Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-29 / 31. szám
IV. évfolyam Kun-Halas, 1900. Julius 29 31. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési ée hirdetési dijak Kun Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-ute 'U 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Dr. Hermán Ferenc?. . ____-. ____ Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill, •k n ö n * Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek 10 fillér. Nyílttéri petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. Nyári szünet. Esztendők óta nincs uborkaszezonja a nagy világnak. Mire beáll a kánikula a földgömb valamelyik részén, mindig kipattan valami világraszóló szenzáció, mely leköti magának az emberiség figyelmét, így van az az idén is. A nyár szünetjét alapjában felzavarta a Kínában felkonczolt diplomaták balál- kiáltása. És most mozog Európa, hadseregeket mozgósítanak, fegyvereket oczeáni hajókra szállítanak és viszik őket egy idegen világ előre nem látható viszontagságaiba — egy olyan czél érdekében, melyet mi soha megérteni és jóváhagyni nem fogunk, bárminő okosan és simán érveljenek is a diplomaták. Valami irtóztató embermé száriás az, ami Kínában készül. Egyebekben a mi saját külön nyári szünetünk megvolna és eléggé zavartalanul élvezheti az, akinek most módja van a pihenésre. A kiválasztottak, a kiknek pénzük és idejük van rá, a nyaralásra, fürdőre utaznak, a kevésbé módosak a környéken faluhelyen húzódnak meg a nap égető sugarai elől. Magyarország nyaral és ezt igen helyesen teszi, mert most nyílik rá alkalom egy egész esztendő munkája és fáradalma ellenében pihenni és any- nyira — amennyire kedvünk szerint élni. Mi nem vagyunk a hívei annak a nyárspolgári felfogásnak, me!y a szerényebb anyagi viszonyok között élő emberek nyaralását a divat máj mól á- sának mondja. Az egészség szükséges követelményének, a lélek felüditőjének tartjuk, ha valaki néhány hétre erdőbe búvik, patakban fürdik, hegyet mászik, farkas étvágygyal eszik, kitünően alszik és nem dolgozik. Bizony ajánljuk mindenkinek, aki teheti, hogy tegye meg ezeket. Tudjuk, hogy népszerű eszme szolgálatába szegődtünk most. Évről-évre rohamosan nő a száma azoknak, akik családjaikkal vagy anélkül is útra indulnak a nyári hónapok alatt s vagy falura, vagy fürdőre mennek. S ilyenkor rendszerint fölhangzik a fővárosi sajtóban a jajkiáltás : a magyar pub likum külföldön fürdőzik, a magyar publikum elhanyagolja a magyar fürdőket. Hát bizony ebben van valamelyes igazság. De midőn sajnálattal vagyunk kénytelenek elismerni, hogy a magyar közönség szívesebben megy külföldre fürdőzni, mint a hazai fürdőkbe, melyek pedig szebbek és egészségesebbek, mint számos népszerű külföldi hely — kénytelenek vagyunk ennek az elhanyagolásnak az okát is nyíltan kimondani. A magyar fürdőhelyek legnagyobb részén kifosztás számba menő drágaság uralkodik. Lakások, de méginkább az ételért olyan árakat számítanak, hogy azok most a világkiállítás idejében Páris legelőkelőbb vendéglőiben sem lennének szerények. Tessék előbb ezen a nagy bajon segíteni, tessék a fürdővállalkozó részvénytársaságoknak kevesebb bért sózni a bérlő vendéglősök és szállodások nyakába - - egy kettőre meg fog változni a helyzet. De a mig ilyen szemérmetlen vendégfosztogatás színhelyei lesznek a magyar fürdők, addig hiába sopánkodnak a pesti lapokban és hiába ánkéteznek a minisztériumokban. A nyaralás örömeivel nincs egészen összhangban az a gond, mely mostanában számos szülőt foglalkoztat, az olyan A „KUN-HALAS“ tárczája. Drága vendégek. Budapest egyik népes utczáján rég idők óta létezik még ma is N. kávcház, melynek tulajdonosa hasztalan követett el minden lehetőt üzletének íz eme'ésére. Mintha valami átok sújtotta volna, csak nem akart az fel lendülni. Pedig nem lehet mondani, hogy az üzlet pangásának maga a kávés lett volna az oka. Kokonszenves külsejű, előzékeny, behízelgő modorú volt. Gondoskodott szép kaszirnőről, jó italokról, személyzete kifogástalan, a berendezés a mai kor igényeinek megfelelő volt. De hiába volt minden fáradság, minden küzködés. A vendégek nagyon gyéren látogatták. Este hét órakor már ásított a kávéhíz az ürességtől. Csak vasárnap és ünnepnapokon volt egy kis élénkség. A vendégek számát szaporították azok, akivel a kávés rokonságban és üzleti összeköttetésben állott. így aztán az ünnepnapokon volt egy kis forgalom. A pinczéreknek ilyen napokon való sürgés-forgásáról meglátszott, hogy pihent erők, oly szokatlanul mozogtak. Hétfőn aztán újra siri csend állott be a következő vasárnapig. Ha úgy esténkért egy vendég a kávéházba tévedt, nem tudták, hogy hová tegyék. Л pinczér az olvasó asztalhoz ültette, a íőpinczér azonban úgy találta, hogy az esetleges léghuzam drága egészségének megtalálna ártani s azért az ablak f lkéjébe vezette, mig a kávés ez ellen erősen tiltakozva a kassza melletti karos székbe nyomta. A kávés megkérdezte, hogy mit kiván rendelni, a íőpinczér ismételte a kérdést, a pinczér elment a piecoló feketéért, ezalatt a maiqueur is odaugrott megkérdezendő, hogy nem kiván-e egy játszma karambolt csinálni? Tagadóválaszára az félrevonult. Mialatt a kávéját elhozták, a kávés egy halom újságot tett az asztalára; de nem juttathatta abba a helyzetbe, hogy vendége azokból egyet is elolvasson, mert engedőimével melléje ült és mesélt neki históriákat. A közben vett magának annyi bátorságot a vendégtől azt is megkér dezni, hogy nős-e, van-e családja és hogy mennyire szeretné őket ismerni. Ha a vendég kissé korosabb volt, akkor a kasszirosnő kiszállott a trónusából egy ezüst szelenczérel s kedves kacsintás közepette megkínálta a benne lévő burnóítal. Ha a vendég vett egy csipetnyit és abból felszippantott, akkor a lesben álló marqueur jött közelébe, aki mindön tüszentésre készenlétben volt a „kedves egészségére“ kívánatéval. Ha a vendég távozá ra készült, a fizető pinczér és marqueur rögtön ott támadtak. Az egyik a kalapját, a másik a felöltőjét, a harmadik a botját adta kezébe. A kávés melegen és sokáig szorongatta a kezét, mintha sohasem akarta volna elereszteni, az ajtóig kikisérte. A „viszontlátásra“ mondta, háromszor is ismételte .... Hiába, azt a vendéget többé az életben nem látták soha. Ha negligálták volna, ha azt mondták volna neki, hogy talán kap még egy kávét, ha a kávés rá sem hederitett volna, akkor talán inkább viszonlátta volna vendégét a kávés. Hogy a dologra térjek, így ment az hosszú időkig, úgy hogy a kávés kénytelen volt a kávébáztói valami módon megszabadulni. Néhány ügynököt mozgósított; jártak is a vevők, de hamar átláttak a szitán: az üzlet ingyen sem kellett. Volt egy ügynöke a kávésnak, aki ember- feletti erővel dolgozott azon, bogy az üzletet valami vevőre tukmálja; de hiába való volt minden fáradozása.
