Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-05-27 / 22. szám
mentegették : hogy a magyar ifjúság azért kerüli a katonai pályát, mert rálépve nemzetiségét kell feláldoznia, az 1897. évi XXIII. t.-cz. megszüntette ezt is, mert a honvéd neveld- és képző- intézetek alapításával megadta a módot arra, hogy a katonai pályára készülő ifjuság magyar intézetekben sajátíthassa el a hadi tudományokat, s mint kifej lett önnálló férfiú, lépjen a hadsereg kötelékébe. Mi tartja tehát mégis vissza az ifjúságot a katonai pályától ma, mikor a létért való küzdelem minden pályán még ma is nehéz, sőt egyre nehezebbé válik, a katonai pályáu ellenben a fizetésemelés tűrhetőbb állapotot biztosit. Immár magyar nevelőintézetek tárt kapui várják az ifjúságot, hogy jórészt ingyen neveljék az előkelő tiszti pályára, hol maga erejéből magasra emel- kedhetik s mégis évről-évre fájdalommal tapasztaljuk a megdöbbentő tényt, hogy a Ludovika Akadémia növendékeinek számát betölteni nem képes. Kétszer irt már a honvédelmi miniszter a Ludovika Akadémiára pályázatot, két iskolaévben kellett volna már 50—50 ifjút felvenni az intézet kebelébe : fájdalom az eredmény,a várakozást egyszer sem elégítette ki. A törvény- hozás nemes szándéka tehát, hogy magyar nemzeti intézményekben nevelt tisztekkel foglaltassa el a hadsereg vezérletében ama teret, mely a nemzetet a véradó arányában megilleti: hajótörést szenvedett. Annak oka, hogy a nemzet ifjúsága a hadi pályát még most sem keresi, nem lehet más, mint vagy kihalt a nemzet géniuszából a harczi erények kultusza s a magyar, melyet annyi istenadta tulajdonság tett a hadi pályára kiválóan alkalmassá, ősi erényeiben teljesen megfogyatkozva, a züllés lejtőjére jutott, vagy hogy nem lévén még az ifjuság kellőképpen tájékoztatva az uj honvéd nevelő-intézetek s különösen a Ludovika Akadémiának a bécsújhelyi akadémiával immár azonos szervezetéről, azokat nem ismeri s igy nem is keresheti. Az elsőt tagadván, az utóbbit kell elfogadnunk. A Budapesten alapított M. kir. honvéd Ludovika Akadémia jelen szervezetében első rangú katonai nevelő- és képző-intézet, mely keblébe évenkint ötven 17—20 éves olyan ifjút fogad, ki a középiskola nyolezadik osztályát elvégezte s az intézetben a felvételi vizsgát megállotta. A rendszeresített helyek legnagyobb része ingyenes. Valamennyi bennlakó, kiket az Akadémia, tekintet nélkül arra, vájjon ingyenes vagy fizetéses helyet töltenek-e be, egyenlő ellátásban részesít. A katonai nevelés három évig tart, melyből a növendék kívánságához képest a honvédség vagy közös hadsereghez a hadnagyi rendfokozatban léphet be, még pedig, miután az intézet úgy a gyalogsági, mint a lovassági szolgálatra egyformán kiképezte : akár egyik, akár a másik fegyvernemhez. Az akadémia tehát három év alatt fényes pályára ingyen segíti az ifiut, a kinek aztán 20—21 éves korában évente 2400—2600 korona a jövedelme. Mivel pedig megvetette az intézet nála azt az alapot is, mely a tisztet a hadiiskola eredményes hallgatására képesíti, nyitva áll előtte az ut a vezérkarba s ezzel a legmagasabb rendfokozathoz. Ha már most azt tekintjük, hogy más pályán csak 25—28 éves korában, sok anyagi áldozat árán, csekély kezdő fizetéssel juthat kevésbbé fényes állásba az ifjú, s hogyha katonának való, a hadi szolgálat kötelezettsége alól meg nem szabadul, ez pedig nemcsak hogy a választott pálya elérésében akadályozza, de anyagi áldozatot is követel tőle, továbbá hogy a szolgálati kötelezettség hosszú tartama miatt esetleg még 40 éves korában is fegyvert kell fognia s ott hagyva állást, vagyont, családot, háborúba vonulnia : éppen nem érthető tehát, hogy a katonai pályát oly kevesen választják élethivatásul. Vájjon oly nagy sulylyal nehezedik-e az összehasonlító mérték serpenyőjébe a kényelemszeretet, hogy teljesen lenyomja a kötelességek súlyát ? A Ludovika Akadémiáról 32 illuszt- ráczióval bővített ismertetés jelent meg, mely az intézet alapításáról, fejlődés- történetéről, mostani szervezetéről, berendezéséről és működéséről, a rendszeresített alapítványos helyekről, továbbá a pályázatok és felvétel körüli eljárásról minden tekintetben kimerítő tájékozást nyújt. Az érdeklődők a füzetet az akadémia-paraacsnokságánál 1 koronáért megszerezhetik. . halasi ev. ref. egyháztanács gyűlése. A halasi ref. egyház prosbyteriuma í. hó l-ik napján gyűlésre hivatott össze, mely r lésre mint hallgatók megjelentek Dr. Babó íhály városi főjegyző, Berki Antal ügyvéd Szatmári Sándor gymnasiumi igazgató. ;i!ády Áron elnöklő lelkész ur — miután gyűlés határozatképességét konstatálta — vozásra hivta tel azokat, kik a presbyteri- ncak nem tagjai; mire Dr, Babó Mihály jelentette, hogy csak az egyháztanács hatá- zata folytán fognak eltávozn5. Miután e jelentésre elnöklő lelkész ur megjegyezte, így annak, ki az egyháztanácsmak nem tagja, t szava nincs, 3 annak nyilatkozata tudo- ásul nem vehető, felszólalt Kolozsváry Kiss tván országgyűlési képviselő egyháztanácsos eiőíida, hogy az egyháztanács ülései nyil- mosak, e felfogása illetékes helyekről is egerősitést nyert, tehát a hallgatóság kizásának helye nincs. Még be sem végezhette lszólalását, a mikor Szilády Áron lelkész 1 közbevágott, hogy ez a kérdés lehet tör- ínyességí, lehet elvi kérdés, a felfogások ilönbözők, de ő azon a felfogáson van, hogy sm nyilvános és ezt vita tárgyává tenni nem igedi, és miután másodszori felszólítására m távoztak el azok, kik az egyháztanácsnak tettem utánuk. Végre azonoan azsmeg vege már nagyon köze! volt s én el lévén szánva, hogy meg keU kapnom a szívó halat, ha elveszünk is bele, gyorsan ráfcurkoitam a zsineget a másik evezőszegre ugyanazon oldalon, gondolván, hogy vagy a halnak kell fel jönni, vagy a zsineg elszakad. De borzalmak borzalmai sem az egyik dolog nem történt meg, sem a másik, A szívó hal nem engedett és a zsineg, mely természetesen most már úgy réfuj'ott, hogy lehetetlen volt eloldani, el nem szakadt a világért sem Es a megrémült czeíhal még mindig ment lefelé. Egy másedperez múlva, a mint a zsineget a huzé- szegre ráhurkoítam, a csónak féloldala Ierán- tódott a viz színéig в a zöld tenger ömlött bele egész hosszában. — Szakinai Szakira! — kést, kést, kiál toltam magamból kikelve. De sem Zaid sem Mohamed nem tudott kést adni. Ez utóbbi teljesen hasznavehetetlen volt a féielem miatt; a Zaid kése p dig, melyet ő a csónak fenekéro tett. miután sorba gondosan eltávolította vele a szívó készüléket mindenik halról, egy deszka alá gurult, midőn a csónak sülyedni kezdett. — U*y kel! kiúsznunk, kiáltottam, nem gondolom, hogy itt czápák volnának, a part azonban messze van. S én egy evezőt kaptam fel, Zaid pedig azon vizes korsók egyikét, melyeket fenék- Súlynak szoktam magammal vinni nyersvas helye t. De alig vette ki a dugót, hogy kiöntse be'ő!e a vizet, midőn valami történt s a csónak magától helyre igszodo í. Azt hittem, hogy a szívó h d végre is eleresztette a czetet. Pedig dehogy I Értette ő a do'gát! Oda tapadt a czelhalához horoggal mindennel s aztán ury, elmentek együtt. A ziineg sem szakadt eJ, mert a mint mondtam egészen uj volt és igen erő«. Szerencsénkre a háromszorosan sodrott sárgaréz drót, me'ylyel a horog a zsineghez volt erősítve, elszakadt, s éppen a kellő időben, hogy még életünket megmentse. Mert a csónak félig volt viz?el, s a part felől jó kis szellő kezdett lengedezni, úgy hogy a víz ugyancsak fodorodott. Ha csónakunk még jobban megtelik, mh el edényünk, a vizet kimerni nem volt, mi lett volna be'őlünk ? Három ember egy télig vizzel lelt csónakban kidobva az indiai óceánra, mely valósággal hemzseg a czápáktó), nem va'ószinü, hogy valami jól töltötte volna sz időt. Azonban megmentettük bőrünket s szerencsésen haza értünk néhány oly kitűnő hallal, a minőt addig sohasem Ízleltem. Dö mindig azt gondolom, midőn vissza emlékszem ez irgalmas napra, hogy ha sikerült volna lerántanom az utolsó szívó halat a protectorának o'daláról, sokkal inkább tudtam vo'na örülni annak a páratlan megtiszteltetésnek, hogy Bahlu! úrral kezet, illetőleg úszó szárnyat szoríthattam. A 2C £5 Mi és Sz tá ur ki ro ki, he ot m Is és vá m rá fő ur vé ki ne er se
