Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-01 / 27. szám

IV. évfolyam

Kun-Halas, 1900. Julius 1

27. szám

Kéziratokat nem adunk vissza.

Az előfizetési és hirdetési dijak Kun-Halason fizetendők.

Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. szám.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Dr. Hermán Ferencz.

Közgazdasági és társadalmi hetilap.

Előfizetési árak:

Egy évre 10 kor. — fill. ^1 „ 5 „ „

Négy. „ 2 „ 50 „

Egyes szám ára 20 fill.

Hirdetési dijak:

Petit soronként előfizetőknek 6 fillér, nem előfizetőknek io fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér.

Megjelen minden vasárnap.

„Lerakodó hely.“

Dr. Szilády Áron lelkész ur az egyházi vitás ügyben az egyházkerülethez beterjesztett válasziratában többek közt a következőket mondja :

»De a könnyelműség volt panaszosok szerint a házi építkezés különösen azért, mert mellőzteíett olyan vállalkozó, a ki

80.000 írt átalány összegért aj álkozott az épületnek terv szerint való elkészítésére.

A mit ellenfeleink ezzel a ráfogással elértek, az még annál is sokkal több, amire ők maguk számítottak. Innen vau az hogy mikor megsokalják az elért eredményt, t.

i. csalás, lopás, geschefíelés, sikkasztássá* való gyanúsításunkat, mindig készen vannak egy csep olajjal enyhíteni általuk mart sebeinket. így például midőa az egy házkerületi gyűlésre beadott panaszaik füstje töltötte be a tanácskozási termet, minden közgjüiési tag megkapta a Kun- . Halas czimü ia >nak az ö lerakodó helyüknek 43. számát, melyet itt 35 alatt csatol uuk, melyben egy felől ők hívják onnan haza a papot békülni és egyezni, hova pellengére állították, mert igy Írják : mégis csak itthon kell ezt a sokat hányt vetett ügyet elintézni. Nekik sohasem jutná eszofcbe az építést vezetőket anyagi felelősségre vonni, habár az építkezések körül tulkiadá- sokat találnának is, mert az ő tiszta kezűsé- gökben senki sem kételkedik.

Köszönjük, de az itthoni egyezkedés jelzett eredményének fejében nem áll jogunkban lemondani arról a megítélt követeléséről a pákái alapítványnak, mely alapítvány telekkönyvi biztosithatása céljából ily lemondás ajánlásával e napokban is megkörnyékeztettünk. Még azzal a hozzá adással: mert különben a birtokosság ha neki úgy tetszik eladhatja Páka pusztát s akkor a gymnasium hoppon marad.“

Dr. Szilády Arou lelkész ur iránt, mint kiváló egyház férfiú, tudós, akadémiai tag iránt, akit mindkét magyar tudomány egyetem tiszteletbeli tudorává fogadott, eiismeréssel és őszinte tisztelettel viseltetem s mint a ki a tudást, az észt vallom, legigazabb tekintélynek — az ő tudománya előtt meghajlok és kalapot emelek.

De vallom azt is, hogy a mai alkotmányos és társadalmi consolidatiók között minden embert illetnek bizonyos jogok-« annyi t К amennyit egyénisége megérdemel, vagy amennyit politikai vagy társadalmi szabály részére biztosit.

így a legminimálisabb jog az, amit egy lapszerkesztő megkövetelhet, hogy igastalanul és megtorlatlanul még a legnagyobb tudósok, akadémikusok

s más hatalmasságok se rágalmazhassák meg hírlapírói működésében.

Bármily nagy is tehát Dr. Szilády lelkész ur tudománya s bármily kicsiny legyen is egy vidéki lapocskának élethivatása és jogköre, továbbá bármily őszinte tisztelettel adózom is Dr. Szilády Áron akadémiai tag ur kiváló tehetségeinek és bármily kis igényekkel van is a szerkesztésem alatt megjelenő „Kun-Halas“ a magyar sajtó irodalom terén, — a legkisebb jog, a mi e tekintetben megillet az, hogy: a leghatározottabban visszautasítom Dr. Szilády Áron lelkész azon valótlan és igaztalan insituátióját, mintha a „Kun- Halas“ Dr. Farkas Imre s trsai panaszosoknak „lerakodó helye“ lenne !

Ezen kijelentésemmel ez ügynek reám, illetőleg a „Kun-Halas“-ra vonatkozó személyi részét elintézettnek tekintem, annyival is inkább, mert az egyházi bajokból való kibontakozásra veszélyesnek tartanám, ha a „Kun- Halas“ a kapott sérelemért az egyházi ügyek nyilvános tárgyalásával kapcsolatban személyeskednék, vagy retor- ziákkal kivánna élni.

A „KUN-HALAS“ Urczája.

Csóri Péter titkai.

— Vig história a régi jó időkből. —

Irta: J. Benedek Elek.

A plébános ur nem volt otthon. A nótárius ennélfogva benyitott a kispapboz.

— Tisztelendő ur! Csodálkozni fog.

— Nos?

— A Csóri Péter hivatja.

— A Csóri Péter ? Az a pap gyűlölő ? Az az ördög czimborája. Az az istentelen, az a megátalkodott ? Aki dög.ött macskát akasztott a Nepomuki-Szent János nyakába? Aki születése óta csak az Istent káromolja. Aki egész életében istentelennél istentelenebb tréfákat űzött. Akinek minden lépte kárhozat. Aki reverendát öltött és sorba gyóntatta benne a czigány leányokat. Akinek már hat éves korában örökre elkárhozott a lelke. Az hivat ? Es engem ? Hát miért hivat engem ? Hát talán valami csúfot akar űzni belőlem ? Hát micsoda . . .

— Mérsékelje a haragját, káplán ur. A Csóri földes ur — haldoklik!

~ Haldoklik ? Aha 1 Elérte a végzet. Most

már két kézzel is lehúzná az eget. így szoktak az ilyen emberek. Hát mit akar velem.

— Töredelmesen meggyónni I

— Jó. Megyek. Megmosom a fejét utoljára. Igenis megyek. Tudom istenem, megemleget még a tulviíágon is . . .

Azzal ki jobbra, ki balra, elsietett.

#

A Csóri Péter, a hires tréfás, hét vármegye czimborája, ott feküdt egy pamlagon. Az arcza fehér volt, mintha bepúderozta volna, a két szeme alatt a halál karikái ültek. Kezei lehanyatlottak a földre és kínosan #hörgött. Egy rósz tejgyertya lobogott mellette. Tövig égett már, a papírja fogott lángot. Ennél a kísérteties vilibráló fénynél vallott a kispapnak:

— Igen .. szent atyám, érzem halálomat.. Sok a bűnöm, ugye? De megvallom az utolsót is. Ki akarok békülni az összes tisztelt szentekkel. He nézzenek rám haragosan, ha összekerülünk.

— Megátalkodott ember, ne morfondírozz a halálos ágyadon is. Vaiij töredelmesen tovább, hogy megtisztuljon bűnös lelked.

— Csak korholjon. Megérdemlőm,

— Nos, — igen. Jöjjön közelébb. így. Figyeljen ide. Ismeri ugy-e a pagonyban azt

az elhagyott vadász lakomat, amit a nép „Belzebub kastélyának“ keresztelt el.

— Te voltál a fejedelme, — istentelen!

— Igaza van. Alázatosan hajtok térdet, tejet. Szánom-bánom bűneimet...

— Ne perorálj annyit. Mi volt azzal a kastélylyal ?

— Ja, igen Hallja hát meg. Nappal csendes volt ott az élet. De éjjel, hallotta ugy-e, hogy a falu népe babonás borzalommal kerülte. Mert a pinczékből éjjente kísérteties jaj hallott ki.

— ügy, úgy. A Bábi meséli szanaszerte.

— Hát abban a kastélyban minden éjjel bálákat tartottam .. .

— Minő bálákat, te elkárhozott lélek?

— Ez bántja lelkemet. Hogy minőket ? Hej, báiakat, minőkről sejtelme eines a világnak. Aki végig megy a folyosóján és benyit az ebédlőbe, ráakad egy fali ajtóra. Ha azt kinyitja, egy sikátorba jut. Azon végig megy és megint talál balra egy ajtót. Az egy lépcsősorhoz vezet. Aki a lépcsősoron lebalad, egy boltozatos pinezébe jut. Ebbe tartottuk a bálákat.

A bálakon ki-kl álarezban jelent meg. Megfordult ott az alabástrom arczu, aranyhaju,