Halas és Vidéke, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-06 / 27. szám
II. évfolyam. Halas, 1901. Julius 6. 27. szám TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI HETILAP. = MEQJELE1T n^TI2STIDE]2Sr SZOMB^TOI^r. = ELŐFIZETÉSI Helyben egész éyre 5 kor. Félévre 2 kor. 50 fill. V déken „ „ 6 „ „ 3 „ — „ Felelős szerkerz'Ő: Dr. HODOSSY GÉZA- Kiadó: EÉMEEI SANDOE. Szerkesztőség és kiadóhivatal Hálán, Fő-utcza 1752. Hir etetési árals: petit soronként 8 fillér. Többszöri hirdetéseknél megegyezés szeiint. ШвГ" LTyilttér: soronként 15 fillér. Javaslat az egyházi ügyekben való kibontakozásra. Az egyházat terhelő és kiegyenlítendő adósság következő: 1. Schilling Elek követelése 10.000 frt = 20.000 kor. 2. Takarékpénztár követelése 21.500 frt rz 43.000 korona, összesen: 31.500 frt — 63.00 korona. A takarékpénztár követelése 21.500 írtból azonban az 1900. és 1901. évi költségvetések értelmében a folyó évben törlesztendő lesz 2250 frt zz 4500 kor., minek folytán az adósság 31.500 frt zz 63.000 korona, törlesztés 2.50 frt zz 5.500 korona, marad fedezendő 29.250 frt zz 58.500 kor. Minthogy azonban a f. évi 15 számú végzéssel elfogadott tervezet azon részét, mely szerint az 1893'—1899. év végéig beszedett százalékos adó, — azért mert a hét év alatt 30.027 frt 05 kr. zz 60.054 kor. 10 fillérre felszaporodott hátralék behajtása a fennforgó körülmények között kívánatos módon és megfelelő eredménynyel nem eszközölhető — a befizetők javára túl fizetésként előírandó azért is, hogy egyrészről az 1900. és 1901. költségvetések végrehajtásával is az egyenlő teher viselés gyakorlatilag keresztül vezettessék, éppen a rázkód- tatás nélküli kibontakozás áll a békés állapotok megteremtése érdekében, — alkalmazandónak találtatott, ennélfogva: A fenti adósság összeghez hozzá szá- mittatik a százalékos tadóból beszedett összegből kikerekitve 22.000 frtzz44.000 korona, megjegyeztetvén miszerint: Az 1893—1899. években befolyt adó czimen az egyház pénztárába 37.037 frt 29 kr„ azonban, hogy ebből mennyi a százalékos adó, azt a pénztári hivatal ki mutatni nem tudta, mivel a beszedett összegeket nem külön, hanem egy tételben számolta el, miért is következő szám művelet eszközöltetett: A fejadó évi összege egyenként 50 krral (egy kor.j számítva, 2200 irt — 4400 kor. 1893—1899. évekre kihoz 15.400 frt = 30.800 koronát, mely öszzeg amennyiben befolyt, oenne foglaltatik a 27.937 frt 29 kr. tz; 54 074 kor. 58 fillér Összegben, vagy pedig amennyiben be nem fizettetett oly hátralékos követelését képezi az egyháznak, mely behajtható és behajtandó, tehát a fej adó összege a hét évi tartamra számba veendő és igy annak összege 15.400 frt — 20.800 kor., a befoly adó 37.037 frt 29 kr. = 74 074 kor. 58 fillérből — mert részint benne van részint fedezetet képez — levonásba hozandó, minek folytán elő áll a következő eredmény u. m. beszedett adó 1894—1899. évekre 37.037 frt 29 kr. fejadó összege 1893—1890. évekre 15.400 frt, marad kiegyenlítendő %-os adó 21.637 frt 29 kr, vagyis kikerekitve 22.000 frt =* 44.000 korona, tehát gondoskodni kell a következő szükségletről: adósság 29.250 frt = 58.500 korona, adóösszeg 22.— frt = 44.000 korona, összesen: 51.250 frt — 102.500 korona. Erre fedezetül rendelkezésre áll: 1. A Sóstó a hozzátartozó földekkel 10.000 frt. 2. A professori lak 8.000 frt. 3. A téglaégető sziget 2.200 frt, ösz- szesen: 20.000 frt, mely ingatlanok eladása jevaslatba hozatik, megjegyeztetvén, hogy a professori lak eladását fenti árban az egyház-tauács a kibonA Halas és Vidéke eredeti tárcája. A vidéki sajtóról. igen tisztelt olvasóink nem veszik zokon, ha néha-néha magunkról is megemlékezünk és bevilágitunk szerény és szegényes műhelyünkbe. A mi zsurnalisztikánk rendkívüli fontos tényezője a magy r kultúra terjesztésének, a hazafias szellem ápolásának és az egészséges társadalmi élet szervezésének. Nem lankadó türelemmel és odaadó szeretettel szolgálja hétről hétre, vagy heienkint többször a vidék érdekeit. Szócsöve a provincia érdekeinek, szükségleteinek és vágyainak, élesztője a szunnyadó erőnek, mindennek, a mi közérdekű, mozgató ereje; iskolák, vasutak, humánus intézmények stb. létesítésének fárad hatatlan elöbarczosa, folyton lépést tartva a haladó kor eszméivel és irányzataival, lelke sedéssei küzd, hogy azoknak tért hódítson. Leglöbbnjire nem hivatásos újságírók íog lalkoznak a vidékeu az újság csinálással, de azért éterik az igazi zsurualisztikai színvonalat és maradnak a közérdeknek és a közügyeknek önzetlen munkásai. Misem természetesebb, minthogy ezen a téren is akadnak kivételek. A tiszta búza mellett konkoiy, a virágtő mellett dudva is terem. Talán túlzásnak vesiik, pedig sok igazság van benne, hogy a fővárosi sajtónak főleg a hirszolgálat terén sokszor kényelmesebb és kellemesebb a helyzete, mint annak a szerény vidéki lapnak, mely hetenként egyezer vagy többször dolgozza töt a nyilvánosságnak szánt ; nyagot. A fővárosban a hatóságok, egyesületek társulatok, magánosok mind maguk keresik tel a szerkesztőségeket és szolgáltatják be adataikat, közleményeiket, a legtöbb esetben minden váboetatás nélkül nyomdaiestékre alkalmas kész közleményeiket. A vidéken minden egyes apró hirecskét külön utánjárással, sok Ugygyel bajjal kell ki böngészni. Egy deputáczió szónokának, vagy a polgármester urnák a beszédjét, egy társutat közgyűlésének a lefolyását, egy egy egylet tisztikarának a megválasztását, stbi, bizony csak i tüdő- és czipőkoptatással szerezhetik meg a vidéki lapok munkásai. A vidéki közönség talán álszerénységből bizonyos idogenszerü tartózkodást tanúsít & sajtóval — előzetes kérés és kapaczitálás nélkül — valamilyen hírközlésre szánt kéziratot a lapnak, de azért bosszúsan teszi félre az ünnepi szónok a lapot, ha véletlenül hiányzik belőle a fáklyásmenet alkalmával X. Y. ur 0 méltóságához intézett hazafias dikciója. A tő városban a főpolgármesternek, polgár- mesternek minden hivatalos beszédét, a miniszternek minden közérdekű levelét, vagy telegrammját szószerint beküldik a redakció- uak, mindennemű politikai, társadalmi és közgazdasági egyletek, mint országgyűlési klubok, az összes kaszinók, jótékonysági társulatok, pénzintézetek, mind beküldik a lapoknak minden egyes ülésről szépen megszerkesztett tudósításaikat. A bál rendezőség a megjelentek névsorát, a védő ügyvéd és a sir. ügyész a vád- és védbeszédek kivonatát stb. A vidéken mindez a teljes ismeretlen fogalmai körébe tartozik, de azért jaj annak a báli riporternek, ha valakinek a felesége, vagy kis lánya kimarad a névsorból. Bizony iélszeg helyzet, mely a vidéki sajtóra és a közönségre egyaránt hátrányos. Lehet mondani, hogy ebben a tekintetben 'bizonyos ósdi előítélettel Ítéli meg a vidéki közönség legnagyobb része az ő viszonyát a saj'óval és érintkezését a nyilvánossággal szemben, £
