Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-07 / 36. szám
IT. évfolyam. Halas, 1901. szeptember 7. 36. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. МЕО-ТЕЬЕЫ SISOIKiTIO.^TOILT- = hi'i1 н-;РГТ : ITclyben egész, éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V'déken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkesztő: Dr. HODOSSY GÉZA- Ki^ló: RÉMERI SÁNDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Halas, Fő-utcza 1752. Hirdetési é,ralr: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szerint. M$8F~ IbTyilttér: soronként 15 fillér. A munka ünnepei, Soha sűrűbben nem hallgattuk és soha gyakrabban nem olvashattuk a munka fogalmát mint ma, a vidéki kiállítások tartama alatt. Kegyelmes úrtól az utolsó napszámosig, papíron, falon, kapun, szájon, mindenütt a munka kiáltozik elismerésért. Megváltozott volna társadalmi felfogásunk és gazdasági rendszerünk ? Токе helyett a munka lépett volna fel legfőbb termelési tényezőnek ? Tőke helyett a munka adna már az embernek tiszteletet, becsületet, elismerést ? ! Oh, dehogy ! a töke emberei a munka kőpenyegébe bújtak! Azonban mi tűrés tagadás, elismerés illeti a tőkét, hogy levetvén fényes ruháját — rövid időre bár — magára öltötte a munka egyszerű köntösét. Dehát, ha megfigyelést teszünk a makói, kecskeméti és mármarosszigeti kiállitáson lefolyt munkára, és annak szolgálatában elhangzott szónoklatokra, bizony sajnosán kell tapasztalnunk a munka különféleségét. Látunk képzelt és valódi munkát. Az előbbi hivatalos, az utóbbi dolgos kéz munkája. Olvasóimnak, — kik a napilapokból is értesültek e kiállításokról, — megmagyarázom miből all tulajdonképen a hivatalos munka: Gyors vonali utazásból, fényes fogadtatásokból, diadal kapukból, diszbanderiumokból, négyes fogatú kocsi sorokból, lakmározásokból, műkedvelői előadásokból, szerenádokból, hajlongásokbói, pezsgős íelköszöntők bői, lampionokból, fáklyákból és végül fehér ruhás leányokból. íme tisztelt olvasóim, ez a hivatalos munka, szemben a munkás, kisiparos és gazda keserves, rabigás munkájával. Oh hivatalosak ! Hacsak egyszer is keresztül élveznétek a valódi munkát, — akkor tudom istenem, redukálnátok hivatalos étlaptok programjainak számát / De mindegy ! Ünnepeitek az urak a szegényekkel és szegények az urakkal ! Ünnepeltük a munkás kéznek diadalát, mely annak erejét felülmúló áldozatába került. Az elkészült munka becsületére válik a magyar iparosnak és gazdának! Volt eset reá, hogy4—5 hónapot vett igénybe egy-cgy munka elkészítése. Keservesen kuporgatta össze fillérjeit a kiállító kisiparos, csakhogy bemutassa létjogosultságát, tcrinellőké- pességét. Azonban mégis csak kisiparos marad a kisiparos ! Elmondok egy esetet, mely Makón történt. Egy német szücsmester, derék, jóra- való magyar iparos, talán Makó első szücsmestere, egy nagy gyapjus bundát állított ki. Három és fél hónapig dolgozott rajta, csinositgatta, szépítette, hogy megnyerje az urak tetszését. Sok pénzébe is került. Mikor örömmel kiviszi elkészült ipartermékét a kiállítás területére, egyik rendező, hivatalos közeg neki áll, megrohanja e szavakkal : „mit akar itt ezzel a rongy fészekkel ?! így respektálják nálunk a kisiparost akkor is, mikor kezett kellene fogni vele a munka sikere érdekében. A sok közül csak ezt az egy esetet veszem, nem akarom megzavarni a kiállítás harmóniáját. Ezt is csak azért, hogy felhívjam a kereskedelmi miniszter urat arra a bánásmódra, melylyel emberei a kisiparosokkal szemben viselkednek. Csoda-e hogy ilyen körülmények közt a kisiparos elveszti minden bizalmát ?! Nem elég, hogy azokat a segélyeket, melyeket a minister, püspök, város, hatóságok és egyesek adtak, nem fordították tulajdonképeni rendeltetésükre : kisiparosainknak a kiállításon való részvétel megkönnyítésére, ezenfelül még ipartermékét is annyira lealázzák ?! Tudom a kereskedelmi minister ur figyelme nem terjedhet ki mindenre és éppen ezért a jövőre nézve hozom fel az esetet, mert bizony ilyen elbánás mint fent ecsetelt, elveszi a kisiparosságnak kedvét minden kiállítástól. Tessék csak megkérdezni a makói kisiparosokat, miként vannak eltelve velük való bánásmóddal, nem csupán kisiparosok, hanem gazdák is. Hasonló elbánás fordult elő Makó város egyik legderekabb hagymatermelőjévei is. Ennek tulajdonítható aztán, hogy igen sok termék hiányzott a kiállításról, amivel természetesen annak erkölcsi értéke nagyban veszített. Ehhez hozzájárult, hogy anyagilag is meg volt nehezítve a részvétel. Nemcsak hogy helypénzt szedtek, hanem külön belépti dijat is követeltek a kiállítóktól. De nem feszegetem továbbra a dolgot, melyről személyesen meggyőződtem. Elég sajnos, hogy ilyen eseteknek elő kellett fordulni. Akisiparosok pedig mindezeket nyugodtan lenyelik, bízva dolgos kezük munkájának diadalában. Gerö Ernő. Választási mozgalmak. Megjegyzések a „Több szabadelvű párti“ néhány szavára. Halas város polgáraihoz intézett nyílt levelemre „Több szabadelvű párti" aláírással egy a he=yi újságokban is közölt és kinyomatva a lakosság között szétosztott nyilatkozat-féle irat jeient meg', melyre megjegyzendőnek tartom a következőket; az aki nyilatkozataiért az erkölcsi felelősség vitelére elegeudő lelki bátorsággal nem rendelkezik, vagy aki számításból e őbb azzal akar tisztába jönni, bogy nyilatkozatának milyen következményei vannak — áínév alá rejtőzve szokott fellépni. Hossz szokás, amelyet komoly ügyben és személyes kérdésekben követni nem lehet, és én éppen ezért csodál «.ozásomnak adok kitejezést, hogy a több (? ?) szabadelvű olyan komoly ügyben, mint a képviselőválasztás, név aláírás nélkül ezáil síkra a senki által meg nem támadott azon párt védelmére, mely erre fel nem hatalmazta, nem utasította. Hát én ebben a névtelen válasz-féle nyilatkozatban iogíaitakra nem felelek, kijelentem azoubau, hogy ha a „több (? ?) szabadelvű" magát megnevezi és igy módot ad arra, hogy mindenki tudhassa .vájjon hivatott, — vagy üivaílan védőkkel vau--e dolga a közönségnek — tárgyilagos megjegyzéseimet megteendőm, s a válaszban foglalt rálogisokat és nagy évedéseket helyre fogom igazítani, ezúttal megelégedvén annak kijelentésével, hogy: a „Halas és Vidéke" szerkesztőjének az at intézkedése, hogy a „több (? V) szabadelvű párti" nyilatkozatát lapjának nyiitterébe utalta, azou jogosult felfogásnak kifejezése, hogy az a nyilatkozat személyes irányú oly közlemény, melynek közérdekű jellege nincsen ; — tartalmi valótlanságát és téves voltát pedig a Kun Haias szerkesztője — kísérő soraiban elég érthetően mutatja ki; és hogy egyrészről Dr. Hofmeister
