Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-06-03 / 23. szám
piros pünkösdnek nevezünk e hazában, méltán tűnődhetünk a rég múltakon, amelyeken felépült Szent István országa s méltán aggódhatunk a balsejtelmes jövő fe’ett, melyben mindjobban kihűlni készül mindaz, mi bennünket felemelt, megtartott, boldogított : hit, haza és emberszeretet ! 13. Z. A reform, egyház bajai Lapunk előző számában közöltük, hogy Szilády Aron lelkész ür az egyház tanács gyűlését feloszlatta mert ismételt felhívására, a hallgató három intelligens egyházköz ségi tag el nem távozott; közöltük, hogy Kolozeváry Kiss István országgyűlési képviselő ür egyház tanácsos a nyilvánosság kizárása ellen szót emelt, azonban felszólalását az elnöklő lelkész úr eljárása folytán be sem fejezhette. Ezen ügyre vonatkozólag kaptuk a közönség köréből az alábbi észrevételeket, melye két minden kommentár nélkül közlünk úgy a mint következik : Érthetetlen a lelkész úr magatartása, mert, ha nincs mit takarói az egyház bajainál, akkor nem keli tartani a nyilvánosságtól, és kár a feltevésekre aiapot szolgáltatni ; mert ha mindenek jó rendben történtek, akkor az állapot bárki előtt feltárható, s mert joggá) megvárja a protestáns közönség, hogy ügyei felől alkalma legyen közvetlenül szerezni a tájékoztatást ; de menthetetlen is a lelkész úr eljárása mert: vagy igaz az, hogy az egy- ház tanács ülései nyilvánosok, vagy nem igaz; hamiot mi is megvagyunk győződve, az esperes úr is igazolta — nyilvánosak, akkor a lelkész úr e j árasa igazságtalanság, nyílt erőszakoskodás ; ha pedig nem nyilvánosak, akkor ingadozó bizonytalan és íéríiatlan minden erélvt nélkülöz, mive! ez esetben a a lelkész ürnak az lett volna feladata, hogy Szegény fekete szin! ugyan mi vétket követtél el az emberiség ellen, hogy minden rosznak jelképévé tesz? Bizonyára sokan azért neheztelnek reád, hogy színed igen határozott; mig mások tán ellenkezőleg, mert j minden szint kizársz magadból. Nehéz min denkinek tetszeni. Szegény fekete szin 1 Az Óceánon íuí a szegény, megvetett, korbácsolt rabszolgának a Ganges mellett a páriának színe voltál s most színe vagy a gyásznak, de színe vagy az udvarlásnak is, a frakknak és czilindernek úgy, mint az atillának és pörge kalapnak. Igaz sziliedet viseli ama két lengyel is, kiket Heine így halhatatlanitott j meg: És mert egyik sem tűrte el, hogy más fi siessen helyette, j Tartozásál kettő közül igy hát egyik sem fizette. j Téged hord az ördög, a rák, a jezsuita. De nekünk nem feladatunk minden feketét fehérre mosni; mi csak azon előítéletek ellen szólalunk fel, mely tekintet nélkül személyre, tárgyra — a fekete szint üldözi. Kezdjük legeiül. Az ördöggel minden ember ellenszenvez, még a ki nem hiszi is létét. S vájjon miért ? Bizonyosan nem azért mert fekee, hanem mert ördög. Igen, de miért fekete ? kérdezhetné valaki, nem azért-e, mert a fekete szin jelképe a rosznak, rutoak. aljasnak, s Petőfiként „a kibérelt lelkiismeretnek“, — mint a zöld a reménységnek, a sárga az irigységnek « az élet pusztulásnak, és a rózsaszín a szerelemnek, j a hallgatókat karhatalommal távolítássá el, erre nem mert rá lépni, bizonyára, mert álláspontja törvénytelenségének tudatában van s félt a törvényes megtorlástól, igy esett azután egy újabb hibába, melyet elkövetett a gyűlés felosztásával, mert ezzel az egyház tanácsot jogai gyakorlatától jogellenesen megfosztotta ami nyílt absolutismus, mit a protestáns egyház bizonyára még papjának sem fog elnézni. Kérjük nem-e azt akarja elérni a lelkész úr, hogy az egyház kerületi bíróság által elrendelt főgondnok és presbyter választás e’odáztassék ; nem szi-e hogy egyház közsé gi hívek aií&i egyház kerülethez beadotf, s vizsgálat elrendelésének alapjául szolgált emlék iratra az egyház tanácstól kért hivatalos jelentést nyilvánosan való megadásás, ki kerülje, nem-e attól fél a lelkész úr, bogy a 15 000 íríos államsegély ügye, melyet az egyház kerület az egyház megyéhez utalt, mint feltételekhez kötött, még kérdés tárgyává tétetik, — végre kérdjük: nem azt akarja-e a lelkész úr, hogy híveit az elkeseredés végletébe szorítva azokat kitérésre kényszerítse, hogy majd azt használhassa a bírálatot kihívó eljárásának mentségéül? Még egyet! Miután maga a lelkész ur azt mondta Ко- iozsváry Kis István felszólalására, hogy & nyilvánosig ügye „?ebeí törvényességi, lehet elvi kérdés, de a felfogások eltérők“ ebből a logika egyszerű szabályai szerint annak kellett volna következnie, hogy a kérdést döntse el, maga az egyháztanács, de nem annak, hogy a lelkész ur ezt az intézkedésre hivatott testületet szét kergese ; a vagy azért nem tette te! a kérdést, mert tudta és tudja öogy azok lúlnyomó részben polgárokból álló presbfterek a maguk józan egyszerűségével is tisztában vannak azzal hogy ők nem titkos ' társaság ügyvivői hanem a protestáns lakosság- j nak felelősséggel tartozó egyházi elöljárói és igy nem lesznek hajlandók a nyilvánosságtól elzárkózni; tehát a lelkész ur indoko Már én csak nemmel felelek e kérdésre ís. Hisz ho :y ne hinnék az ördögöt feketének, holott a képzelet szerint működési tere: a föld bensője sötét, se naptól se holdtól nem világított, működési ideje pedig az éj, árnyaival, feketeségével. — Hely és idő befeketítették az ördögöt. S mert az ördög fekete: alakoskodással fölfedezteti a rémlátos tétel, hogy a mi fekete: az ördög, — Csalódott férjek, megcsalt szerelmesek, szőkéket szerető ifjak, esküvel erősített tanú vallomásokat tesznek amellett, hogy a fekete nő ördög, hogy & sötét haj, barna szem, gonosz lélek tulajdona' Ezeknek a szőkék, szende szőkék kegyeltjeik, Szelíd szőkék ! ez is egy ama phrazisok közül, melyek megmérgezik életünket. Szelíd szőkék ! Burgundi Mária, az utolsó lovag neje, a nagy iovarnö, s unokái a szilaj lovakat s elégedetten népeket egyenlő művészettel megzabolázó németalföldi uralkodónők szelíd szőkék valán&k. Smart M*ria, Tudor Mária, ki Angliában megsüítette az utolsó eretnekeket. Szőkék voltak. A Bertaianéji vérmenyegzöt is egy szende szőke nő rendezte. Holofernes tojót a iegtzeíidebb szőke nő vágta le, s a történelemben szerepelt fejedelemnők nagyrészt szelíd szőkék voltak. Boudoirjaink története kiegészül a világ történetét. Egy kis összeütközés hamar keletkezik minden esetre a toilette miatt. A férj elveszti latian felfogását megdöntötték és eljárását helytelenítették volna. Hát taktikának megjárja, hogy ettől a kellemetlenségtől menekült a leikósz ür, de vájjon nem gondola hogy inkább befelé ment a hinárba mint. kifelé ? $ nem elmélkedik a felett, hogy a tízezer lélekből álló halasi református hitközség papjától mégis csak joggal elvárja az önuralmat és önmérsékletet, lévén az igazság, az hogy nem a közönség van a lelkész űrért, hanem a lel kész ür a közönségért, és igy ez meg követelheti hogy vele szemben, tartozó kötelességeit teljesítse, úgy amint azt az igazi lelkipásztornak úgy is mint i'yesnek, úgy is mint embernek teljesíteni elengedhetlen feladata. Főgimnáziumunkról. Most, hogy közelednek az évzáró vizsgák, — az illetékes faktorok minél tökéletesebb tájékoztatása czéljából szükségesnek találunk egye‘-mást főgimnáziumunk belső életéről elmondani. Lapunk hasábjaiból is meggyőződhetett a közönség azon szomorú tényről, hogy az egyházkerületi bíróság ismeretes Ítélete sem volt képes meghozni a ref. egyház részére a várva-várt békét s a bajokkal való kívánatos kibontakozást, — sőt, amint a jelekből Ítélhetünk, — elmondhatjuk, hogy az ellenlábasak között tovább folyik a harcz — az igyház érdekében és talán még nagyobb makacssággal és elkeseredéssel, mint annak előtte. Hogy ez úgy nem jól van, tudjuk, érezzük mindannyian, s hogy e ha czban vesztes, legvesztesebb csak az egyház és a gimnázium lehet, — az tisztán áll előttünk. — Félő, hogy ez az áldatlan és meddő háborúskodás már a közel jövőben a iegszeí mélyesebb torzsalkodás jellegét ölti magára, j amely minden ódiumával az egyházra és a 1 főgimnáziumra fog nehezedni. Elismerjük ugyaa Dr. Babó és társai azon I elvi álláspontját, hogy az egyháztaaács ülései türelmét,. ha a pénzt, melyet keservesen keres, arra használják, hogy az utczaseprőnek con- currencziát csináljanak, mig a ház, melyben kényeimet keres csúf barlanggá válik. Tegyük fel, hogy neje barna, mihelyt e varázsszót toilette kiejtette, a gonosz szellem elszabadul lánczáró!. Szemei szikráznak. „Ne tüzeld magadat édesem,“ szól a férj nyugodtan nem szólok én az ellen, hogy az ut- czán tisztességesen ne öltözködjél, de tovább nem tűrhetem, hogy a többihöz hasonlóig az u czán a herczegnő, itthon a hamupipőke szerepét játszad. E tékozlás a hiúság és tet- szenivágy legyezgetésóre, e pazarlás, idegen, közönyös reád nézve mihaszna emberek miatt. Mit, te tehát tékozlónak tartasz 1 Pattan fei a barna élénken. Arcza lángban ég, kebele hevesen liheg, nagy léptekkel járkál, mint az orlearsi szűz, hajfürtjei lebegnek, szemei villámjának, öklét összeszoritja, lábaival toporzékol és sir, mig a viharhoz hasonlóan, vilianyosságábói meg nem szabadul. A térj kalapját veszi, Adieu 1 De midőn este hazatér mily barátságos kép várakozik reá! A theafőző sistereg, a kis asztali ó! illat száll felé, s csábos öltözékben neje ül mellette mosolyogva és számára almát hámozva. A térj megcsókolja nejének kezét. Csak csókolj, csak csókolj; de azér. nincs igazad 1 Nékem soha sincs igazam. (Vége köy.)
