajtunk nem segíthet senki“, harsogja a kisiparosok tömegje, minek következménye, hogy a kisipart számosán elhagyják. Nem kell tehát csodálkozni, hogy a sereg ilyen hangulata mellett a vezérkar is elveszíti bátorságát újabb akcziéhoz. S mégse szabad a vezérnek elveszíteni bátorságát és semmiféle eszközt megkisérletlenül hagyni. Ez eszközöket egyenként kifürkészni és alkalmazni, dolga ama bizalmi férfiaknak, akikre ipari ügyeink vezetése bízva van.

A segítségnek csak egy módjára utalunk. Nem elegendő várni, mig a viszonyok által sújtott kézmives önkéntesen tárja fel kétségbeejtő helyzetét. A legtöbb esetben meg se teszi ezt, hanem némán elvesz az általános hanyatlás hullámaiban. Azért fel kell keresni a kézmivest és — hacsak lehetséges — felsegélyezni. Hogy a segélyezés e módja, melyet érző szívvel és teljes odaadással kell teljesíteni, rendkívül nehéz, nem szabad, hogy népünk igaz barátjait elriassza. Kell találkozniok oly férfiaknak, kik alávetik magukat e fáradságnak. Az első kisebb sikereket nagyobbak fogják követni. S abban az .aranyban, amint elhagyatott iparunk külsőleg és belsőleg erősbödik, megnyílik a nagy feladatok megoldására való kilátás.

Nem kívánunk egyebet, mint egyik polgári osztályunkban mutatkozó hézagok pótlását. I)e a ki rászánja magát e munka elvégzésére, az megbecsülhetetlen szolgálatot tesz iparunknak és hazánknak.

Fogyasztó, fizess!

Hovatovább kaleideszkop-szerü perspektíva nyílik meg előttünk. Szinte émelygőssé válhatnék az a sok panasz-ezó, melyet élelmi és iparczikkeink folytonos drágulása fölött hal lünk. A drágulás okai a legkülömbfélék és » sokat dicsért emberi leleményesség árnyoldalai tünnok szemünkbe, ha ezeket srz okokat közelebbről íir/afjuk.

A nyersanyag drágulása, megokolva a hiány és a munkabérek emelése által, a fogyasztási adó, melyet az állam mint jövedelmi forrás magának követel, a külföldi konkurrenczia, mely a kivitelt — egy különösen az újabb időben előszeretettel használt eszközzel, a magas védvámokkal — nehozili meg: mind ezek oly okok, melyeknek jogosultságát egyszerűen elvitatni nem lehet.

Ám ha a magas árak okait mélyebben kutatjuk, olyan jelenségre fogunk bukkanni, a mely a termelők és a gyárosok nem éppen reális alapon nyugvó egyezkedésében áll.

Nevezzük ezt az egyezkedést akárkartei- nek, akár trustnek, akármi más néven, cáéija sohasem más mint a togyasztó zsebére való meg nem engedhető spekuláczió. Az okokat melyeket a gyárosok és a termelők az árak emelésének indokolására felhoznak, vagy csak egyszerű ürügyek, amelyek a tényleges viszo nyokban semmiféle alapot nem tatainak és csak arra valók, hogy a valódi czéít: a fogyasztók kizsákmányolását ej palástolják ; többször azonban a felhozott okok a tényleges okoknak olyan kibővítése amely szintén egyéb re nem számit, mint hogy a logyasztók a termelők és a gyárosok egyesülésének karát valják ; szóval: irániul is dudáljanak egymás között a terme ők vagy a gyárosok, a nóta vége mindig csak az: fogyasztó, űzess ;

Hogy mily czikkekre kötnek kartellt, én Istenem, ki sorolhatná lei őket mind? Van czukorra, kávéra, petróleumra, vasra, rézre, juttára, újabban papírra kartell, — van karién úgyszólván minden czikkre.

Mindez a »pes ulatív egyezkedés, az az élénk Sürgés forgás, az a nagy tolongáj, amit a czik kék drágiiása terén látunk, ha olyan nagyon nem íájna a szegeDy fogyasztónak, — aminek

Néha néha megáll, rerázza a havat ruha járói, és tovább igyekszik, de megint csak egyet caelhk-botlik, s újra bele vesz a hó íuvásba.

Hosszú köpeny féle van rajia, a melyet a szél lei-íelhaji, és vígan süvít benne. Teie rázza hóval, s ilyenkor valami íéDyes tárgy csiliOg alatta, vaiószinüleg, —- fegyver.

Miniha láthatatlan szellemekkel vesződne, folytonosan beszél önmagával, s aztán maga köre gyűjti köpenyét, azzal iovabb igyekszik uij an.

— Megkell lenni! megcsalt, és ezért . . ,

— Hej ! ha orkesiem volna, de nem balga’ csak . . . hallom mar a muzsikaszót, es on leszek mindjait.

Harcsak ue hallaná! mert úgy fáj min denern tőié, de nem is sokáig hanoin. Meg keli lennie , . .

Mae a la;uba vergődött, már éjfél einiulr, de a lakeda.mas háznál még mindig vigan vannak.

Aloa. ku e.itk be a menyasszony fejét, és most Van a menyasszony tancz. A násznagy kiklauja • „Egy tenni a menyasszony 1“ e* akkor, a ni ianc»o.ni akar ve.e az p<.nz. (lob a kitett tányérba.

Juliska egykedvűen jarta Uncz&t es meg- megrebbent ha a kutya ugatott, a rneiy idegen jöttét jelentette.

Egyszerre csak egy kis leány megrántotta a szoknyáját.

— Juliska neui gyüjöu csak ki, akar magával valaki beszemi.

Jmiska el uem tudta ki lehel az, de mégis valami sejtés vett rajta erőt.

A mint kiért az árulni usra, ott egy embert pillámon meg, a kinek iáttara minden vére az aiczaba tódult.

— tízent isten te vagy az Pista ?

igen én vagyok ! — Ejötlein számadásra, a miért megcsaltál. Hók vau a lovason. Nem tudtál ugy-e megvárni I Szegény vagyok! Mikor megtudtam, hogy ma vau a lakodalmad szabadságot kertem, — uem kaptam. — Erre elszöktem. Jól tudom mi var ream.

— No szög 1 ba tudsz erre.

— Uh, ha tudnád Pista ! — monda Juliska zokogva — nem magamért tettem. Egy falat kenyerünk sem vott s így nem nézhettem sokáig, hogy anyám éhezzen, és éppen akkor kért meg Kondor Halazs — hozza mentein.

IIgy se bírtuk volna meg még azt a kér esztendői, akkoirara anyum eben veszett volna,

— Anyádért letted , , ,

min denki nevezhető — csakugyan érdekes tarka barka képet nyújtana.

Érdekes különösen megfigyelni a kereskedelmi élelmességet, amelylyel egyesek valódi czéljaikat eltakarni tudják : milyen ártatlan ruhába öltöztetik szándékaikat, minő becsületes és tisztességes szint kölcsönöznek' működéseiknek. íme a héten hírét vettük, hogy Kölnben egy nyersvas — szindikátus van keletkezőben, vagyis amint a hir további soraiból kivebetjük, egy már létező nyersvas —- szindikátus további öt évre való folytatásáról van szó. Hát egy szindikátus, ha reális alapon nyugszik, csak olyan tisztességes vállalat, akár részvénytársaság, akár szövetkezet lenne és ha nem ösmernők a régi kölni nyersvas — szindikátust, elismerésünket nem tagadhatnék meg iőie; sajnos azonban ösmerjük az uj szindikátus rejtett czéljait, ép úgy, mint a régiét s mondhatjuk, hogy a „szindikátus“ elnevezést uem érdemli meg oiy jogosan, mint a • kartell“-ét. Vagyis, az uj egyesülés som akar egyebet tiérni, mint hogy a nyersvas árát tartsa, sőt titokban leselkedik az alkalomra, hogy még fel is emelhesse.

Ma, midőn a nyersvas uralma csaknem éppen olyan nagy; mint a kőszéné, sajnálattal keli regisztráiui minden oly hirt amely áraoak mesterséges tel vételéről ad számot.

Az összet'erhetetlenség.

Az összeférhetetlenség különleges magyar foglalkozás ; leghelyesebben megíérhetetien- séguek ncveznök. Azok, akik ezt a súlyos követ a magyar közélet csöndes hmlamainak tőlkavarására vetették ei, azt a definicziót használják, hogy az összeíérheletlenség alia Iában oiy közgazdasági tevékenység, a melyet számos közterfi befolyásának nagypenzro vaio föl vállasára tejt ki.

Az egesz hajsza azt a benyomást teszi, hogy az egesz mozgalomnak rugója uem más, mun a kényszerűség ; mert egesz határozot- saggal anuhato, hogy minden paiiamentaris uiazag4.au, de legfőképp a mi saj t.es alkotmányos állapotaink mellett, minden árnyalatú közfértí érvényesítheti a befolyását, sőt

— igen, azért 1 Jűl iudom te is szeretted anyudat, — nyugodjon békévé, — és te is megtennél érte miudeut csakhogy megelégedve lásd.

— Leány 1 ne hozd lel anyámat — kiáltá Pista rekedtesen, — mert nagy bánatot hoztál úgyis a szivemre.

— No íádd 1 te is megtetted . . .

— Hadd el, — vága közbe Pista — ezt nem íudtam.

Azon hitben voitam, hogy megcsaltál, es ezert megakarialak büntetni, de mivel anyádért tetted, , . . tovább nem folytatta, hanem futott árkon bokron keresztül mint az üldözött vad.

— Juliska hiába hívta, hogy jöjjön melengesse fel 1 ázó tagjait — nem hallotta, az mar

Ment egyenesen az erdöuek s ott ieüií egy talörzsre pihenni hogy iaradt tagjaiban uj erőt nyerjen.

Jótékony álom vett rajta eiőt, és a zugó vihar elringatta.

Heggel a favágók egy élettelen katona ruháju embert találtak az erdő szélen.

Cs. L.