Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-07 / 2. szám
Az esküdtekre tehát nagy feladat var. A legfontosabb politikai bűncselekmények, a felségsértés, hűtlenség és lázadás, valamint a legsúlyosabb büntettek — mint például a gyilkosság, szándékos emberölés, halált okozó testi sértés, rablás, gyújtogatás stb. — eseteiben Ítéletet mondanak polgártársaik becsületéről, szabadságáról, esetleg életéről is. Nagy felelősség terhe nehezül tehát reájuk. Ha magasztos hivatásuknak teljesen meg akarnak felelni, múlhatatlanul arra kell törekedniük, hogy mihelyt elfoglalták bírói széküket, (kivetkőzzenek a köznapi élet mindennemű vallási, nemzetiségi, politikai és társadalmi előítéleteiből, és sem megokolat- lan rokonszenvtől, sem önkéntelenül támadható antipatiától meg nem zavart szemmel megleljék a tiszta igazságot. Tagadhatatlanul nehéz egy feladat, de a magyar polgárság szine-java már megérett reá. Agrus. Nytlt levél. Tisztelt Szerkesztő Úr! Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye gazdasági egyesülete nevében keresem fel t. szerkesztő urat ezen nyilt levelemmel, hogy egyesületünk szives támogatására felkérjem I Teszem ezt azért, mert teljes tudatában vagyok annak, hogy b. lapja, mely a cultura és haladás nemes szolgálatában áll s mely az eszmék tisztázásában kifejlődő küzdelmeknek hivatott tere, készséggel lesz támogatója a hazafias együtt-működés s tömörülésnek a mezőgazdasági terén is az által, hogy egyesületünk közleményeinek tért nyit. A vidéki sajtó, — mely úgy társadalmi mint közgazdasági téren fontos eultur missidt teljesit, — csak nemes feladatának tesz eleget, ha a mezőgazdasági .érdekeknek is buzgó harczosa lesz. Mert a vidéki sajtó ismeri legközvetlenebből a magyar gazdaközönség, de különösen a kisgazdák bajait, érdekeit, méltányos kívánságát s igy a vidéki sajtó a legilletékesebb szószólója épen annak a gazdaközönségnek, melynek körében a culturát, a haladás és hazafias tömörülés eszméjét teljesíteni hivatott! Vármegyénk gazdasági egyesületének pedig feladatát képezi a mezőgazdasági társadalmi tevékenység feiköltése és irányítása, a tapasztalt mezőgazdasági bajok orvoslása s a mezőgazdasági közigazgatás támogatása. Ha tehát, vármegyénk gazdasági egyesülete a mezőgazdasági érdekek előmozdításában a vidéki sajtóban buzgó támogatót nyer, teljes meggyőződésem, hogy ezen jó akaratú együtt-működés a közügyre csak előnyös, üdvös lehet. Szabad legyen remélnem, hogy i. szerkesztő'ur vármegyénk gazdasági egyesületét, — mely sok oldalú tevékenysége által e vármegye gazdasági érdekeit elő mozdítani törekszik, — az által, hogy közleményeinek b. lapjában tért nyit, s ezzel a mezőgazdasági ismeretek terjesztése s a társadalmi tevékenység iránti érdeklődés felköltése körül kifejtendő nehéz munkájában támogatni fogja s kérésem a közérdek szempontjából szives méltánylásra talál. Budapesten, 1899 dec 16-án. (megyeház) Hazafias üdvözlettel vagyok T. szerkesztő úrnak tisztelője Gróf Keylevich Gábor, egyesületi elnök. Hírek. Szilveszter esi A kaszinóban rendezett Szilveszter estély, várakozáson felül kitiinően sikerült, a mi előre látható is volt, mert hiszen a meghívó szerint a rendezőség csak is azoknak kérte megjelenését, kik egymással rokonszenveznek s igy a letűnő év utolsó óráit is e yütt óhajtják eltölteni. A kedélyesen eltöltött vacsora után, mely alatt az első zene ar újonnan betanult szép darabjainak előadásával mulattatta a félszáznál nagyobb társaságot, legnagyobb érdeklődést a tombola keltette, melynek nyereménytárgyai részint bevásárlás, részint pedig ajándékozás utján annyira megszaporodtak, hogy minden egyes jelenlévőnek okvetlen kellett legalább is egy tárgyat nyernie. Ha a nyeremény véletlenül meg is felelt a szerencsés nyerő egyéniségének, akkor a kaczagás oly elementáris erővel tört ki, hogy a számok további húzásával hosszabb ideig kellettt késni, igy, mikor egyik házasulandó játékos egy fél atlasz női czipőt nyert a következő felírással: ne keresd a párját, mert ha megtalálod, sírván alatta ez lesz a halálod. Vagy mikor a szerencse éppen annak juttatott egy havanna szivardobozt, I kinek vágyai netovábbját a finom sziva- szivarok képezik, a dobozban pedig egyetlen szivar volt s az is csak portoriko. Az sem volt utolsó, m kor egy tisztes számú 1 gyereksereggel megáldott családos barátunk egy szép pályás babát nyert. Nagy I dirr-durral vissza is adta, azzal, hogy ő semmiféle franczia babára nem szorult. Az est folyamán sorsoltatott ki Csizmadia A. szép olajfestménye is, melynek szerencsés nyerője Dr. Hofmeiszter Juda ügyvéd volt Úgyszintén az az ezer darab finom-gyufa is, melyet a 42 szám tulajdonosa nyert meg. Mikor a kaszinó öreg órája az éjfélt mutatta, az egész társaság felállt az asz- I talok mellől és zene kiséret mellett el- j énekelte a Hymnust. Valóban szép és I megható volt, hogy az előkelő társaság az uj év első perezében első gondolatát is í a Hazának szentelte. A kedves emlékű Szilveszter estén jelen voltak a következő hölgyek : Jd. Közlés Istvánná, Dr. Sass Elemérné, Szath- máry Sándorné. Török Istvánná, Kovács \ Károly né, Dr. Hofmeister Judáné, Dr. \ Beck Sárid rné, Dr. Hermán Ferenczné; '■ Egressy Luizka, Kozics Mariska, Sass Miczi és Zseny Ilona kisasszonyok. Névmagyarosítás. Rubinstein Gyula és I Sándor halasi illetőségű, budapesti lako— mert az eklézsiának uj harangot ígértem az örökségből, — ékes latin és magyar nyelven a Jézus Krisztus nevében is bizonyította, hogy csak is ón vagyok az a ravlicsek László, akit az örökség megillet, isqierte nagybácsimat is szemé- yesen, sőt' nagynénémet, amikor még nem Betti, hanem Erzsóknak hívták, ő Ttanította a hiszekegyre ! Ezekkel elkészülve, visszautaztam a fővárosba ! Hol is első dolgom volt, hogy amerikai ismereteimet gyarapítsam, s e1 czélból egy délelőttöt töltöttem a városli-J getnek Amerika nevű részében. Délután j megvásároltam Amerika térképét és föld- [ rajzát és tanulmányoztam, azután egy amerikai fényképésznél levetettem magamat, egy amerikai biztositó intézetnél 5000 írtig assecuráitam és este egy amerikai vacsorát élveztem, és amerikai lapokat j olvastam, hogy csak úgy zúgott a fejem j Már azt képzeltem, hogy telivér amerikai vagyok. Másnap az amerikai consulatus szolgájával kötöttem ismeretséget, akitől egy amerikai puskát kaptam, melylyel azonban előbb ő a zsebemet felmetszette, úgy amint az Arizonában is szokás. Dél-1 után a városligetben az újvilág állatfajtáit nézegettem és sóhajtoztam nagybácsim után. Ily dús tapasztalatokkal azután elutaztam a nagy útra, de előbb egy amerikai hintaszékben be gyakoroltam magamat a tengeri betegségbe is. Végre itt voltam. És itt jön a tragédia. Mikor nagybátyám palotáit kerestem, egy jankee azzal igazított útba, hogy „az a vén kutya most a kávéházban ül és levelet ír.“ Elhült a vé \ rém ! Hát, itt a lelkek v sszajárnak a ká- j véházba és leveleket Írnak : Reszkettem j a félelemtől, de benyitottem és oda álltam : legfehérebb és legőszebb alakhoz, és meg-' szólitám. Mister Pavlicsek hidegen köszöntött, és tudtomra adta, hogy nem ő hunyt el, hanem a házmestere akit Haviicseknek j hívnak. Ez az egész ! Lerogytam egy székre és lázasan összevissza beszélte n. Harmad- \ nap visszanyertem egészségemet, s ekkori nagybácsim azt mondta, hogy látja, hogy a kiima nem nekem való utazzak vissza! Európába. Élőmbe csörgőiéit 100 Dollárt,! s mire észrevettem magamat egy ördöngös I lift. már a földszintre szállított. A 100 Dollárt még aznap elvertem, és estej pedig engem verte . el a i.ugy amerikai j assan. Négy hét múlva visszaérkeztem az uj-1 világba, s átkoztam a vén Kolumbust, mert ha ő fel nem tataija Amerikát, aj nagybácsik meg a tótok szépen itthon | maradnak. A nagybácsiról már rég lemondtam s! beálltam a csendes nyárspoigárok közé, | sőt már egy bá jos haj adóimul, — mert — — már hymen rózsa láncait támogattukI mikor váratlanul megjön Mister Pav.icsek levele, melybe tudtomra adja, hogy „bete- í ges,“ ha azt hiszem, hogy Amerikában: megtudok élni. h t rám bízza a hidak j pereit, melyet eddig egy hazabelije kezelt, a ki most ott villamos kalauzzá lépett elő. Azt hittem, hogy a bácsi csak gyengéd- \ ségből nem akarja tudatni, hogy az utolsót járja, hát útra keltünk még pedig jövendőbelimmel. Eleinte nagy volt az ellenkezés a famíliába:;, de mikor a tintatartó gyáros millióit hoztam elő, melyne. én vagyok egyetlen jogosult örököse, hát ez hatott és a bájos ideállal tengerre keltünk. A nagybácsi tényleg oda volt, csontjainál csak értékpapírjai zörögtek jobban, szemei, aroza sárga volt, akár csak az aranypénzei. Az orvosok végső reménysége, az volt., hogy csak a természet segíthet. Mi éjjel nappal virasztottunk, és számoltuk, hogy ma meg tegnap már hány ezer Dollárt kerestünk az. örökségből. Egyszerre a nagybácsi aggasztóan javulni kezdett és az orvos azt mondta, hogy ez az élet utolsó feliubbanása, mely ilyenkor szokott előfordulni. És azon az éjszaka csodálatos rosszul aludtam. Otthon voltam falumban, és épen azt a harangot tették fel, melyet réges régen én ígértem. Reggelre kelve a bácsi egy titkárja jelenté nekem, hogy a nagybeteg jobban lett — (felsóhaj l ottani!) azonban ma reggel a Pacific expressel elutazott a myladi kíséretében. A guta környékezett! A myladi, az én jegyesem volt, akinak már 4 éve udvaroltam s az anyósnak megígértem, hogy mihelyt száraz földet érünk paphoz megyünk. Most tehát itt álltam megsemmisülve! Haldokló bácsim utrakel az én tulajdon jegyesemmel, ahelyett, hogy a halállal Ijegyezné el magát. Mit tegyek! Délben
