Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-02 / 5. szám
II. évfolyam. Halas 1901. Február 2. 5. szám. HALAS ÍS VIDÉKÉ TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. —= l^EGJ-TIEX^IElSr SZOMB^-TOiT. =— JJ ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. Vidéken - „6- * 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HQDOSSY GÉSA« Kis dó: KÉMEBI SÁNDOB. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fö-utcza 1752. ElircLetési áxals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. Sf* yilttér: soronként 15 fillér. ~фщ Tűzre vízre vigyázzunk, Mintegy 16 éve, liogy városunkban rendszeres gyújtogatások voltak. Egy bizonyos báz volt predestinálva arra, hogy leégjen. Körülötte már üszkösö- dött házak feketéllettek, és amint ama bizonyos báz egy ünnepi napon nagy szélben kigyulladt, mintegy megnyugtató hálást tett, hogy ez lesz az utolsó, aminthogy úgy is lett. Kétségtelen tehát, hogy úgy ez, mint a megelőzőleg leégett házak gyújtogatás áldozatai lettek. Ezek az események gyűjtöttek össze bennünket, gyülésoztünk, jegyzőkönyv- veztünk, hogy tűzoltó egyletet alakítsunk, de amilyen nagy tűzzel fogtunk a dologhoz, ép oly hirtelen felhagytunk azzal, mintha nem akartuk volna sérteni lakosságunk ambitióját és régi jó hírnevét. Pedig kétségtelen, hogy egy rendszeres tűzoltó testülettel a haladás terere léptünk volna, nem lévén kizárva az, hogy a tűzoltóságot a lakosság ne támogassa, de sőt maga a tűzoltóság e támogatás nélkül talán semmit sem érne. Szóval tűzoltó egylet nem is lett, nem is lesz. Nyugodjunk meg tehát sorsunkban, lévén a halasi ember olyan tűzoltó, amilyennek párja nincs az országban. A legutóbbi tüzkor is, még a tüzőr vagy kocsmázott vagy az igazak álmát aludta, a fényességre vasvillás emberek szaladtak az alszegről a felszegre, és harangozás nélkül is megtették azt amit szivü1', felebaráti jóérzésük sugalt, és izmos karjaik engedték. De mit ér a vasvilla magában ? Ez csak segédeszköze a fecskendőnek, a fecskendővel vagyunk képesek a szomszéd épületeket megmenteni, és rombolás nélkül elejét venni a vésznek. Fecskendőink pedig a iegrozzantabb állapotban vannak. Hát nincs aki azokra felügyeljen ? Többször megtörtént, hogy a tűzvészkor lesz a lájt meg a fecskendő használhatatlanná, hol a gummi cső szakadt el, hol a lájt vezetéke tagadta meg a szolgálatot úgy, hogy az emberek tenyerükkel szabályozták a viz ki ömlését és enyhítették a vizpocsékolást. Nincs elegendő fecskendők, ami van, rozzant állapotban van. A múlt nyáron a hatodik tizedben meglehetős szélben dühöngő tűzvészkor is sajnosán tapasztaltuk. Szerencse, hogy a város széle felé harapódzott a vész, és az utolső háznál utat tovább nem találhatott. Milyen veszedelem lehetett volna ha a szélnek más az iránya ? De nemcsak a rozzantság a baj, hanem az is, hogy a próbákat mindig a tűzvészkor tartjuk meg. Nem volt még eset rá, hogy a fecskendők és a lajtok gyakorlatra kivonuljanak, hogy ezen alkalommal azok a hibák, melyek különben észre vehetők nem voltak, a próba alkalmával megállapíthatók és kijavíthatok legyenek. Szükségesnek tartanánk a régi rozzant fecskendőkhöz legalább egyet beszerezni, a régieket szakértő mesterrel teljesen jó karba hozatni, és időközönként kipróbálni a működést, mely bizony egy órácska időbe se kerülne. Idejekorán tesszük megjegyzéseinket A gyakori tüzesetekből tanuljuk meg, hogy tűzre vizre vigyázzunk! A Halas és Vidéke eredeti tárcája. Képek a kaszárnyából. A regruta. Mindenki hallhatta már szeptemberi estéken, hogy milyen lenézően harsan végig a nagy utczán a büszke nóta: „Marad it.hon kettő három nyomorait" A ki látja a lélrecsapott, kokrétás kalapo kát, el sem hinné, hogy a „iegények eleje“ két három hét múlva, a mig a hossza folyosót saroja, milyen sirhatnók kedvvel számolgatja, hogy hej, beh jó volna most cserélni avval a sánta Bicze Gáborral, meg a többi „nyomorulttal* . . . Bizony jó 1 Mert hej, keserves a dolga a regrutának 1 A Göbölyös Péter is lám, mi volt otthon? Szegény juhász bojtár, a ki annyira tartotta gazduramat, mint más ember a főispánt. Szegény szoigaiegény, a ki, mióta az eszét tudja, mindig a más kenyerét ette s akinek ha kedve kerekedett, akkor is csak azt íütyörészte a birgék után, hogy „Édes anyám édes teje, Keserű a más kenyere....* tí most, mikor Fütyü Misával együtt mossák a „zabortot" megcsillan szemében egy egy köny s ágy sóhajtja halkan hogy ne halija más : — Hej, testvér, de jó volna most a birgék mellett! De Fütyü nem veszi ügy szivére a dolgot, ő még tánczra is perdül esténként ha az öregek ügy kívánják, pedig lelke, teste fáradt. Б mikor takarodó után a iker ür parancsára eloltja a mécse , egészen jó kedvvel mondja el a iámpaeloltó mondókáját: — Jó éjszakát, firer ur Faragó ! Jó éjszakát nyolczbeiiek,*) öreg hét szentségek 1 Jó éjszakát kiienczbeliek szerencsevárók / Jaj nektek százbeliek, sokidejü bundások, jaj, jaj, jaj ! Erre aztán elkezd jajgatni az egész szakasz de legjobban kell jajgatniok a regrutáknak, a kiknek annyi idejök van még hátra, hogy a manikulás őrmester se tudná kiszámítani. A szerencseváró. Ez már a második esztendejét szolgálja s várja a jó szerencsét, hogy majd haza eresztik a második év végén. Épen ezért eltagadja, hogy tud jól Írni, olvasni mert még megfen nék altisztnek s akkor nem menti meg senki a három esztendőből. Hanem a regrutát, a ф) A kik 98-ban rukkoltak be; százbeliek azok a kik 1900-ban öltöztek íöl az angyalbőrbe. hol lehet, csípi marja, mert hát ő vele is csak úgy bántak. Még a nótával is mindegyre csak azt bántja. A szerencseváró nótája az is, hogy „Adjon Isten jó éjszakát Annak az anyának, Ki a lányát elígéri Bundis regrutának.* Hogy miért, azt megmondj a a másik nótában; A regrutát viszik katonának Ti meg lányok maradtok árvának. Öreg szentség. A vallásnak nem épen nagy tiszteletére mutat, hogy az öreg baka szentségnek, hét- szentségnek tiszteli magát, úgy látszik a világi dolgok közt már nem talált nevet, a mely állapotát a sokidejü regrutával szemben jobban kifejezné. Mintha azt mondaná a üatal bakának látod ecsém nekem nyolcz kis hónap múlva már az ezredes ur se parancsol. Azért hát ügy tisztelj engem mint a szentet! Ezen nagy tisztelet mellet a kiváltság annál több. Az öreg bakának szabad már számolgatni hogy még csak nyolcz kicsi, hét kicsi (Már mint holnap.) van hátra. De a regrutának még több ideje vaD, mint a puskamüvesnek, pedig az holtig szolgál,
