Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-09 / 10. szám
Kiskőrös közáég képviselő testületének tebr. 28-án tartott közgyűlésén a község a mezőgazdasági munkás- és cselédsegélypénztárba 100 korona dijjal alapító tagul belépett Ugyanez alkalommal határozatba ment a községben egy ingyenes népkönyvtár létesítése, melyből a kisgazdák és a gazdasági munká sok ingyen kaphatnának hasznos olvasmányokat. Ezen nemes ügy anyagi támogatása czéljából a község a földmivelésügyi minisztert kérte föl. Bonyodalmak között. Amit megjósoltunk, bekövetkezett. Az első felvonásnál vagyunk még, a szálak már is összebonyolódtak. A szecessziós „jogeiv“ amint megcsippant, ép úgy kátyúba került. A számvevő és árvaszéki könyvelői állásról szól az ének és a jogelv városházán, kaszinóban, járásbíróságnál, emeleten, földszinten. De hát csakugyan mulatságos egy eset is, me’y bármely operett szövegébe beillenék. Az eleje el volt puskázva, nem csoda, hogy megzökkent, el is hasalt és a „némi aiap“ igen nagyra nőtte ki magát, elérte természetes nagyságát. A képviselő testület elnöke a megválasz tóttól kivette a hivatali esküt, most már ez követeli, hogy a tanács adja át neki a hivatalt és folyósítsa a fizetést. Do a tanács a jobbik eszét vevén elő, a hivatalt egyszerűen át nem adta, a fizetést sem folyósította. A régi számvevő pedig szép csendesen dől gozik és azt tartja, hogy ameddig őtet a ta nács fel nem menti, a hivatalt át nem veszi, és véteti, addig ő az ur hivatalában, de ad dig dolgozni kötelessége is. Már pedig aki dolgozik, anuak jár a fizetség. És ebben teljesen igaza is van; az egész operettben pedig ez a „drámai rész“ és ha jogelvet keresünk, kétségtelenül helyes „jogelv.“ Beigazolva látjuk tehát aggályaink alapos ságát a választási eljárás törvényessége te kintetében, mert a tanács teljesen magáévá tette törvényre fektetett véleményünket. Kétségtelen most már, hogy az eskü kivétele teremtette meg a helyzetet — nem is szólva e helyütt a kijelölésről. — amely helyzetben a tanács eljárását csak méltányolnunk hátunkra kaptuk a bornyut, váüuokra a fegyvert s öt perez múlva ott áltunk sorakozva az udvaron. A regruták még félóra múlva is sapka nélkül szaladgáluk, ki a szobából, be a szobába. De volt is nekik mit hallani. Azóta elég egy kis suttogás az öregek közt a sok bundás mindjárt azt hiszi, hogy megint alárma lessz, s le nem vetkőznék egy világért sem : három négy éjszaka egymásután úgy alszanak telőltözve. Az volt az újságban, hogy az öreg babának elnézi káplár, őrmester, ha nem tiszta is a ruhája. Nem úgy van az kérem. Hanem az öreg gyerek csak a kezébe veszi azt a bakancsot csak rálehel arra a gombra, s mindjár ágy „süt“ mind a kettő, hogy kilencz kis bakát lehet bennök látni. A sok bundás főikéi reggei három órakor, egy katulya vikszet ráken a bakancsára, egy esztendőre való puczkövet (gombtisztiíó) elhasznál a gombjaira, s még se tiszta. Az öreg baka urassan bat óráig alszik, s hetre mindene ragyog, hja mert öreg gyerek már ő mint mondani szokták, kell, mert nem engedte magát a törvényesség teréről lezökkenteni ebben a helyzetben sem, hanem erős kézzel ragadta meg üstökét a száguldó rabilisztikának, — daczára a hivatalos eskünek, amelynek mellőzésére maga az óvás is elegendő lett volna, mert az óvás folytán a „hivatalos figyelem“ fe'hivaíván, első és fő kötelessége lett volna az elnöknek felütni a törvénykönyvet és nyomban konstatálni az óvás alaposságát a közgyűlés színe előtt ée ebhez képest a hivatali eskünek legalább ad hoc mellőzését rendelni ei. Szerencsére közigazgatási törvényeink elve az, hogy a hatóság a szabálytalan eljárást szabályszerűvel pótolni, helyreigazítani jogo sült, sőt kötelessége, a tanács e joggal élve igyekezett a törvényesség terére vinni a sze- czessziós irányba terelni óhajtott ügyet, hogy ezen az uíon a kibontakozás még nagyobb bonyodalmak nélkül megtörténhessék. Ilyen körülmények közt a tanács eljárásában és intézkedésében megnyugszunk. Helyi és vidéki hírek. — Gyászhir Alig nébánj napja dőlt ki a család teje, az apa, követte őt a sírba él t* társa az édes anya, aki sok, hosszú betegséget békés türelemmel szenvedett, de a veszteség letörte. Özvegy id. Zilah Istvánnét íemetiék el múlt csütörtökön övéi és a résztvevő nagy közönség. A család részéről kiadott gyászjelentés következőleg hangzik. „Alulírottak a fájdalom súlya alatt megtört 3ztvvel je entik, hogy a legjobb anya, anyós nagyanyja és rokon özv. id. Zilah Istvánné szül. Varga B. Zsuzsánna életének 55 -ik évében hosszas szenvedés után folyó évi Mártius 5-én elhunyt. A boldogult földi maradványai folyó hó 7 éa csütörtök délután 2 órakor a ref. egyház szertartása szerint fognak örök nyugalomra helyeztetni. Kis-kun-Halas 1901 Mártius hó 5. Zilah Zsuzsanna Zilah István gyermekei. Gyenizse István, Zilah Pistika unokái, Gye- nizse István vő, Szalaí Mariska menye, és a nagyszámú rokonság. Áldott legyen emléke.“ A mélyen sújtott családnak ez utón nyilvánítjuk meleg részvétünket. — Esküvő. Gál István községi népiskolai tanító múlt kedden tartotta menyekzöjét Zsigray Lidiké kisasszonynyai. Zavartalan boldogságot kiváuuuk az ifjú házaspárnak. olyan öreg, hogy subiczkot köp, puczkövet lehel. No de talán megöregszik idővel a regru-.a is, bár most még „nagyon szegény ember az a kinek még harmincz kis hónapja van,“ s lehet, hogy mire annyit masírozik mint az öreg csont eddig, uj lábat kell neki kérni a magazinból megeszik még három kocsi derékra való prófontot s egypár jármos ökröt, a mig el dalolhatja az öreg baka nótáját, a mit a Böröcz komám már korán reggel rákezd hogy „Eksztrasapkám jobb szememre vágom Szabadságos kis könyvemet várom,“ Mert a mi szabadságos kis könyvünk már legfeljül van, de a sokidejüeké nagyon az alján. De talán már sokat is firkáltam össsze. Ne tessék rósz néven venni, tekintetes ur, de nem hagyhattam az öregek böcsületét. Korporál Mihael Kötönyi 8 beli öreg csont. — A halas! ref. főgymn. önképző-kör f. évi mlrczius hó 15-én d. e. 10 órakor, a főgymn. tornacsarnokban hazafias ünnepélyt rendez. Az ünnepély programmja: 1. Nyitány. Előadja az ifj. zenekar. 2. Megnyitó beszéd. Mondja: Bátori Gábor tanár- 3. Szózat. Énekli az ifj. énekkar. 4. Talpra Magyar, S javai ja: Lolin Milán VIII. o. t. 5. Ünnepi beszéd. Mondja: Varga Kálmán VIII. o. t. 6. Kossuth dali. Énekli az ifj. énekkar. 7. Márczius 15 ike szavalja Sinkovich Lajos VIII. o. t. 8. Márcsiusi pályázatok eredményének kihirdetése. Olvassa Cseuz Béla VIII. o. t. önk. köri titkár. 9. Magyar dalok. Előadja az ifj. zenekar. 10. A gólyához. Szavalja Budanovics Gerő Vili. o, t. 11. Hymnusz. Énekli az ifj, énekkar. 12. Záró-beszéd. Mondja Lirsdsnschmidt Mihály Vili. o. t. önk. köri alelnök. — Azért is deputátió. A bírósági székhelynek. Félegyházához való átcsatolása érdekében Majsa szomszédunkban újból deputátiot szerveznek, de ezúttal aláírási ívvel fogdossák a város atyáit, akik mint halljuk, mégsem iratkoznak,, „mert hát ilyen közérdekű dologban a városnak kék a költségeket kiteremteni.“ Úgy látjuk tehát, meg vannak elégedve a majsaiak a mi bírósagunkkal, és nem kívánkoznak e!, mert senki a zsebét e ezéira meg nem nyitja. A város költségén utazni, és nspidijazni pedig hogy milyen „közérdek“, ezt feszegeim talán felesleges. Ismerjük egyébként a patriotizmusból fakadó forrást. Különben elismerjük, hogy a féiegyházi bíróság a leglustább bíróság, amely az örökkévalóságot igen élénken jelképezi. No ezért sem érdemes a zsebbe nyúlni. — Lerakodóhely. A kuohalasi szeczesziós ujtágnas nagyon fájhatunk, eiannyira, hogy fájdalmait nem tudván eititkolui, azokat a t. ez. publikum épülésére expresz tempóban lerakodja dsezára annak, hogy fentnevezett heíyiyel nem is foglalkozunk. Avagy talán ez a baja ? Ha netán ebben volnánk hibásak, ezzel a kis hitünkkel hozzuk helyre, melyben múlt heti lerakodmányait is a t, ez. publikum ízlésére bízzuk, mint a mely egyedül hivatott közeg lapunk tartalmának bírálására is. És elvégre a mi elvünk nem holmi pamarámán való csúszkálás, ég hasonló kifakadásokkal szolgálni a közönséget, mint a minőt a „kis gárda“ termei. Erre nem is vállalkozunk. Létérdekünk se követeli. Azt meg épen nem kívánhatja tőiünk a fentemiitett hely, hogy végvonaglásai közepette részere előfizetőkéi gyújtsunk. Csak legalább a következetesség okáért azt ne rakodta voma le, hogy üdvözöl hennUukei a „közélet küzdterén.“ Mert eszünkbe juttatja Van isst, a korán elköltözőiket, aki a közélet küzdterén „кiszúrkesztessel“ fenyegette azt, aki újságjára elő nem fizetett, a renitenseket pedig egyszerűen — párbajra hivta. — Helyettes rendörbiztos. Szűri Lászlót a tanács Szuper Imre betegsége aiait helyettes rendőrbiz,ősként alkalmazta, mini ilyen, állását ei is fogiaita. — Purim. A szokoíinái vigabban múllak el a purim napok. A helybeli izraílita főrabbi uöveuaékei egy egy felvonásos alkalmi magyar színdarabot is adtak elő a papiakon, mit a növendékek egy bö csészettan hallgató társa irt ez alkalomra. Különösen élénk volt a hangulat Weisz Iguácz vendégszerető házánál, mert még hajnal tájban is dudálták a vig vendégsereg: „Vett a zsidó két libát.. — Konyak automata. Az ördüngős szerszám megjelent Weisz Emil boltja előtt és sem gyufái, sem ezukroí, hanem három koronás
