Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-16 / 11. szám
|ll. évfolyam. Halas. 1901, Márczius 16 11. szám. ÄLÄS ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= Ъ/ГЕЗВгСПЕПМЕТТ ЪЛИТТТЭЕЗТТ SZOMBATON. ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vdéken „ * 6 „ „ 3„— „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMEEI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 1752. EEirdetési árak: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. LTyilttér: soronként 15 fillér. 'фС Kossuth sírja. Kerepesi temetőben Feldíszítve van egy sir. Kossuth apánk nyugszik ottan Fáj a lelkünk, szivünk sir. Sok virág van már a síron Hej de mégis oly árva, Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sirjárai a Úgy ragyogott ő közöttünk Mint az égen a csillag, О csak azért imádkozott Hogy legyen a hon szabad. És imáját meghallgatták, Nem fáradott hiába, Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sirjáral Még akkor is, mikor távol E szép hazát siratta, Enyhe szellő idehozta Ide jutott panasza. Vele sirt a hű magyar is Panaszát úgy fájlalta, Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sírjára! Örök derült Olaszhonban Lehelte ki a lelkét, De holttestét visszahozták, Hogy e honban nyugodjék. Mert e nép volt bálványképe, Úgy szerette, imádta, Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sirjáral Drága sir ez a nemzetnek Eljár ide évente, Megcsókolja sírja hantját Könnybe lábad a szeme. Eáborul e szent hantokra Kossuth Lajost úgy áldja Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sírjára! Kossuth Lajos nagyszelleme Itt jár köztünk most is még, Ügyel, vigyáz, hogy ne bántsa Senki az о hű népét. Mert a magyar az ö népe Pajta van az áldása. Magyar ifjú fonj koszorút Kossuth Lajos sírjára!! Löwy Gyula. Tavaszodik. Befejezte a tél a rendesnél tovább tartó bosszú álmát. Étet kél a természetben в a száraz gályák rövid vártáivá felveszik zöld rubájokat, a tavaszi szellőkben titokzatosan suhogó leveleket. Ugyan miről fognak sut togni ? Az elernyedt erek fognak-e ismét élénkebben lüktetni, az elszikkadt gazdasági források meg fognak-e eredni megint? Ez az, ami ma egjobban foglalkoztat mindenkit, aki a súlyos viszonyok közt jobb idők után ábitozik. S a tavasz, mely magával viszi az enyhe napsugarakat, a remény sugarait is küldözgeti az emberek szivébe, hogy el ne csüggedjenek. Az emberi fizikum megszabadulván a tél zor- donságai alól, érzi a nap melegének üdítő hatását és ennek a kellemessége áthúzódik a lélekre is. Sejtjük, érezzük, hogy a válságos gazdasági állapodnak vége kell, hogy szakadjon, noha kézzelfogható bizonyságunk nincs, mely e reményre feljogosítana. De mivel szeretjük hinni, hisszük is. Igazában alig változott valami a legutóbbi öt év óta. Ha változott is, nem a jóra vezetett, hanem mind közelebb hozott ahhoz a kérdéshez, hogy ugyan már most mifeié fog a helyzet ismét rosszabbra fordulni, mi újabb csapás vár ismét reánk, mely akadályt fog gördíteni a gazdasági egészséges fej ődés elé. A megélhetési viszonyok mostohaságát soha olyan általánosságban nem érezték még, mint mostanában. Gazdag és szegénysorsuak egyaránt szenvednek súlya alatt. A jómódúak aggódva liiják jóiétök apadását, moly ellen hiába küzdenek, a szegények meg éppenséggel a nyomor gyökerén rágódnak, kapkodnak fűhöz fáboz, keresve a segítő hatalmat, s mind alább merülnek a szükölködés ten gerébe. Munkáért, segítségét kiáltanak kétség beesetten és az állam, meg a társadalom csakugyan segítségükre is sietnek, — de a nagy zűrzavarban nem találják meg az igazán segítséget nyújtó eszközöket. Bármi nemesek is az intencziók, bármi erős is az akarat, a tehetség nem terjed annyira, hogy a bajt gyökeresen meggyógyíthatná s a rendes viszonyok ismét helyreáilittathrssanak. Szomorú a kép, s nem jól cselekszik, aki szemét behunyva aunak az édes álomnak adja oda magát, hogy nincsen baj, rendben van minden я a jaj kiáltások, melyek felénk hangzanak, túlzott képzelődések kifakadásai. Nem — fájdalom, a nyomor megvan, nagyon is meg van. A társadalom jelesei látták és látják ma is és szói szivökhöz. Az emberszeretetet nem hiába aposztrofálta a nyomor. Segítettek és segítenek, ahol tudnak, de az igazi segítség csak a viszonyok javulásában rejlik, Tavaszodik ... A napsugarak küldözgetik a reményt mindenfelé 1 Ob, bárha ne volnának csalfa délibábképek, melyeket szemeink elé varázsolnak 1 Bárha közelednék az idő, mely után valamennyien epedve várunk, s ismét nyugodtan térhetnénk a munka országába, ahol a fáradság dijából nagyobb gondok nélkül élhetnek meg a mostani viszonyok által a kétségbeesésig sanyargatott polgárok 1 Kell, hogy jöjjön, mert a betegség nem életveszélyes, csak benyügöz a nyomor fekhelyéhez és a lébbadozás nem késhet már soká. Nyájasan mosolygó tavaszi napsugár hozd meg nekünk az egészségesen lüktető élet kellemességeit! A sertésüzletről. A múlt esztendőben a sertésüzlet, ha rend kívüli eseményekben nem is gazdag és a vámküiíöldi kivitel tejesen szünetelt, kedve zőbb eredménynyel zárult, mert sertéseink értékesítésénél az előző évinél jóval magasabb árakat értünk el. A kielégítőbb eredmény a zsir és szalonna üzlet fellendülésében, e czik- keknek a vámkülföldre való nagyobb kivitelében, különösen a Németországban való kivitelében nyeri magyarázatát. Hozzájárult ehhez, hogy az északamerikai disznózsír és szalonna behozatala a vámkülföldön, de főleg a közös vámterületre jelentékenyen csökkent. Hogy az üzlet mennyire lendült volna, ha a szövetséges Németország elzárt határait megnyitja és nem kizárólag a belföldre és az osztrák piaczok fogyasztására szorítkozunk, azt jelezni is alig lehet. Németország az év vége felé leölt sertéseket, ha nem is jelentékeny számban, de mégis kivitt. Ez az üzlet azonban kellő lendületet nem nyerhetett, mert a magas kiviteli vám mellett (17 márka métermászánként) a kivivők az ottani árakkai a versenyt nem állották ki. A nyári hizlalási évad kedvezően nyílt meg, mert a hizlalóknak a hizlalandó anyag az előző évinél jutányosabb árak mellett állott rendelkezésre es a tengeri, valamint más eleségnemüek olcsóbban voltak beszerezhetők, minek következtében az esztendő végeredményében jövedelmező vHt. Ha Ausztria a vele kötött egyezményt jóinduiatulag kezeli s oda irányuló forgalmunkat helylyel, küizei nem korlátozza, akkor még kedvezőbb eredményt érhetünk voina el és az eredmény hizlalóinkat a jövőben is bátrabb tevékenységre ösztönözte volna. Sertéskereskedelmünk sertéstenyésztésünk nagy kárára nem tud fellendülni, mert a íenforgó viszonyok között a vámkülföldre, különösen Németországba nem szállíthatunk eleven sertéseket; leölt sertések exportja
