Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-07-01 / 27. szám

IV. évfolyam Kun-Halas, 1900. Julius 1 27. szám Kéziratokat nem adunk vissza. Az előfizetési és hirdetési di­jak Kun-Halason fizetendők. Szerkesztőség és kiadó- hivatal; Fö-utcza 1254. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. Hermán Ferencz. Közgazdasági és társadalmi hetilap. Előfizetési árak: Egy évre 10 kor. — fill. ^1 „ 5 „ „ Négy. „ 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési dijak: Petit soronként előfizetők­nek 6 fillér, nem előfizetők­nek io fillér. Nyilttér: petit soronként 20 fillér. Megjelen minden vasárnap. „Lerakodó hely.“ Dr. Szilády Áron lelkész ur az egy­házi vitás ügyben az egyházkerülethez beterjesztett válasziratában többek közt a következőket mondja : »De a könnyelműség volt panaszosok szerint a házi építkezés különösen azért, mert mellőzteíett olyan vállalkozó, a ki 80.000 írt átalány összegért aj álkozott az épületnek terv szerint való elkészítésére. A mit ellenfeleink ezzel a ráfogással el­értek, az még annál is sokkal több, amire ők maguk számítottak. Innen vau az hogy mikor megsokalják az elért eredményt, t. i. csalás, lopás, geschefíelés, sikkasztássá* való gyanúsításunkat, mindig készen van­nak egy csep olajjal enyhíteni általuk mart sebeinket. így például midőa az egy házkerületi gyűlésre beadott panaszaik füstje töltötte be a tanácskozási termet, minden közgjüiési tag megkapta a Kun- . Halas czimü ia >nak az ö lerakodó he­lyüknek 43. számát, melyet itt 35 alatt csatol uuk, melyben egy felől ők hívják onnan haza a papot békülni és egyezni, hova pellengére állították, mert igy Írják : mégis csak itthon kell ezt a sokat hányt vetett ügyet elintézni. Nekik sohasem jutná eszofcbe az építést vezetőket anyagi felelősségre vonni, habár az építkezések körül tulkiadá- sokat találnának is, mert az ő tiszta kezűsé- gökben senki sem kételkedik. Köszönjük, de az itthoni egyezkedés jelzett eredményének fejében nem áll jo­gunkban lemondani arról a megítélt köve­teléséről a pákái alapítványnak, mely ala­pítvány telekkönyvi biztosithatása céljából ily lemondás ajánlásával e napokban is megkörnyékeztettünk. Még azzal a hozzá adással: mert különben a birtokosság ha neki úgy tetszik eladhatja Páka pusztát s akkor a gymnasium hoppon marad.“ Dr. Szilády Arou lelkész ur iránt, mint kiváló egyház férfiú, tudós, aka­démiai tag iránt, akit mindkét magyar tudomány egyetem tiszteletbeli tudorává fogadott, eiismeréssel és őszinte tiszte­lettel viseltetem s mint a ki a tudást, az észt vallom, legigazabb tekintélynek — az ő tudománya előtt meghajlok és kalapot emelek. De vallom azt is, hogy a mai al­kotmányos és társadalmi consolidatiók között minden embert illetnek bizonyos jogok-« annyi t К amennyit egyénisége megérdemel, vagy amennyit politikai vagy társadalmi szabály részére biz­tosit. így a legminimálisabb jog az, amit egy lapszerkesztő megkövetelhet, hogy igastalanul és megtorlatlanul még a legnagyobb tudósok, akadémikusok s más hatalmasságok se rágalmazhas­sák meg hírlapírói működésében. Bármily nagy is tehát Dr. Szilády lelkész ur tudománya s bármily kicsiny legyen is egy vidéki lapocskának élet­hivatása és jogköre, továbbá bármily őszinte tisztelettel adózom is Dr. Szi­lády Áron akadémiai tag ur kiváló tehetségeinek és bármily kis igényekkel van is a szerkesztésem alatt megjelenő „Kun-Halas“ a magyar sajtó irodalom terén, — a legkisebb jog, a mi e te­kintetben megillet az, hogy: a legha­tározottabban visszautasítom Dr. Szi­lády Áron lelkész azon valótlan és igaztalan insituátióját, mintha a „Kun- Halas“ Dr. Farkas Imre s trsai pana­szosoknak „lerakodó helye“ lenne ! Ezen kijelentésemmel ez ügynek reám, illetőleg a „Kun-Halas“-ra vo­natkozó személyi részét elintézettnek tekintem, annyival is inkább, mert az egyházi bajokból való kibontakozásra veszélyesnek tartanám, ha a „Kun- Halas“ a kapott sérelemért az egyházi ügyek nyilvános tárgyalásával kapcso­latban személyeskednék, vagy retor- ziákkal kivánna élni. A „KUN-HALAS“ Urczája. Csóri Péter titkai. — Vig história a régi jó időkből. — Irta: J. Benedek Elek. A plébános ur nem volt otthon. A nótárius ennélfogva benyitott a kispapboz. — Tisztelendő ur! Csodálkozni fog. — Nos? — A Csóri Péter hivatja. — A Csóri Péter ? Az a pap gyűlölő ? Az az ördög czimborája. Az az istentelen, az a megátalkodott ? Aki dög.ött macskát akasztott a Nepomuki-Szent János nyakába? Aki születése óta csak az Istent káromolja. Aki egész életében istentelennél istentelenebb tré­fákat űzött. Akinek minden lépte kárhozat. Aki reverendát öltött és sorba gyóntatta benne a czigány leányokat. Akinek már hat éves korában örökre elkárhozott a lelke. Az hivat ? Es engem ? Hát miért hivat engem ? Hát talán valami csúfot akar űzni belőlem ? Hát micsoda . . . — Mérsékelje a haragját, káplán ur. A Csóri földes ur — haldoklik! ~ Haldoklik ? Aha 1 Elérte a végzet. Most már két kézzel is lehúzná az eget. így szoktak az ilyen emberek. Hát mit akar velem. — Töredelmesen meggyónni I — Jó. Megyek. Megmosom a fejét utoljára. Igenis megyek. Tudom istenem, megemleget még a tulviíágon is . . . Azzal ki jobbra, ki balra, elsietett. # A Csóri Péter, a hires tréfás, hét vármegye czimborája, ott feküdt egy pamlagon. Az arcza fehér volt, mintha bepúderozta volna, a két szeme alatt a halál karikái ültek. Kezei lehanyatlottak a földre és kínosan #hörgött. Egy rósz tejgyertya lobogott mellette. Tövig égett már, a papírja fogott lángot. Ennél a kísérteties vilibráló fénynél vallott a kispapnak: — Igen .. szent atyám, érzem halálomat.. Sok a bűnöm, ugye? De megvallom az utol­sót is. Ki akarok békülni az összes tisztelt szentekkel. He nézzenek rám haragosan, ha összekerülünk. — Megátalkodott ember, ne morfondírozz a halálos ágyadon is. Vaiij töredelmesen to­vább, hogy megtisztuljon bűnös lelked. — Csak korholjon. Megérdemlőm, — Nos, — igen. Jöjjön közelébb. így. Figyeljen ide. Ismeri ugy-e a pagonyban azt az elhagyott vadász lakomat, amit a nép „Belzebub kastélyának“ keresztelt el. — Te voltál a fejedelme, — istentelen! — Igaza van. Alázatosan hajtok térdet, tejet. Szánom-bánom bűneimet... — Ne perorálj annyit. Mi volt azzal a kastélylyal ? — Ja, igen Hallja hát meg. Nappal csen­des volt ott az élet. De éjjel, hallotta ugy-e, hogy a falu népe babonás borzalommal kerülte. Mert a pinczékből éjjente kísérteties jaj hallott ki. — ügy, úgy. A Bábi meséli szanaszerte. — Hát abban a kastélyban minden éjjel bálákat tartottam .. . — Minő bálákat, te elkárhozott lélek? — Ez bántja lelkemet. Hogy minőket ? Hej, báiakat, minőkről sejtelme eines a vi­lágnak. Aki végig megy a folyosóján és be­nyit az ebédlőbe, ráakad egy fali ajtóra. Ha azt kinyitja, egy sikátorba jut. Azon végig megy és megint talál balra egy ajtót. Az egy lépcsősorhoz vezet. Aki a lépcsősoron lebalad, egy boltozatos pinezébe jut. Ebbe tartottuk a bálákat. A bálakon ki-kl álarezban jelent meg. Meg­fordult ott az alabástrom arczu, aranyhaju,

Next

/
Thumbnails
Contents