Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

megelőzőleg azonban az általam 1893. évben mint újonnan választott presbyter által az egyháztanácsban benyújtott határozati javaslatomat tisztelettel átadom.

Úgy az előadó ur mint a lelkész ur azon felfogást juttatják kifejezésre, hogy a főiskola költséges építésébe az egyházat a közönség óhaja és a város magatartása s lelkész ur szerint a régi temető iránt a város által indított pernek általam indítványozott letétele vitte bele. Ez az állítás nagy tévedés, mit okmányszerűen fogok bizonyítani, jól lehet állítását a lelkész ur tartozna igazolni.

Átadatom a ít. és nm. küldöttségnek a halasi ev. ref. egyháztanács Szilády Áron lelkész ur elnöklete alatt működött jogügyi bizottságának 1888. évben felvett kétrendbeli eredeti jegyzőkönyvét. Ezek egyikében a város küldöttségének azon felszólítására, hogy az egyház a régi temetőt a városnak egészben engedje át világosan ki mondja, hogy azt nem teszi, mert „arra a főiskola építés czéljára szüksége lesz;“ a másikban pedig már fel ajánlja a városnak a más fél holdon felüli részt, ezt azonban az egyháznak megtartani kívánja „mint oly területet, melyen a gymnasium felépíthető lesz,“ s kér az átengedni akart területért 9500 frt vételárt, mit a város meg nem adhatván az egyezség abba maradt.

Ez történt 1888 ban, tehát már akkor el volt az egyház vezetőinél „in petto“ határozva, hogy a gymnasium a régi temető területére fog építtetni és ezért történt az, hogy:

az egyház a város ellen ez által piacz térül használt régi temető terület birtokba adása iránt pert indított, s azt mint helyszíneléskor bejegyzett tulajdonos meg is nyerte.

A város a végrehajtást be nem várta, eredetben a bizottság rendelkezése alá hocsáj- tott jegyzőkönyv szerint azt az egyháznak Gyenizse Antal ügyvéd ur gondnok kezéhez átadta, aki az átvételi jegyzőkönyvben azt terjesztette elő, hogy:

„miután az egyház keritkezni kíván, a temető terület határvonalai jelöltessenek ki a hatóság által.“ Ez is megtörtént, a terület szabálytalansága miatt egy rész a közterülethez csatoltatni határoztatok; ezen területért az egyház kért 1500 frt kártalanítást, mit a város magasnak találván, azt mérsékeltetni kérte, az egyház azonban ragaszkodott kívánságához, s elnökségének eredetben ezennel átadott átiratában kérte az 1500 frt kiutal ványozását.

Ekkor már ei volt terjedve & fair, hogy a gymnasium a régi temető területre fog épít telni, a város által indított perben pedig az egyezség megkísérlésére a kir. járásbíróság határnapot tűzött, A városi tanács az egyház elnökségének imént átadott átiratán olvasható végzésével 1891. márcz. 3-án az 1500 frt kártalanítást kiutalványozta az egyháztanács által építkezési érdek szempontjából fentartoti jogok elismerésével s egyszersmind felszólli- totla az egyháztanácsot, hogy közölje miszerint „a tervbe vett főiskolát valóban a régi temető területre szándékozik-e építtetni“ és pedig ezt tudatni kéri a városi tanács a végzés szavai szerint azért, hogy; „az ügy miben állásáról a képviselő testület elé jelentés tehető legyen oly cíélból, hogy a per letételére a szükséges lépések megtehetők legyenek.

Ezen megkeresésre az egyház tanács közölte az emlékirathoz ./• alatt mellékelt 1891. március 8-án kelt végzését, melyben a lelkész ur azon előterjesztése folytán, hogy a gymnasium 80 000 frtuái kevéssel fog többe

kerülni, az egyháztanács elhatározta az építkezést és pedig úgy, hogy az a régi temető területén épitessék fel.

Az egyháztanács ezen határozata folytán azért is, mert a városi tiszti ügyész a perre nézve az egyezséget illetőleg utasítást kért — a képviselő testület elé terjesztetett az ügy állása, s a város közgyűlése 1891. már- szius 26-án kelt az iratokhoz csatolt határozatában „a telekkönyv kiigazítási pernek egyezség czimen leendő megszüntetésére“ a tiszti ügyészt felhatalmazta s a „régi temető területet főiskola építési helyül a ref. egy háznak átengedte.“ Igaz, hogy az indítványt a közgyűlésen, mint előadó főjegyző én tettem meg, de ezt az ügy körülményeinél fogva másként nem is tehettem, mert mint a közgyűlés végzésének előterjesztéséből kitűnik az 1846. márczius 24 én keit, jász-kun kerületi kapitány ur elnöklete aUtt hozott határozat tartatott szóm előtt, ebben pedig ki van mondva, hogy „a régi temető templom vagy iskola építésre átadatik az egyháznak“, s mint jogász tisztában voltam azzal, hogy ha a főiskola építése azon helyre e'határozoít dolog, a telekkönyv kiigaz tási pert a város eredménynyel nem folytathatja.

Indítványomért, úgy is mint városi elöljáró, úgy mint a város polgára, úgy is mint egyházközségi tag nyugodt lelkiismerettel vise íem a felelőssége^, de abból, hogy az egyház annak folytán volt kénytelen a főiskolát a régi temető területre építeni, s azt annyiba keríteni, mint amennyibe kerüli, egyáialán következtetni sem lehet, mert hisz előbb elhatároztatott egyházi részről az oda építkezés, s valamint nem vo.t a városnak bele szólása abba, hogy a főiskola hová építtessék, annál kevésbé szólhatott bele abba, hogy az mily költséggel áliittaasik elő.

Valótlan s a körülményekkel is meg van tehát czáfoiva Szilády Áron lelkész ur azon állítása, hogy a költséges építkezésre az egy házat a város vagy annak elöljárósága, közönsége vitte bele, ezekre ő nem hallgatott volna, hiszen még az illetékei egyházi ható Ságokat sem kérdezte meg, hanem eljárt és intézkedett saját maga felfogása szerint.

Főtiszteielü és nagyméitóságu küldöttség. Ezen okadatolt kitérés után az idéző határozatot taríva szemeiőtt bátor vagyok a Szilády Áron lelkész ur által tlőadutaxra vá.aszui előterjeszteni a következőket:

Lelkész ur a költségtervezelet be nem mutatta, de azt á litjs, hogy azt a közokt. im niszterium és egyház kerület jóváhagyta, híz állítása nem telel meg a valóságnak mert költségtervezet nem volt. igenis a miniszter és az egyházkerület tudott a korábban készült ezen tervezetről, me.y a regi gymnasium átalakítására vonatkozott, s erre u.aíványoz- íatott 25.0QÜ ft. államsegély, a 80.000 ítos költségvetést azonban senki sem látta, ez csak oda vetett összeg volt, hanem az építkezés elhatározása után, a lelkész ur váia szának 32 szánt u melléklete szerint 1891 ju iius 5-én küldte be Kauser mérnök ur a költségvetést a lelkész urnák és pedig 114.000 ít. összeggel Méitan íeitünik tehát es joggal feltehető kérdés, hogy a lelkész ur utolsó feleletéhez csatolt verseny tárgyalási hirdetmény az egyház tanács áltat mi a>apon adatott ki és pedig a 80.009 trnyi költségvetés alapján ? 1 Ezzel kapcsolatban megjegyzem hogy a beadott verseny ajánlatokat sem terjesztette lelkész ur az egyház tauáes elé, hanem azokat az ő indítványára az építő bizottság uta

sitotta vissza (előadó ur tehát tévedett midőn egyháztanácsot mondott) я az ülésen a pres- byteriumnak csupán egyetlen egy tagja volt jelen.

A 114000 ftos költségvetést Szilády Áron lelkész ur még az egyháztanácsnak sem terjesztette elő, arról válaszának benyújtásáig nem tudott senki semmit.

Valótlan lelkész ur azon állítása is, hogy az építkezés megkezdésekor 109.000 ft. ált az egyház rendelkezésére, mert mint az ezennel átadott, az adó kivetés indokolásául kibocsátott egyháztanácsi hivatalos felvilágosítás mondja „az egyháznak a téglán kívül csakis 40.000 ftja volt“,

Szilády Á-on lelkész nem mondta hogy rendelkezésre állt a 109.000 ft, hanem arra számítottak, ő tehát valótlant nem állított.

Dr. Babó Mihály : Kétségtelen hogy a mint a költségvetési tervezet ép úgy a fedezeti terv sem mulattatott be sem az egyháztanác»- nak sem az egyházközségnek, szóval az egész épitési és azzal összefüggő ügyekben az illetékes egyházhatóságok következetése mellőz- tetlek a lelkész ur által, azért nem mutathatók be általa a küldöttség által követett határozatok.

E'nök ur ő Ex ellentiáját kérem hogy a 10.000,írt, elszámolására lelkész ur által átadott iratok alapján kegyeskedjék bennünket felvilágosítani, hógy azzal a Bikády féle követelés lett-e fedezve, vagy a váltók fizettettek?

Szilády Árron lelkész az elkeseredés hangján tiltakozik a kérdés ellen ; azzal vádolfatik hogy ő sikkasztott.

Di Szilágy Djző elnök közbeszól : Nem tűröm és megtiltom az ilyen kifejezéseket, mert sem irataikban sem most egy szóval sem vádolták a panaszosok a lelkész urat sikkasztással. Legyen meggyőződve hogy sértést és személyeskedést senkinek meg nem engednék, de ily eset itt nem is fordult elő. Közvagyonról lévén szó, arról számolni kell; ahhoz minden egyháztag hozzá szólhat, panaszosoknak pedig okuk is van, joguk is van arra hogy as ügy tisztázása érdekében kérdést legyenek,

Dr. Babó Mihály; a takarékpénztártól felvett 40.000 frt kölcsönt as egyháztanács elfogadta, de azt is kimondta végzéseiben bogy a felsőbb egyház hatóságok jóváhagyása kí- eszközlendő. E meghagyásnak sem tett eleget a lelkész ur mert az egyházközség és egyházmegye elé egye Jen adósság sem lett etöter- jesztve. Itt megjegyzem, hogy előadó ur Ő Nagysága Gál Endre urat bizouyára tévedésből, vagy nyelv botlásból panaszosnak mondta, holott Ő nem az . ezt azért tartom kiemeiendönok, mert nevezett 40 évig volt a íőgjmuásium tanára s mint igazgató az előző évben vonult nyugaiomba, s így teltünő lenne ha Ő is folyamodó volna, bár lelkész ur nevezett igazgató tauáes urat nem méltatta arra bogy nyugdíjazásakor őt üdvözölje, az egyház részéről üdvözöltesse, jól.ehet, voit tanítványai nyilvános ünnepélyt rendeztek sőt nevére 1400 koronát alapítványt, is tettek, mely azonban a lelkész ur által a válaszhoz csatolt kimutatásból is kihagyatott.

Azt elismerte Öziiadi Áron lelkész ur, hogy az alapítványokból fe hasznait összegekre senkitől még az egyháztauácstói sem kert felhatalmazást s miután felhívás daczára séma kimutatást, sem a vagyonkönyvet be nem mu atta, ma sem lehet tudni, bog у a vagyonok egyik iegszentebbikébtíi mennyi köttetett el.

A pákái ügyre midőn a vonatkozó, s nyomtatásban közkézen forgó az ügy állását íeltün-i