Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-04 / 18. szám
II. évfolyam. 18. szám. Halas, 1901, Május 4. HALAS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= ib/XIECKJTEJMElSr ^XXTXDIEIbT SZOMBATON. EEr— ELŐFIZETÉSI ÁEAK: Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Y'déken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dp. EODOSSY GÉSA- Kiadó: EÉHEBX. SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hala0, Fö-utcza 1752. EEircLetési árals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. Bf* LTу ilttér: soronként 15 fillér. "ф Költségvetés. Vasút. Erős érdekességet tanúsított az April 29-iki rendkívüli közgyűlés. A nagy terem egészen megtelt a közügyek iránt lelkesedő városatyákkal. Hogy is ne telt volna meg, hiszen az idei költség- vetés és a halas-jankovácz-rigyiczai vasút oly fontos tárgyak valának, melyeknek sikeres elintézését a közérdek is követelte. A költségvetésnél lényegtelen eltérés történt a tanács javaslata és a közgyűlés határozata között. A bevételi rovat tételei megközeiitő pontossággal meghatározható lévén, előadó Dr. Babó Mihály főjegyző felvilágosításai után csakhamar változatlanul meg is állapíttattak. A kiadások tételénél a szolgák ruházásánál csíptünk le nehány száz koronát, s maradt tavalyi 2415 kor. 58 fillér. A gazdasági kiadásoknál építkezésekre kisebb-nagyobb javításokra a tavalyi 7000 korona, irodai szükségletekre, nyomtatványok, könyvkötésre maradt a régi 3000 korona, lapokban közzéteendő hirdetésekre s előfizetésekre maradt a régi 300 korona, napidijak és utikölt ségekre maradt a régi 981 korona Csakhogy ezek a tételek mind olyanok, melyekre annyi pénz megy ki, amennyi éppen szükséges, azt hisszük, hogy a hatóság a kellő mértéket megtartja és a szükségleten túl nem megy, akár kimeríti a jóváhagyott összeget, akár nem. A tanítók nyugdíjára a múlt évi 960 koronára előirányzott összeg Fazekas József tanító elhalálozása következtében szállított le a közgyűlés 720 koronára. Az 1626 koronában előirányzott kézi napszám kiadásokat is 626 koronára redukálta. No de a 10.000 korona egyéb előre nem látottaknak 8000-re történt leszállítása is elég garantia arra, hogy ez az egyensúlyt fenntartsa. Ellenben a közegészségügyi és filentropiai kiadásoknál nehány szavazat külömbséggel nagyiéikííek lettünk, úgy hogy a meuház alapra előirányzott 4000 korona 57 szavazattal 55 ellenében a gőzfürdő részére a szakosztálynak javaslatára 54 szavazattal 49 ellenében 150 koronáról 400 koronára, a kutak fentartására tanácsilag előirányzott 1600 koronát a szakosztály 2000 koronára emelvén föl, ez utóbbi összeg egyhangúlag elfogadtatott. Végeredményben ekként a 159.541 kor. 56 fillér bevétellel szemben 295.730 kor. kiadás mutatkozik. A halas-jankovácz-rigyiczai vasút építésének ügye is kedvező mego dást nyert. Gferer és Groszmau építési vállalkozók ugyanis kezdetben e vasutat keskeny vágányunak tervezték, és e czélra 60.000 korona hozzájárulás; kértek tőlünk, A város képviselete akkor is méltányolta az igényt; miután azonban Garster Béláék a majsai vonal - részre is hozzájárulást kértek, akként intézkedett a képviselő testület, hogv ezen 60.000 koronát a két vállalkozó között megosztja, kiköti azonban ajan- kováczi vonalrésszel szemben, hogy a rendes vágányunak építtessék, és csak ezen feltétel mellett kész áldozni e vasúiért. Bácsmegye községei is belátván, hogy csak a rendes vágányu vasút lehet csak életképes, e mellett foglaltak állást és Jankó vácz község maga 120.000 korona hozzájárulási összeget ajánlva fel. Gferer és Groszman abból az indokból, hogy tetemesen nagyobb építési költség külömbözet lesz, kérelmét megújította, de 20.000 koronával feljebb is emelte. Dr. Babó Mihály főjegyző az előzményeket ismertetve, ama javaslatot tette, hogy ezen 80.000 koronából 60 000 korona nyujtassék a jankováczi, 20.000 korona pedig a majsai vonalrész kiépítéséhez, kellőképen indokolván a vasutaknak a közgazdaságra nézve óriási előnyeit. E javaslat névszerinti szavazás alá kerülvén, 99 szavazattal 29 ellenében elfogadta. Azoknak legnagyobb része is, akik ellene szavaztak, szavazásukat a helytelenül felfogott magánérdek vezette. Bátran mondhatjuk, hogy a helytelenül felfogott magáuérA Halas és Vidéke eredeti tárcája. Tavaszi tervei*. Egy hold szöllöt néztem, délután, S öreg estig azt számitgatám . Mennyibe is kén kerülnie ? Mennyi haszna lenne nékie ? Nyári lakom álla dombtetőn, Körülnézve büszkén a mezőn; Szabad, szellős, tág tomácz alatt Irogatni láttam magamat. Ott teremne ám még — hej I a vers. — Lusta toliam, tudom, nem heversz Hanem szántasz egyre szüntelen — A múzsa sem lenne hütelen A szöllöben lugas árnyala, Kis király valék én általa: Gyermekeim győztes hadsereg, Az ért, édes prédát lepte meg. Feleségem: szollá áljába, Konyha zöldet vígan munkálja ; Csak, az esett rosszul lelkének, Egy csep fája sincsen kertjének. Szinte le is monda в miatt, De korholásomra hü maradt, S ülteigete fát is örömest, Én azt ajánlottam ö meg ezt. A vacsora után számolánk. Mit vitt vagy hozott a nap reánk. Többi között ott volt az adó, A hatása le sem irható. Józanodni kezdtünk hirtelen, Munka, gond, pénz hijja ott terem ; S mire az őr hármat dudála, Bús lemondás kísért az ágyba. Bernáth Lajos Diáktréfa. A barminczas években a pesti egyetemen egy teljesen süket tanár működött, aki nagyot hallása révén az egyetemi halgafók tiéfáinak nem egyezer volt czéltáblája. Egy „yólya“ (igy nevezik tudvalevőleg az első éves balga tókat) inskribálni akarta magát ennél a tanárnál és e czélból megkérdezte egyik negyedéves barátját, vájjon szükségese, hogy a tanárnak bemutassa magát ? „Persze hogy szükséges felelt ez.“ Én is különben halgatni akarom a felolvasásait s igy mindjárt együtt elmebetüuk a lakására. Útközben folytatta az öregebb egyetemi hallgató. „Gólya“ még valamit kell közölnöm veled, tudniillik, itt nem szokás a tanárok e é ugyanolyan alázatossággal járulni, mint a gimnáziumban. Itt mi vagyunk az urak s e szerint alakul az egymással való érintkezés, Figyeld csak meg, hogyan járok el én és azután kövesd a példámat. Ezzel a tanár háza elé értek. A tanár süketségéről nem tartotta szükségesnek a gólyát informálni. Szűk folyosón keresztül egy ajtó elé értek. Az öregebb egyetemi halgató jobb lábával kétszer hatalmasan meglökte az ajtót azután benyitott. Bent a tanár állt, annélkttí hogy a gólya legnagyobb meglepetésére meg- botránkozott volna a különös belépésen, sőt ellenkezőleg : udvariasan köszöntve megkér dezte, hogy az urak mit kívánnak ? Az öregebb odaDyujtotta indexet és nagyot ordított: Felolvasásaidat akarom halgatni, te kétpupu teve I A tanár újból meghajolt, az indexbe irta a a nevét és azután kérdezve tekintett a gólyára aki még mindig nem szabadult meglepő ésétöi és csak társa intésére gagyogta: „Én is halgatni akarom a leolvasásaidat te kétpupu“— a főnév a torkán akadt. Miután a tanár a második indexet is kitöltötte elbúcsúztak a diákok, a gólya halgatagon, &/. öreg egy nyers „Adj Isten, vén sárkány!“ köszöntéssel. Künn igy szólt az öteg: Látod Gólya, igy
