Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-22 / 17. szám
IV. évfolyam. Kun-Halas, 1900. Aprilis 22. 17. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermfn Ferencz. KUN-HALAS. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. Fél „ 5 „ - „ Négy. „ 2 „ 50 . Egyes szám ára 2Ó fill. Hirdetési dijak : Petit soronként előfizetők nek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyiltfér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Nyomor. A napokban tartották meg rendőrkapitányságunknál a „szegény-vizsga lat“-ot arról, hogy kik „alkalmasak“ a segélyezésre. Szomorú qualificatió. Ebből az alkalomból nem mulaszthatjuk el, hogy — általánosságban bár — a „szegény-kérdéssel“ ne foglalkozzunk. Minden tengődik, küzd a gazda, kínlódik a kereskedő, szenved az iparos, mindnyájan verejtékkel keresik meg a mindennapit; és azt is egy része tudja megkeresni, a másik rész eléli, a mit múltban szerzett, a harmadik rész, a melynek nincs kitartása és nem tudja megvárni a jobb napokat, tönkre megy. Ám ezt még nem lehet a legnagyobb nyomornak nevezni. Van most nálunk nagyobb nyomorúság is: sok helyütt beköszöntött az igazi nyomor. Napról-napra olvassuk a nagy napilapokban a számtalan öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet, melyeknek indító oka csaknem mindig a nyomor volt. „Családom éhezett és ezt nem tudtam látni, kenyér sem volt a házban és ezért emésztem el magam, hogy a társadalom irgalmát hátrahagyott szegény családom irányában felkeltsem,“ mondja például az egyik szerencsétlen öngyilkos végzetes tette előtt. лз ez szomorú. Nem akarjuk észrevenni a nyomort, mikor még minden sinylődőjén lehetne segíteni és csak akkor ébred fel irgalmunk, mikor már a kenyér nélkül maradt család fentartója kétségbeesve, önkénytes kimúlásával végkép képtelenné lett arra, hogy valaha családját eltarthassa. Már pedig hol könnyebb a segítség ? Ott-e, hol a nagy nyomoron momentán kell segítenünk, mig a családapa álláshoz keresethez jut, vagy ott, hol a családfő elemészti magát és a társadalom hosszú időkön át kénytelen gondozni a hátra maradottakat, — ha ugyan egyáltalában gondozza .... Egy másik szerencsétlen azért öli meg magát, mert betegségével lett maga munkaképtelen és családja földönfutóvá. Hát itt nem könnyebb e az a módja a könyörületességnek, mely helyreállítja a beteget és újra keresetképessé teszi a család számára? Vegyünk egy másik példát. Egy szerencsétlen azért fordít maga ellen fegyvert, mert nagyobb büntetés előtt áll s mig azt elszenvedné, családja szerte züllene. Hát nem könnyebb az a könyörületességi mód, mely segélylyel látja el addig a családot, mig az apa előkerül a börtönből, hova a megtorló igazságszolgáltatás vetette ? De hagyjuk a példákat, ezer és ezer áll előttünk uj és újabb variáczióban s nincs nap, mely folyton újabb esetekkel ne gazdagítaná az öngyilkosságok krónikáját, melyeknél mindig a nyomor az indítótok De nem csodálhatjuk, Az emberek gyengék elviselni a nagy megpróbáltatásokat, a melyek gyakran rettenetesek, mint egyes sorsüldözött családokban tényleg előfordulhatnak. S miként az emberek gyengék, hogy szenvedni ludjanak, úgy gyenge a társadalom arra, hogy felfogja azt, mint pusztít manapság nálunk a nyomor; a társadalom nem lép jól szervezett akczióba, hogy kikergesse a nyomort az irgalom és emberszeretet nevében azokból a hajlékokból, melyek igy egy- egy vérestragédia színhelyévé válnak. A „KUN-HALAS“ tárczája. Privigyey a bosszúálló. Privigyey Ferercz országgyűlési képviselő, akit a Házban tréfásan Felség-nek szoktak szólítani, (mert a Privigyey egy ősét Privi- gyeszky-nek hívták, s ez az ős állítólag rokonságban állott a lengyel királyokkal,) a Svábhegyen volt a feleségével és a leányával. A nyári mulatságnak osak éjfélután szakadt vége, s mikor Privigyeyék visszatér, tek a József-körutra, kelet felől már világosodott az ég alja. A képviselő megnéz te az óráját, s konstatálván, hogy a kocsit ötödfél óráig használta, egy ropogós tizes bankót nyomott a fiákeres markába. A kocsis úgy nézett a bankóra, mintha guatemalai vagy uruguayi pénzdarabot látott volna. — Mi ez ? kérdezte Privigyeitől szemte lentil. — Hogy ez mi ? szólott a képviselő bámulva. — Teringettét, csak nem vakult meg talán útközben? . . . Hát egy tizes bankó. — Es miért adja az ur nekem ezt a tizes bankót ?- Miért ? szólott mostt már Privigyey idegesen. — Hát azért, hogy oly kegyes volt s engem a „tivábhegyrői“ idáig hozott .... A kocsis megforgatta kezében a tizes bankót, élűiről, hátulról megnézte mégegyszer s aztán fitymálva tekintett le a bakról a régi lengyel királyok utódjára. — Ha az urnák nincs több pénze tíz forintnál, mondta pökhendi hangon — akkor jobb lesz, ha máskor gyalog jön le a Svábhegy ről . . . Privigyey rekedt ordítást hallatott, nyakerei kidagadtak, arcát elfutotta a vér, s bizonyára pozdorjává töri a szemtelen kocsist, ha a felesége és a leánya ijedten közbe nem vetik magukat. Mig az asszonyok az öreg emberrel bajlódtak, a fiákeres szerencsésen kereket oldott. Privigyey azonban még ekkor is rész ketett a fölindulástól, a szivart kiejtette a kezéből, a magánkívül, dühösen kiáltotta : — Várj kutya, várj, ezért meglakolsz . . . Nem beszélt igy velem, akinek minden pe reputtya gavallér volt .. . Szerencsére tudom a gazember számát: 969 . . . Ezt az éjszakát, hitvány lóhütő, még késő öregségedben is megemlegeted. Privigyey lehát korán reggel e’ment a kerületi kapitányhoz. A tisztviselő, aki a parlamentből jól ismerte az öreg urat, előzékenyen helylyel és szivarral kínálta meg, majd megtudván, hogy miről van szó, nyájasan lecsillapította a haragosan gesztikuláló bácsikát. — Legyen nyugodt a képviselő ur, a goromba kocsis meglakol a kihágásért . . . . Még ma beidéztem a kapitánysághoz, 's hata képviselő ur szives lesz holnap idefáradni. — Hogyne fáradnék ! . . . Még azt is végignézem amikor a csirkefogót felkötik . . . — No, az bajos lenne kissé 1 . . . Kondsza. bátyáink az ilyen esetben csak pénzbírságot, vagy elzárást ismernek . , . — Pénzbírságot, vagy elzárást! Nyomorult pénzbüntetéssel sújtják azt, aki e&y Privigyeyt megbántott 1 . , . ügy látszik, a kapitány ur nem tudja hogy a Privigyeyak a lengyel királyoktól származnak mindenki egyenlő .. . A fiákeres akkor is csak ilyen büntetést kapna, ha közönséges füszerkereskedőt sértett volna meg . . . Egyébként a képviselő ur micsoda büntetést kívánna ? — Micsoda büntetést ? .., Teringetét, ha már föl nem kötik az akasztófát, tar.'sák két hónapig kenyéren és vizen . . ,
