Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-08-19 / 34. szám

IV. évfolyam

Kun-Halas, 1900. Augusztus 19.

34. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Az el ő fizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Fő-utcza 1254. szám.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos;

Dr. Hermán Ferencz.

KUN-HALAS

Közgazdasági és társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egy évre 10 kor. — fill.

^el я & 17 n

Négy. , 2 „ 50 „

Egyes szám ára 20 fill.

Hirdetési dijak:

Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. NyiIttér: petit soronként 20 fillér.

Megjelen minden vasárnap.

Szent István.

Hol vagy István király ? Hívunk tégedet. Jöjj, láss és ítélj meg bennünket úgy, ahogyan azt megérdemeljük. Tégy igazságot köztünk és valamint kilenczszáz esztendő előtt, azonképpen mutasd meg nekünk most is az utat, melyen előre mehetünk. Mert előre akarunk menni, mindig csak előre. Szent életű ember voltál Te és igen nagy ember. S annyi század, annyi nagy és szomorú esemény nem tudta elfeledtetni a Te emlékedet. Hatalmas erővel él a tudat a nemzet szivében, hogy Te voltál és élni fog a Te megszentelt emléked mindaddig, mig magyar nép lakja a Duna-Tisza tájait. A Jobb Kéz, mely porhüvelyedből csodálatosképpen megmarad, legmagasztosabb ereklyéje ennek a nemzetnek, látására évente ezrek és ezrek zarándokolnak Buda várába. S aki látja azt a fehérségében ragyogó férfias Jobbot, mintha kedvező égi jelet látna : megtisztul, megköny- nyebbül és háromszoros lánggai lobban fel szivében a hazaszeretet tüze.

És jól teszi minden magyar, ha megtekinti azt a kezet. Csodálatos erő árad ki abból az emberi testrészből, melyet az utódok kegyelete nem engedett át az örök enyészetnek. Mintha a kéz épenmaradásával megmaradt volna benne az az erő is, melylyel akkor rendelkezett, mikor még élt koronás gazdája. Lapozzuk át Magyarország történetét s arra a legendás következtetésre fogunk jutni, bogy ami ezt a népet a sok sorscsapás és tévelygés közt megtartotta, az nemcsak a saját ereje volt, hanem az égi hatalom is, az áldás, melyet Szent István király osztott az ő Jobbjával.

Egyike a mi legszebb ünnepeinknek Szent István napja. A buzgó keresztényi hit és a bon szabadságáért lángoló hazaszeretet a legszebb harmóniába olvadnak össze e napon. Az oltárok szent jelvényeire ráborul a háromszinü lobogó. És talán ezt az ünnepet üli meg legbensőbben és leglelkesebben a magyar nép.

Az idei Szent István napjának dupla

jelentősége van. Nagy, országos jubiláns ünnepséggel esik össze, a magyar kereszténység kilenczszázados emlékünnepével.

S ennek az ünnepnek lefolyása méltó a jelentőségéhez. A félreértések, melyek a jubiláris ünnepély rendezéséhez hoz- záfüződtek, eloszlottak. A legalkalmasabb állami és egyházi tényezők közös akarattal munkálkodtak azon, hogy ebből az ünnepből kiküszöböljenek minden olyas czélzatot és jelleget, mely nem alkalmas arra, hogy a jubileumot az egész nemzet ünnepévé tegye. És igy tisztán és fényesen fog sokáig ragyogni annak a napnak az emléke, melyen hálát adtunk a magyarok Istenének azért, hogy kilenczszáz esztendő előtt államfentartó vallást és szent királyi koronát adott őseinknek. Mind a kettő megvan még, erőben, épségben és hatalomban. Mint kilenczszáz esztendőn keresztül, azonképpen most is ebben a kettőben látja e nemzet annak biztosítékát, hogy megmaradunk a népek küzdelmeiben és jövő vár erre az országra, nagy jövő.

A Te müved ez, Szent István király.

És mégis még soha nem volt talán annyi ádáz ellensége a Te müvednek, mint ezekben az időkben, midőn a műveltségben és gyarapodásban eddig még el nem ért magaslatra ért Magyarország. Ellenségeink vannak; nagyok, erősek és számosak, akik ádáz gyűlölettel nem válogatott piszkos és mérges fegyverekkel küzdenek a magyar haza ellen, A szomszéd nép, melylyel közösséget vállaltunk, csuful megszegi az egyezkedés pontjait s nyíltan és durván hirdeti, hogy csak ártani akar neküuk. tí itt benn a hazában folyton fészkelődnek az alattomosok, akik csak azért, mert az ő vidékükön más nyelvet beszéluek, a magyar álíameszme ellen törnek s lépten-nyomon elárulják a hazát. S tilos eszmék forronganak a magyar föld népének szivében is, tilos eszmék, melyek ba valóra válnának, megszűnne mindaz, ami Szent Istvánnak hatalmas müve. És vannak más bajok is, melyeknek elsorolása talán

nem is illik bele Szent István ünnepének hangulatába.

Jöjj Szent István király ! Hívunk Téged! Jelenjen meg köztünk a Te szellemed, hogy erősítsen és támogasson bennünket. Mert szükség van reád. Szükségünk van ismét egy olyan hatalmas erőre és szellemre, mely energiájával keresztény magyar hazát tudott teremteni itt, ahol törvényt nem ismerő pogányok laktak hajdanán. Szükségünk van erre az erőre most is, a huszadik század elején.

Hol vagy István király ? Téged magyar kivan !

A főgondnok és presbyterek választása.

A múlt évben megejtett főgondnok és presbyter választás az egyházkerüieli bíróság által megsemmisittetvén folyó hó 5-én tartatott meg az uj választás az e czélból egybehívott egy házközségi közgyűlésen, me'ynek lefolyásáról következő tudósítást vettük :

Szilády Áron lelkész ur és Péter Dénes főgondnok az elnöki széket elfoglalván, lelkész ur előterjesztette azt, hogy a közgyűlésnek mi leend a feladata, s miután első sorban a főgondnok szolgálati ideje állapítandó meg, erre vonatkozólag felolvastatia az egyháztanács javaslatát, mely szerint a szolgálat ideje eddigi gyakorlathoz képest 12 évben javasoltatik niegállapittatni, mivel szemben Dr. Farkas Imre öt évi időt hoz javaslatba, mit a köz gyűlés egyhangúlag elfogadott.

Ezután eszközöltetett a szavazás. Beadatott 400 szavazó lap, ebből kettő üres volt.

Megválasztattak : Főgondnokul: Vári Szabó István. Presbyteieknek : Dr. Farkas Imre, id. Gál Lajos, Berki Antal, Kolozsváry Kiss Sándor, Korda Imre, Mészöly István, Dr. Babó Mihály. Kaszás Lajos, Nagy L. András, Dezső Sáudor. Póttagokul a presbytóriumba: Tegzes Ignácz, Zilah János, Szentpétery Balázs, Hodossy Pál, Nagy Cz. Antal, Keresztes Lajos, Horváth József, Figura Benő, Szalai K. József, Gyulai Sándor. Egyház-gazdasági bizottságba; Tóth János, Dr. Dobozy István, Babó János, Kovács Károly, Szekér Endre, id. Modok Sándor, ifj. Gál Lajos, id. Gáspár István. Szőri László, Gyovi Imre, Babó Ferencz III. t.s iíj. Simon Mihály, Kovács M. Sándor, id. Darányi Antal, Szabados Balázs, Gyenizse Lajos, Mészáros József, Balázs Imre. Póttagokul az egyház-gazdasági bizottságba : Németh Móricz, Zseui Ferencz, Matkó Károly, Bacsó Antal, Mucsi Benő, Dózsa Lajos, Varga