Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-13 / 28. szám
tánál fogva jó hashajtó, azonban magának a kenyérnek emészthetőségét csökkenti. Kenyérkészitésre legalkalmasabb első sorban a búza, mely a legtöbb tápanyagot tártál mázzá, azután a rozs, mig a zab, gazdag fehérje — és zsírtartalma daczára, szintúgy az árpa is, mechanikai okokból nem igen jönnek tekintetbe. A gabonafaj megválasztásán kivill ügyelni kell még a készítési módra is; mindenekelőtt arra, hogy az erjedési folyamat ne lépjen túl bizonyos határt. Ugyanis az erjedés, mely a kenyeret emószthetőbbé teszi, a keményítőt és az esetleges fehérjét elpusztítja s a sütőnek értenie kell ahhoz, hogy mikor kell az erjedést idejekorán megszakítani, hogy az ily módon ugyan emészt* .helőbbé tett kenyér tápértékében csorbát ne szenvedjen. Ezért hagyják a kenyeret csak bizonyos ideig erjedni. Ezt az erjedést közönségesen kovász segélyével érik el, a liszt tápértékének rovására. A kenyér tápérlékének megítélésénél tekintetbe veendő még víztartalma is; kevés vizet tartalmazó kenyér mindenesetre értékesebb, s innen van, hogy a nem friss, száraz kenyér, vagy kétszersült orvosilag rendeltetik. Az ki sokat ül otthon, (mi az emésztést nagy mértékben befolyásolja) inkább fehér kenyérrel, a mezei munkás a gazdag korpatartalmu, ámbár nehezebben emészthető fekete kenyérrel éljen. E végből úgy gazdasági, mint szervezetben való jobb kihasználása szempontjából az okos háziasz- szony arról is gondoskodjék, hogy az asztalra legalább 24 óra után kerüljön a kenyér. Dr. F. ■ Ref. egyházgazdasági gyűlés. Múlt vasárnapi gazdasági gyűlés e'é került, múlt heti számunkban egész terjedelmében közölt, és az úgynevezett kibontakozásra irányuló javaslat, mely több mint 2 órai tanácskozás, kapaczitáiás után 34 szóval 18 ellenében végre szerencsésen keresztül ment a törvény értelmében névszerinti szavazással. Előadó főjegyző azt indítványozta, hogy a javaslat pontonként tárgyaltassék, mert egyes tagoknak a javaslat egyes részei, tételei ellen lehet kifogásuk, ellenvetésük, a kölcsönös felvilágosítás, engedékenységgel esetleg sikerülni fog az ellentéteket kiegyenlíteni. A tárgyalásnak ilyen módját a közgyűlés elfogadta. Id. Gál Lajos szóllalt fel, kifogásolva a javaslat szerkesztési módját. Tudvalevő — mondja — hogy az egyháznak az 1. és 2. tétel alatt felszámított 31500 frtnál több is az adóssága, különösen kiemeli a javaslat végpontjában említett, az alapítványi tőkékből elköltött 32.069 forintot, melynek mint kiegyenlítendő adósságnak a 3 ik tétel alatt kellene szerepelnie, amint kellene egyéb más adósságnak is, melyek a 31500 forintban benfoglalva nincsenek. Nincs a közgyűlés tájékoztatva az egyes adósságokról és azok természetéről, eredetéről. Qa a 32.069 forint majd az egyház adósságául fog elismertetni, annak fedezetéről újból gondoskodni kell. De ettől eltekintve nem tartja igazságosnak azt, hogy akik egyházi adójukat befizették, azt tartsa meg az egyház, akik nem fizették be, azoké engedtessék el. Az adott körülmények közt leghelyesebb, hogy az egyszer már a felsőbb hatóság által kimondott százalékos adót mindenki fizesse be, igyekezzék az egyház azt behajtani, igy az egyenlő teherviselés elve fog érvényesülni. Dr. Búbó Mihály egyháztanács jegyző szerint a befizetett adó a befizetőknek jövőre betudatik, tehát azoknak is elengedtetett, akik befizettek, azoknak is a kik be nem fizették, igy az egyenlőség áll. A javaslat czélja a nagyobb rázkódtatás kikerülése, és a terhek fedezése. Hosszabb polémia folyt a „csalhatatlanok“ között, kik a filozófiát egy helyen tanulták és tanították, véleményük mégsem kvadrált — jegyezték meg. A vita azonban pontonként nem tárgyaltatott. Jobb is volt ez igy, mert talán még ma is hallanánk a replikákat. Hozzá gzóllottak a kérdéshez Musa Benő, Mészöly István, Tóth János, Kovács Károly, kik a javaslatot védelmezték. Utóvégre is — mert adót fizetni kell — a kérdés súlypontjául az vettetett föl, tiz, vagy tizenöt százalékot fizessünk-e, És ámbár a rosszból a kevesebb jobb, mégis találkozott tizennyolcz, akik a legkevesebbet választották, vagyis hogy semmit se fizessünk, ami legkedvesebb, legjobb is volna, ha — lehetne, Szilády Áron lelkész nem ért egyet a javaslattal, és annak előterjesztésére szorítkozik, hogy a javaslatban a fejadóra vonatkozó számítás téves, mert nem áll az, hogy a levonható 15.400 frt fejadó a befizetett adóösszegből, mert, mint a kezei között levő kimutatás igazolja, a befolyt fejadó csak 8000 frt, és a befolyt összeg vonathatván le, a visszatérítendő összeg nem 22,000, hanem 30.000 frt lesz, amire a 10 °/0 os adó nem elegendő. Mészöly István megjegyzi, hogy a szám- vizsgáló bizottságnak a pénztárnok azt mondotta, hogy a fejadó a százalékos adóval egy summában szedetett be és számoltatott el, igy a befizetett fejadó összege külön ki nem mutatható, tehát nem áll az, hogy a fejadó külön elszámolást nyert volna. Gál hajós daczára annak, hogy a szám- vizsgálat alkalmával ki lett jelentve, hogy a fejadó külön el nem számoltatott, de mert a kiszámítás eszközölhető, a lelkész előterjesztéséhez hozzájárul, és azt magáévá teszi. Szalai István azt a megjegyzést teszi, hogy Gál Lajos csinájon jobb javaslatot. A professori laknak 8000 forintért Kohn Antal részére való eladását a közgyűlés elhatározta. Mindezen határozatok érvényességére az egyházmegye és az egyházkerület jóváha gyása lévén szükséges, az egyházmegye gyűléseit pedig az ősszel tartja. Közös erővel. Láthatjuk nap nap után ama növekvő, impozáns tábort, mely az állami tisztviselőt bői került ki és egy zászló a'atí tömörülve, nyomasztó helyzetük enyhítését czélozó praktikus és okos eszméket pendítenek meg, együtt akarván eljárni e rájuk nézve felette fontos akczióban. Csakis együttesen, közös erővel lehet elérni számottevő eredményeket, vállvetve kell oda törekedni, hogy valamilyen kitűzött czélt elérhessünk, fáradozásainkat siker koronázza, nemes elveinket diadalra vezetnes sük, igazságunk győzzön. Mióta a létért való küzdelem kemény tu sájában a társadalmi rétegek legtöbbje egy közös focus felé húzódik, ezen szoczialis elv mindig nagyobb tért hódit és mindig többet vonz működési körébe. A társadalom lassan-las*an belátta, hogy a mit egyenként a legnagyobb iparkodással, erőkifejtéssel és odaadással alig tud kivinni, azt egyesitett, közös erővel könnyen legyőzi. A kölcsönösség és viszonosság eme atribi- tumjai már is azt érték el, hogy úgy anyagi, mint ethikai szempontból, sok nyomornak, sok megaláztatásnak, de sok erkölcsi sülye- désnek elejét vették. Azonkívül még igen sok más e’őnyei vannak az ily együtt tartásnak. Milyen nimbus környezi, mikor testületileg fel tud lépni és ezen inponáló fellépése által minden hozzátartozóját egyenként megtudja védeni. Milyen máskép néz az ilyen szövetkezetnek minden egyes tagja a jövőbe, saját személyét és családját illetőleg, Akármilyen csapás éri, a kétségbeesés nem gyötri, hisz annyian áll nak mögötte, kik szolidáritást vállaltak egymásért és egymás között. Denemcsak individuális szempontból, hanem testületileg is, az összeség érdekeit minden irányban túlsúlyra juttatja. Hogy többet ne említsünk : a jegyzők, a tanítók, a kereskedők úgyszintén a nagyiparosok egyesületei hatalmas, nagy erős testületet alkotnak. Minő anyagi és erkölcsi magaslatra emelkedett az által hogy egy közös góczpont felé húzódtak és hogy érdekeiket oly harmonikusan egy közös tárházba el tudták rendezni. Ezen szövetségek már óriási anyagi hasznot értek el a kö cjönösscg elve által. A jegyző, a tanító öreg napjaiban nincs kiszolgáltatva a nyomor,és sülyedés esélyeinek. Családjának tagjai nincsenek kitéve az elzüllés veszélyeinek. Ha a társadalomnak eleget tett, ha kapiíu- láczióit kiszolgálta gongoskodva van róla hogy végnapjait szerényen átélheti, a nélkül hogy bárkinek terhére esnék, vagy bárki előtt sajnálkozásra okot adna. Ezen szocziális kérdés megoldása a társadalom bármely rétegénél szükségesnek időszerűnek látszik, Ezen fáradozásnak jelenleg az állami tisztviselők és nyomon követi őket a pénzintézeti tisztviselők mozgalma is, kik közösen akarnak egymás javáért munkálkodni, jóban, roezban együtt érezni egymással. Az egyesülési szellem az, mely áldást hoz emberiségre, melynek segélyével nyugodt, gondatlan jövőt biztosíthatunk úgy magunk mint családunk részére. Ezért szövetkezzünk, mert egyenként semmit de karöltve mindent elérhetünk. A gyermekek vallásos nevelése. Tanítsuk vallásosságra gyermekeinket 1 Ebben a tekintetben történik legtöbb hiba gyermekeink nevelését illetőleg. Mi mindent kell a mai modern kor gyermekeinek tanul- niok, mi mindenre jut idő és pénz, csak épen a vallás az, amire a legkevesebb súlyt fektetünk és nem gondoljuk meg, hogy az a sok szép tudomány mind hiába való, ha nincs meg Istenben való hitünk és bizalmunk, mely a jó sorsban felmagatztal, boldogít, a rossz sorsban pedig, midőn az emberek elhagynak bennünket, mint patkányok a sülyedő hajót, a vallás az, mely megvigasztal, mely vissza- . adja lelkűnknek a csüggedő erőt és megóv a kétségbeeséstől, A vallásos nevelés hiánya oka az oly gyakran és már zsenge korú gyermekeknél is — előforduló öngyilkosságoknak. Mnden alkalommal hallunk ismerőseink köréből öngyilkossági esetekről, a mikor az emberek sajnálkozva emlegetik, hogy milyen nagy kár
