Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-04 / 45. szám
megtekintette ezekett a telepeket és azután értekezletre hívta az ott összegyűlt földbirtokosokat. Ez sem volt egészen helyes. Ha a miniszter ur ő exelentiája előre tudta azt, hogy ő ilyen komoly tanulmányutat szándékozik tenni a Balaton vidéken, értesítette volna a ba’atonparti községek polgárait, hogy minden község két vagy három ehhez értő polgár embert küldjön erre az értekezlete és igy együtt működve, miniszter, földbirtokos és polgár- szőllősgazda, könyebben és biztosabban és az egész ország helyeslése között lehetett volna dönteni. Mert ezen az értekezleten nem csak egyes vidék, de az egész ország szőlősgazdáinak sorsa fölött döntöttek volna. Mert igy éppen a leghivatottabb egyének a kisgazdák nem tudták sérelmeiket, reményeiket előterjeszteni. Lepsénytől kezdve, egész le Balaton- Szentgyörgyig körülbelül 7 ezer ka- tasztrális hold, Vármegyénkben ez óriási terület, sőt Halas határában is mintegy 20.000 hold homokterület fekszik parlagon, állítólag legelő, azonban mindenre inkább használható, mint legelőnek. Ezeket a földterületeket kellene felosztani a polgárok között, be- ülteitetni, akinek pedig vesszeje nincs, ingyen kellene az államnak, vagy a gazdasági egyesületnek adni. A somogyi és veszprémi részeken és nálunk is vannak közepes magas dombok, a melyek üresen kopáran állnak. Miért ? hiszen ezeken teremne a legtöbb bor! Tessék figyelemmel kisérni a Rajna vidékét, olyan helyeken létesítettek szollőtelepeket, hogy az embernek az esze megáll, ha felnéz reá. De a német ember leleményessége, akaratereje, minden gátat legyőz. Ezen a vidéken törzsgyökeres jó magyar emberek laknak, akik az államsokkal inkább az ő vé.e vol*, semhogy elvett volna egy szegény leányt, aki mellett szükebbre kellene szorittani igényeit, Kata mellett mindég meggyűlt a vére, a gyönyörű nagy ieány közelsége egész forradalmat csinált benne, s ha övé a Náray Ella vagyona : habozás nélkül teszi szivét, nevét formás lábai elé. Míg igy eszében sem volt. De mit tudott erről Kaim ? Ő csak azt a hevületet látta, a mely mellette elfogja az Iíjuí csak a hangja suhogását hallotta csak a keze reszketősét érezte. Az a hit, hogy benne nem csalódik, egészen feibátcri tóttá. Sietveszedtefelaiegszükségesebb dolgát, aztán indulásra készeu nyitott be nénjéhez. Nem találta otthon, nem volt hát senki aki visszatartsa. Babonás volt s ebben a jelben a végzetet látta. Igen mennem kell innét: nincs egy szó egy tekintet a mely vissza- u arasztana. 'tár esteiedet s ahogy ment, útja a temp- •ellett vezetett e!, A templom hajója nak, a magyar eszméknek leghatalmasabb tényezői, támaszai, ha ezeket pusztulni, veszni hagyjuk, ez liazafiat- lanság tőlünk. A kivándorlás itt még nem ütöFe fel tanyáját nagy mértékben, ne hagyjuk addig fajulni a dolgokat, különösen, hogy most vagy 3000 család a halászati mizériák révén is keresetvesztetíé lett. Megérdemli ez az ügy, amely sok sok ezer embernek ad kenyeret, hogy komolyan és ne egyes vidékekre kiter- jedőleg, foglalkozzunk vele, mert ez már országos érdekű kérdéssé nőtte ki magát. Mindenesetre hálásak lehetünk és re ménnyel nézhetünk a jövő elé, mert úgy tapasztuljuk, hogy Darányi miniszter Ur egész komolyan szivén viseli a szőlősgazdák lét és élet kérdését és nem csak papiroson, de tényleg megakarja valósítani azokat a szép és nagy ideákat, hogy még eljöhet az idő, hogy a magyar szőlősgazdákra felvirad a régi, jó idő. Azon az értekezleten tehát, a melyet a közel jövőben ez ügyben megtartani fognak, — mert kell, hogy ez megtartva legyen — ne csak hivatalnokok és nagybirtokosok, de a polgáremberek is részt vegyenek, kívánságaikat meghallgassam és ba ezek elfogadhatók és kivihetők, gyorsan és erélyesen végre is legyenek hajtva. A halogatás ideje elmúlt, a tettek meztjére kell már egyszer komolyan lépni, üdvös és hasznos dolgot igy tudunk csak véghezvinni. Telepítésről és a birtok részletezésről. Ma a hatóságok ugj, mint a társadalma^, az a gazdasági kérdés foglalkoztak a, mint lehetne keresztül vinni, azr, hogy a népesség arányához legyen a főid elo.ztva. Mint lehsfne azt megkönnyíteni, hogy az emberek földhöz sötét volt, csak az okár előtt égett az örök mécs.Kétoldalt feketemárvínyosziopok Alkottak egymás előtt, s azok mögött, a gyoníató-s?ék- rácsain belüi világított a villamos tény. Egy két ember lézengett még ilt — ott, s neki abban a csöndben eszébe ju ott egyszerre az, amire eddig uem is gondolt: a jövő. Az életről nem volt fogalma, a szerelemről is csak annyitt tudott, amennyi akkor az ő tetkében élt: titkos sejelmes vágyódás. Félig iudoit gyönyör. De abból érezte, hogy jóvá nem tehető veszedelem lesz, ha most egyedül elmegy hozzá, hogy rábízza a sorsát. Oda osont egyik gyóntató székház és meg várta mig rá kerül a sor. Eszébe jutott hogy mégis rászorul a vallás vigasszára. Ő aki az utolsó három év alatt nem is imádkozott. A vérében volt ez is, talán nem is lehatott róla Pogány Katalinról fenmaradt a hagyomány, hogy egyszer sér.ett hiúságában im dkozott bosszúért, s mikor nem telt be a vágya, vad fájdalmában rátiport az imakönyvére . . . ,. Gyorsan rákerült a sor. Meggyónta bűneit jussanak, hogy igy kétszeresen lennének lekötve az édes hazához. Nagy kérdés, mely igen sok oldalú megvitatást kíván. Azonban a kivitel könnyebbé lesz, h» tisztán, világosan megállapítjuk a czáU, melyet a telepítés által el akarunk érni, és ha ezt a telepítést az állami hatalmi érdekének megfelelőn, természetszerűen haj1 juk végre. Azt mindenki jól tudja, hogy a gazdálkodás módja, vidékenkint más és más. Úgy hogy ez a gazdálkodás nem olyan mesterség, mint p;. az ipar, hogy az ország minden részében, egyformán lehet gyakorolui. Vagyis mig az asztalos, kovács, bognár, az ország minden tájékán egyformán gyalul, kovácsol, farag, addig gazdálkodó, ha lakhelyét, szülőföldjét, változtatja, messze tájékra pl. a dunántulról elmegy a nagy a főidre, vagy a bánatból fel megy felső vidékre, bizony egész ujiér áii előde, melyet az ő megszokott mód szere szerint nem tud kezelni, tanulni kell újra, és ez a tanú ás igen sokáig tart s addig bizony sok kárát vadja és boldogulásának igen sok akadálya fesz. Ez a helyhez köiöti gazdasági munka egyik legnagyobb akadálya a sikerrel biztató telepiíésiiek, ez akadályozza azt, hogy egyes, mcsjze levő tájakat nem lehet felfrissíteni újat b, alkalmasabb, érdemesebb elemekkel. Éhez, par évi e őkéazüiet keil. É> ez a következő : Megállapítjuk a helyet, hova telepíteni a á&íuak, azt is honnan kívánjuk a táji kivezetni, mely elfoglalja azt a földet. Bizonyosan van ott közelben földmives iskola, ebbe a föidmives iskolába viszek ez u.áuiíukat azon vidékről, honnanmozgosi’an akarom a gazdakat, és ezou iljakkal kés év alatt elsajátítatom azon vidék gazdasági dolgait, hol a telepítést végrehijíom, így kell előkészítem a teiapitéss. Fődoiog az is, hogy telepítési helyre ifjakat deli vezetni. Vaunak családok, melyek sup számmal vannak népesítve. A törzscsalád maradjon az ő eredeti helyón és mint az anya méh kas, beciáso« ki rajokat, kik uj hazát iaiálv a teremtsenek magúinak uj otthont. Ha ezt meg ennők, a mai gyermektől való telelem okát megszüntetnénk, a mennyibe a szeréoység réme, uem tenné érzéketlenné a szivet. elmondod mindent, hogy minden órában vissza álmodja azt a csókot hogy lázban van a lelke, a pap közömbös fáradt hangon szolt : Szánja bánja bűneit gyermekem? Nem, nem tudom mog bánni — mondá a leány ragyogó szemekkel. Hazudnám, ha megbánásról beszélnék. A legszebb emlékem az a perez. A pap félbe szakította : Akkor vigasztalás nélkül kell elbocsájtanom Kata felkeli, s odament a templom másik oldalán levő fehér Mária szobor eié imádkozni, A templomban már nem volt senki. A sekrestyés meglátta Katát, s figyelmeztetvén a távozásra. Hát innét is elűznek ? 1 Megyek. Aztán kilépett a sötét estbe. Bátran felvetette a fejét s megindult arra az útra, melyre sorsa vitte: hogy benne bosszulja meg az ősanya bűnét, aki egyszer vad indulatában szentségielenül tiporta meg imakönyvén a szent feszületet ......... Ju Les,
