Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-11 / 19. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. Május 11. 19. szám. halas es mm TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP.-4= MEGJELEH GuIXrfcTJBEaT SZOMBA.TOIT. =— ELŐFIZETÉSI -A-FS-AJK: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'(léken . „ 6 „ * 3 . — . Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉSA- Kis dó: KÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-uteza 1752. FFird-etési ára Is: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiínt. ШЙГ" HTyilttér: soronként 15 fillér. "Ф A mi parlamentünk. A közigazgatási önkormányzat leglényegesebb szerve a képviselőtestület. A községi élet minden mozzanatára döntő befolyása van. Első sorban az a körülmény ad nagy súlyt a képviselőtestület által egy vagy más kérdésben elfoglalt álláspontnak hogy a költségvetés megállapítása és a számadások megvizsgálása a törvény által kizárólag a képviselőtestület hatáskörébe vannak utalva. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszköz szabályozza a tehető intézkedések határait De nemcsak ebből a szempontból fontos a képviselőtestület működése a községi életben, hanem azért is mert a tagjaiban rejlő intellektuális erő foiyománya- képen a képviselőtestületi tagok állás- foglalása a községet érdeklő gazdasági kulturális és humanitárius kérdésekben kétségtelenül kihat a községi lakósok véleményének, sőt meggyőződésének alakulására. Es mert igy áll a dolog, soha nem szabad elzárkóznunk a képviseleti közgyűléseken nyilvánuló nézetek meghal gatása elől. Okvetlenül meg kell engedni, hogy ott, annak a testületnek mindegyik tagja szabadon kifejthesse álláspontját, melyet egyik vagy másik közkérdésben elfoglal, nem szabad megakadályozni, hogy a közügyek vétele körül egyik vagy másik irányban szőt tervek is el ne hangozzanak, sőt — és ezt különösen hangsúlyozni kívánom! — figyelemmel és türelemmel meg kell halgatni a közügyek közvetlen vitelével megbízott elöljáróság eljárása fölött gyakorolt tárgyilagos bírálatot is. Bátran merem állítani, hogy a képviselőtestületnek nem is volt és nem is lehetett jogos panasza abban az irányban hogy véleményének és meggyőződésének szabad nyilvánítása elé, vagy bármely irányú óhajtásának nyílt kifejezése elé bármely oldalról gátat vetettek volna. Sőt tovább megyek. Ki merem mondani hogy az elnöklő polgármester oly tapintatosan és liberálisan kezelte és kezeli az elnöki hatalmat, olyan atyai elnézéssel és véghetetlen türelemmel bánik a képviselő testületnek egyik — másik vásott fiúként berzenkedő tagjával, hogy szinte csodálkozik az ember rajta és a tárgyalások sima menete érdekében egy kissé nagyobb erélyt is kívánatosnak tartana. Talán épen ezen túlságos engedékenység és a szóllás szabadság szent jogának mértéken túl való respektálása idézte elő azokat a tüneteket melyek a legutóbbi egy két közgyűlésen már a közszabadság elfajulásaként mutatkoztak. Ezek a beteges tünetek abban nyilvánul nak, hogy a közgyűlés egy pár lármás tagjának terorizmusa alá kerül, mely sokkal veszedelmesebb mederbe sodorja a közélet folyását mint ha erős egészséges czentrális uralomé volna a vezetés. Avagy mondja meg a dolgok minden elfogulatlan szemlélője, lehet-e ott egészséges vitatkozást egymásnak árgumen- tumokkai való meggyőzését még csak képzelni is, ha az előadót, ki alapos készültséggel és keltő ügyszeretettel fog nehéz munkájához, ki sem hallgatják, az ügy ismertetésére nem is kíváncsiak, hanem mindjárt a referáda elején itt — ott gyanúsító közbeszóllásokat eresztenek meg, — a referenssel valóságos párbeszédeket folytatnak, és alig hogy az előadó elkedvetlenedés folytán is megrövidített beszédét befejezi, leláil a 3—4 tag egyszerié, és tökéletesen egy nyomon elmondja mindegyik az ő vetőszerü nyilatkozatát, melynek az a tartalma, hogy „ezt mi nem akarjuk, mert nem akarjuk.“ Ha aztán az eilennézetet vallók közül valaki elég vakmerő az ő véleményének, szavakban kifejezést adni akarni, azt ügy lehurrogják, hogy egész életére el megy a kedve a képviselőtestület gyűlésén va ó felszóllalástól. Nem akarok személyekkelfogialkozni; az egyének rám nézve teljesen közömbösek. A közélet betegségének egy simptomájával kívántam e sorokban foglalkozni, és rámutatni arra, hogy milyen helytelen következményei vannak az alulról jövő terrorizmusnak, melyet csirájában kell hogy elfojtson maga a képviselő testület oly formán, hogy a szólásszabadságnak rakonczátlankodás által való tönkretétele ellen felemelje tiltakozó szavát és az elnökséget a leg erélyesebb rendszabályok alkalmazására kérje és hivja fel. A turbulens elemek azt akarták elbi tetni a képviselő testülettel hogy az elöljáróság nem csak idegen, mely a közönség érdekével nem törődik, de sőt hogy ellenség melynek érdekei a lakosság érdekeivel ellentétesek. Pedig lépten nyomon meggyőződhetik róla e város közönsége, hogy az elölj á rósag vele együttérez, jogos érdekeit előmozdítja, istápolja, s hogy munkálkodásának nincs más czélja, mint hogy e város úgy gazdasági, mint kulturális téren föiiendüljön, s hogy annak lakosai úgy anyagi mint szellemi javakban gyarapodjanak. — r — a. Mezőgazdasági kiállítás. Nemzetek versenyében dicsőséget arattunk tavaly a Szajuaparti világvárosban. De Paris messze van mibozzánk és a kinek okulására leginkább szükség lenne, hogy a kiállítást megtekintse, a magyar gazdának, az nem látta. Hálára vagyunk köleiezve Darányi töldmiveiésügyi miniszter iránt, hogy a mezőgazdasági kiállítást egész teljességében közszemlére adja. Nem hiába nyilatkozott meg a nagykunsági rónán a nép egyszeiü ásnak ajkáról a szeretet ekképen: „Éljen a gazdák apja“, a hódolatnak ez a tormája benső sugaiar, iáivá, tapasztalva nap nap melleit, bogy Darányinak minden intézményé mily öntudatos cselekvés arra, hogy a gazdara a jó Istennek derültebb, szebb napja süssön. Igazán vétek felt volna, ha magyar főidőn nein mutatják be ezt a kiállítást, mely nemcsak szemet gyünyörküdiet, baDem nagy tanulságokkal szolgál. A gazda itt Játja be, hogyan, mit kell még gazdálkodásában léte siteni es mely tormájára kell a gazdaságvi- teinek terni, hogy a főidből minél nagyobb termő erőt szedjünk ki. Itt Iá;ja meg, hogy szinte tudtán kivül mennyi országos intézmény van, mely az ő segítségére, útbaigazítására vau felállítva. A városligeti iparcsaruokban megnyiió kiállítás kiserletügy i részen a következő állomások mutatják be tevékenységüket - rovartani, dö- vénytermelési, növenykórtani, kémiai, szőlő kísérleti, dohány termelési, takarmányozási, erdészeti, vetőmagvizsgáló állomások.
