Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-02-18 / 8. szám
mert a bibit ae ingatlan vagyon helytelen kezelésében látom. A város megelégszik azzal, hogy a vagyont nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek kiadja, de, hogy maga belterjes gazdaságot folytatna, hogy e tekintetben jó példával menne eló, hogy úgy a mezőgazdaság terén uj források megnyitását csak meg is ki- sérlené, erre nézve semmi jelet nem látni. Veszem pld. mindjárt a szőlő kultúrát, mely ma — mondhatjuk — a szerencsétlen földmivelési viszonyok folytán, a termelési ágakban, domináló állást foglal el hazánkban. Fejleszti a kisgazda, tökéletesíti és terjeszti a töke pénzes, anyagilag támogatja az állam, de a város maga marad a régi utón. Pedig ez az egyedüli művelési ág, mely jövőnket biztosíthatja, mely terheinken könnyíthet. Ezt éreziUk mindnyájan, kik a jobb jövőért nem félünk az áldozattól, nem idegenkedünk az újításoktól. Ha a város elöljárósága is átéremé ezt, hiszen nem lenne sokáig olyan szomorú a költségvetés. Szerény nézetem az volna, hogy, mert van a városnak szőlő termelésre igen alkalmas, nagyobb területű birtoka, telepítsen ott szőlőket, vagy vegyen a városhoz közel igen alkal*- más területeket, teleyitse azt be szakszerűig szőlővel, mely czélra befektethetné a csekély jövedelmet hozó regále kötvényeket. Hiszem, hogy nehány év múlva, a befizetett tőke vissza térülne kamataival együtt nem csak, hanem a szőlő telepekben oly állandó jövedelmi forrást kapnánk, mely a pótadót feleslegessé tenné, vagy legalább könnyen viselhetővé reducálná. Talán a lokális szocziális kérdés megoldását is megtaláljuk általa. Szentpétery Sándor. Műkedvelő előadás. Az ev. ref. Feltöbb leányiskola negyedik osztályos növendékei, nem saját helyiségükben, mint a meghívó mondta, hanem az intézet helyiségében, f. hó 10-ikén könyvtáruk gyarapítására műkedvelő előadást rendeztek. Közönségünk, mely a növendékek előadásain mindig érthető örömmel vesz részt, ma is zsúfolásig megtöltötte nemcsak a nagy termet, de a szomszéd helyiségeket is. A műkedvelő előadások iránt, még ha érettebb szereplők rendezik is nem szabad valami fokozottabb igényeket táplálni, ha pedig kis lányok vesznek benne részt, bízvást belehet érni csupán azzal is hogy szerepeiket hibátlanul tudják, a színpadon pedig van bátorságuk megmaradni. A bemutatott három kis vígjáték kifogástalan előadása azonban arról győződtet meg bennünket, hogy a műkedvelő előadások iránt is lehet néha fokozottabb igényeket táplálni, mert ezek teljes kielégítést nyerhetnek, mint a mai előadáson is történt. A szereplők közül első sorban kell kiemelnünk Vájná Mariskát, ki három év előtt is, amaz emlékezetes szép előadás alkalmával, melyet Donáth kisasszony rendezett, valósággal elbájolta a közönséget. Ma is hármas szerepét anynyi kedvességgel, oly természetes bájjal s csöppnyi kis leánynál valósággal ritkaság számba menő színpadi otthonossággal adta elő, melyet a közönség alig győzött tapssal és éljenzéssel jutalmazni. Mellette a iegőszintébb dicséret Berki Jolánkát illeti, ki Etelka szerepét meglepő intelligencziával és annyi közvetlenséggel játszotta, mely akármelyik hivatásos szereplőnek is dicsőségére vált volna. В e г g 1 Aranka, Szentpétery Mariska, Lőriuczy Matild, Pázsit Irénke, GönczölMatild, és Kohn Bella játékáról csak dicséretest mondhatunk, a nem sok szavú szereplők közül pedig ki kell emelnünk: Török Ilonát, Kolozs- váry Kiss Katalinkát, Szalai Erzsiket és Kriszháber Ellát. Különösen a két utóbbi nagyon csinos paraszt leány volt, A meghívó előadás utánra tánczvigal- m a t Ígért, nem is közönséges, hanem cziczeró betűkkel. Leghelyesebb az lett volna, ha a műkedvelő előadáson kívül egyáltalán semmit sem ígér, akkor legalább a közönség egy jól sikerült előadás kellemes impresz- sziójával távozott volna az intézetből és nem bosszúsággal, a felültetésnek bizonyos bosszantó érzésével. Mert, ha igaz az, pedig igaz, hogy a tánczvigalom nem egyéb, mint a mindkét nembeli társaság összejövetele a táncz czéljából, akkor legalább is gyöngédtelenség volt a tánezhoz leányaikat annyi gondossággal és sok anyagi áldozattal előkészítő szülőket fel nem világosítani arról, hogy az Ígért táncz amolyan ó kori szertartásos táncz leend, melyből a másik nemű ifjúság teljesen ki van zárva. Mert a tanulóifjúság, mely estve is a leányiskola előtt csapatokba verődve várta a jó akaratot az előadásról és atánc- ban való részvételtől teljesen elti Itatott. Hogy kinek a határozatából, vagy micsoda paedagogiai elvekből indokolEnnek a tisztelt társaságnak az érdeme, hogy a kis Gézát kikontrázták maguk közűi s azóta a negyedik he'y gyászlepellel van bevonva, melyből kidőlt az alsós társaság egyik leglelkesebb bajnoka, ki „sokat vette, mind vesztette, veszett lánczos teringette.“ Ez az asztal volt a gibiczek központja, kik azonban az utóbbi időben mind elszél- ledtek onnan, még a Gesmai dr. ur és a Győző barátom is, atci ember emlékezet óta a gibiczek mintaképe, mivelhogy ha nem akar beszélni, harapófogó legyen, a mi kihúz belőle csak egy szót is. A magyarázata pedig ennek az eloszlásnak a következő: valami, a gyarló gibicz elméknek túl magas játék folyik ottan legújabban. Kiosztanak négyük közt valami istenadta franczia csinálta, egy tarisznyára való kártyát, azután elkezdenek suta módra kijátszani — horrendum dictu — jobbról-balra, azután ahogy tetszik kinek-kinek, ráad a mellette balra ülő, ez után az ezzel szembe ülő, majd a jobbra ülő s mikor ez a tour végig ment, elteszi az ütést, a ki elébb nyúlt érte s \ legyezőt csinál belőle maga előtt. így játszanak egy negyedóráig, akkorra a tarisznyára való kártya elfogy a kezekből, valaki felír egy numerust, а те у azt jelenti, hogy valaki nyert valamit, de nem annyit, mint a mennyi fel van írva. Azután kicserélik a helyeket, valószínűleg, hogy az élelmesebb hátrébb szoruljon s a ki elébb jobbra ült, most balra kerül. Hogy ez miért szükséges, hogy mi az a rejtélyes numerus a táblán, hogy ki üt, mit üt, miért üt, ki, mit nyert abból a négy numerusból, a mi esti 7 óráig a táblára kerül, ezt a gibiczek megérteni nem tudták s inkább elszökjek onnan — mondom, még a Gesmai dr. úr is — nehogy valami furcsa helyen légyen a talány folytatása. Meg azután nem is jó megszokui a joöoról balra kiadást, mert ezt sem a «sógorom», sem az ellenőr nem tűrik meg a ta • rocknál. A nagy márvány asztalnál ül a ferbli társaság, melynek legiypikusabb alakja a jó öreg doktor bácsi, a ki arról nevezetes, hogy 50 év óta minden nap oly rosszul jár neki a kártya, mint még soha senki fiának. És bizony, ha többször «nem vág be» — úgy eldobja a húszat két kártyából, még ha osztó is, hogy Boskó legyen, a ki össze szedi. Ne átkozzon meg doktor bácsi, ha azt kívánom, hogy még legalább 50 évig járjon mindennap rosszabb-rosszabb kártyája, A legérdekesebb asztal a tarock asztal. Annak tagjai leülnek, hacsak egy negyed órára is. Igaz, hogy mindig 8 negyed óra lesz belőle. Kedves «sógorom», a ki mindég disznóban van, de azért mindég veszt, egyébként pedig kitünően játszik, ha a huszonegyest meglátja, ugv megijed tőle, hogy a skiz helyett a tref tyúkkal üti el. Bizony ilyenkor nem szeretnék a helyében lenni, még azért a fizetésért se, a mit az összesített pénztári kezelés folytán külön honoráriumként kap a várostól. Istenem! hogy rajta üt partnere — az ellenőr, kinek különben, ha a tarockja elfogy, ököllel pótolja a hiányt s akkora szelet csap három tarock- jával is, minőt a sógorom csak akkor, ha szóló volátet zengedezett. Az bizonyos, hogy e tarock compánia szenvedhet legtöbbet — ne beszéljünk anyagiakról — mert nyolcz óra előtt ritkán oszt — nem oszt a skiz, ami elvégre is nem az ő hibájuk, hanem a skizé. 6 óra tájban gyógysétáról érkezve, megjelen a nagy ház háznagya. Mindenkihez van nyájas szava s csaknem mindegyikhez nyajas karja, melyre sorra felölt minden foglalkozás nélküli casinó embert s édes titkokat sugdos fülébe. Kár, hogy reggelre elfelejtjük. De annyi bizonyos, hogy a dip- lomatiában annyi titok nem lehet, mint a mennyit ő tud. Mikor a 7 órát eltülkülik, elkürtölik, vagy eltörkölik, illetőleg eldörgölik a müezzinek ... megszűnik a zaj, a pénz csengés . . . még egy negyedóra s átveszi a háznagy csendes birodalmát. Az ármányos müezzim azonban rejtélyes dolgokat sugdos reggelre a gyógykalapról, gyógyfélliterekről, gyógyczigányokról, gyógy nótákról, sokáig látta a gyógykalapot a fogason, ami törökül annyit jelent, hogy ott kellett lenni a töröknek is, a hol a turbánja volt, mert a ki a koránt megtartja, azt követi az ö gyógyturbánja és a gazda az ó gyógy- turbánját. Háznagy UR 1 önnel is végeztem. K. z.
