Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-30 / 48. szám
II. évfolyam. Halas. 1901. november 30. 48. szám. HÄLÄS ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= ЗМЕСКГЕЗХ-ГЕХТ rtuEEXTOBBST SZOMBATON. ___ ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Felelős szerkesztő: Dr. KODOSSY GÉZA- Kiadó: KÉMERI SÁNDOR. V (léken „ „ 6 „ „ 3 „ —- „ Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 17S2. Hirdetési é-xalr: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiíut. DC* iTyilttér: soronként 15 fillér. '4M Munkás nyomor. A tőke erősbülése több bajnak kút forrása, mint általában hiszik. A tőke erősbülésével fejlődik a gyári ipar, mely a kézművest károsítja, sőt exisz- tencziáját is fenyegeti. Az ekképpeni nyomorba kergetett kézmives, menekülendő a véginségtől, eddig a gyá- gy árakban keresett alkalmazást. Keresete itt jelentéktelen kisebb ugyan, mint azelőtt volt, de legalább megélhetett belőle. Ám most a viszonyok megváltoztak; a tőke is gyengült, a vállalkozási kedv megcsappant, a gyárak megszorították az üzemet, egy része egészen beadta derekát. Az építő ipar csak nyög — munkája úgyszólván egészen elfogyott. A munkás kéz henyélni, a gyomor koplalni kénytelen. Az okokat ezúttal firtatni nem kívánjuk, csak a lényeges helyzettel akarunk számolni. E czélból első sorban szükséges volna a magyar munkások nyomorát ecsetelni. Rá kellene mutatni, arra a rémitő állapotra, hogy sok ezer munkás, kik eddig napról napra silány munkabérükből tengették életűket, megfosztatott egyedüli jövedelmi forrásától, a minden napi keresettől. A munkátlan munkás helyzete kétségbeejtő, A szegénységnek is van büszkesége, azt az ínségbe jutott munkás porig kénytelen alázni, ha családostul éhen nem akar veszni. Kö- nyüradományokra van szorulva, holott dolgozni tud, szeret, egészséges, jóra- való. Szó sincs róla, a jobbmódu, a munkásénál több jövedelemmel biró közép osztály és érzékenyen szenved a mostoha viszonyok alatt. Sok, gyakran temérdek gonddal kell megküzdenie és saját exisztencziájáuak fentartásáért küzdvén, nem jut ideje mások bajával foglal kozni, A társadalom még sem felejti el a szegényeket és különösen télviz idején megkönyörül az emberek szive és segítik gyámoltalan felebarátaikat. Csakhogy ez a segítség — mint már említettük — lealacsonyítja a munkás Önérzetét. Az ép és egészséges munkás koldulni nem akar. Mit csinálnak tehát a munkások ? Munkát követelnek. Nem kell nekik ingyen kenyér. S minthogy a társadalomhoz a mostani viszonyok közt hiába fordulnának ilyen követeléssel az államhoz, illetőleg annak képviselőjéhez, az országgyűléshez. Az állam, hála Istennek, a rossz viszonyok daczára sem vesztette el konzolidáczió- át és igy csak az állam segíthet. Kérvényükben tárgyilagosan tárják fel helyzetüket, és segítséget kérnek. Nagyobb nyomaték kedvéért fenyegetnek is. Ne vegyük ezt tőlük rossz néven. A kétségbeesés nem tanult illemtant, a vizbefuló nem használ udvariassági frázisokat, ha segítségért kiált. Konstatáljuk csak, hogy a fenyegetés helyén való nem volt. Mert a mérvadó körök mindent megtesznek, ami a lehetőség határán belül esik, hogy hazánk drága és értékes munkaanyagát megmentsék a végbukaetól. A kormány már megindította a munkások segélyezésére irányuló akcziót. A Halas és Vidéke eredeti tárcája. A szakértő. Nagy vala még nem is olyan régen Kárpátoktól Adriáig tekintélyük szakértőknek. Már Árpád, a honfoglaló is elküldte a maga szakértőjét „Dunalámi“, a ki a földet, füvei megszemiélé, a Duna vizét megizieié, és „Ő magának jónak iteié*. Azután visszameiven előterjeszté Árpádnak a szakértői véleményt, a melynek kedvező volta indította aztán a honfoglalót arra, hogy nektiuk megszerezze ezt a szép országot. Szaporodott is a már elfoglalt földön a szakáitok hada. S már nem csak az alföld földét, füvét a Duna vizét itélék meg, hanem egyéb kisebb szakmák mellett különösen a „Tokaj szőlővesszején csepegtetett nektárnak“ szód telek tehetségük és idejük javát. Századok múltával a iegkülünféiébb szakértők keletkeztek s számuk folyton szaporodóban volt. Ma már ott találjuk a lószak értő mellett az Írásszakértőt, az építési szakértő mellett a ruhaszakértőt. Erdő, mező, hegy, bánya osztály mérleg, közigazgatás, jog, törvény, igazság zongora, hegedű, kut‘ talaj, nyakkendő, biczikli és a többi — mintha mind azért volna a világon, hogy valaki szakértője lehessen neki. De mindezen szakértők közt a legelőkelőbb a borszakértő. 0 olyan magasan áll, hogy őt nem érintette az mgcrkedö gunyoiodas, a mi Eötvös Kárólytól kiindulva annyi keserűséget szeizett, a többieknek. Az ő szaktudásukat nem vonta kétségbe senki. Ennek oka a dolog természetében van. Mert kényes dolog borszakértőnek lenni 1 A lószakériő megbecsüli a lovat, de más veszi meg; az Írásszakértő véleményt mond a váltó aláírásról s mást csuknak be érte; és igy van a többi is. Ha rosszul Ítél a szakértő, más issza meg a levét. De az ital szakértő 1 Az más 1 Neki inni keli a jónak talált borból szívesen és sokat. Ha rámodta a rossz borra, hogy jó, meglakol érte ke gyetlenül. Ez az oka, hogy a bor-, konyak-, sör- szakértőkben mindig bíztak az emberek. De legjobban meg voltak győződve tudományokról — ők maguk . . . Körülbelül ezeket mondotta el az ismert Binder és Golfner kiadó ezég egyik feje, Goifnor ur, azon a fényes lakomán, a melyet a kiadásukban megjelenő „Versek és Képek“ czirnü gyermekujság szerkesztője és munkatársai tiszteletére a kiadók rendeztek. A megjelent két valósággal bámulatba ejtette a pazar lakoma, s a „Versek és Képek“ szer kesztője Kosa Pál úr nem is késett egy felküszöntőben kifejezni az egybegyűltek elismerését a bőkezű kiadók iránt. Erre válaszolva mondta el Golfner úr az eddigieket s aztán igy folytatta. De joggal kérdezhetnék az urak, hogy miért mondok én itt valóságos tanulmányt a szakértők természetrajzából, mikor csak hazánk nagy költője, s a magyar gyermekvilág bálványozott P4i bácsijának, Kósa urnák fölköszöntőjére kellene válaszolnom. Azonnal megmagyarázom. Miudnyájan tudjuk, hogy Kósa nagy szakértő a szeszes italokban. Azt is tudják a tisztelt munkatársak, bogy a „Versek és Képek“ szerkesztőségében mindig ott kell állni a kis szalon asztalon egy üveg valódi bárom csillagos franczia konyaknak, a mit a szerkesztő ur egy bét leforgása alatt rendesen kiürít, s a kiadók újra híven meg töltenek. Uraim 1 Ezt a fényes háromszáz forintos lakomát Kósa urnák köszönhetik. A nagy szakértő ugyanis teljes két esztendeig ivott egyszerű sziivapálinkát avval a boldogító hittel hogy bárom csiiagos konyakot iszik. A két ital árbeli küiömbözeféből került ez a dús lakoma s ez a valódi ,egri bikavér, a mit azzal az óhajtással ürítek ki, bogy éltesse az isten a mi nagysiakértőnkei még időtlen időkig s ba nem tudja is, hogy mit iszik, essék neki jól mindenkor 1 Elvégre is ez a fői
