Kun-Halas, 1900 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-01 / 1. szám

szerepeket játszania a jövő nemzedék közéletében. A technika jövendő vívmányaival, melyek mind nélkiilözhetőbbé teszik az emberi munkaerőt, négyszeres arányban kell fejlődnie az ember- szeretet intézményeinek. S a huszadik század embere szívesen fog meghajolni a kor azon követelményének, hogy adjon másoknak mert belátja, hogy amit másnak ad, azt tulajdonképpen a saját javára adta.

De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelmi ós ipari forgalomnak, a huszadik század legdédel- getettebb drágasága a föld lesz, a föld, amely táplál. A XIX. században rosszul bántak a földdel, zsarolták és nem becsülték, de ebben a században, melyben több lesz az ember, de csak ugyanakkora a föld, nagyon meg fogják becsülni, egész nagy állami intézmények fognak létesülni, hogy,őrködjenek a föld jogai felett. És a tudományos és emberies j miveltség magaslatán igy fogunk visszatérni a földhöz, az őstermészethez, az igazsághoz.

A huszadik század legérdekesebb problémája a nő. A nő néhány évtized óta mind határozo- tabb szárnypróbálgatásokat tesz, hogy ott hagyja a Gondviseléstől neki adott hivatását és részt vegyen a férfi kenyórharezában. Igaz, hogy nem szívesen teszi. A kiforratlan társadalmi rend az ő fél jogaival és fél felvilágosodoti- ságával, gazdasági, berendezkedésének aránytalanságával készteti arra, hogy erkölcsi élete rovására, terméketlenségre kárhoztassa magát ós a férfit kenyérkeresetében megrövidítse.

Hogy hová fog fejlődni a nőemancipáció, azt nem is sejtheti most senki, mert az emberiség történetében nincs példa erre a.

jelenségre. A nőemanczipáció a XIX. század eredetisége és egyúttal bűne is. Bűne, mert elvonja a nőt a termékenységtől. Csak ezt az egy igazságon alapuló érvett lehet felhozni a nőemanczi- pácziő ellen, de ez az érv oly súlyos, hogy meg kell döbbenünk a jövőtől.

A nő problémáját valószínűleg meg fogja oldani a huszadik század és csakis ugy oldhatja meg, hogy a nőt visszatereli a családi tűzhely mellé és családi tűzhelyet biztosit minden nőnek.

Es bízva, remélve áll az uj század küszöbén az emberiség. Nem sötétség, nem homály az, amit lát, hanem ködben úszó világosság. Könnyet, vért, nyomort takar a köd -- de el fog oszlani mint minden köd és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé.

A főgondnok és presbyterek választási ügye.

Előző számunkban közöltük az egyházmegyei bíróság tárgyalásának lefolyását s az előadó és erre panaszosok nevében tett előterjesztést, jelezvén, hogy ezek után szólásra Szil ári у Arop lelkész hivatott fel, az ő beszédének lényege a következő :

Mindenek előtt azon véleményének ad kifejezést, hogy a panaszosok által előterjesztettek ozélja a hangulat keltés; mert hiszen ők a gazdasági gyűlés által követelt számadást gyűlés előtt nyomdába adták, s tudva -van, hogy a kiosztás nem a főgondnok kedvéért, hanem azért leit függőben tartva, mert a minister által feiajánlt, s gazdasági gyűlés által elfogadott 15.000 frt segélypénz csak augusztusban érkezett meg; ezt bevárni jónak látták, azért is, hogy indokolva legyen a 20%, adónak 15°/0-ra lett leszállítása.

A Kolozsváry-féle innitványt az egyragyogóbb erények támadnak életre raé- hedből és megmutatod az utat, melyet barátaidnak és ellenségeidnek egyaránt követni kell. A Walsinokkal, a jezsuiták kai és gonosz tábornokkal szemben fölkelnek a Zolák és Piquardok és két pártra szakad az ország. A küzdelem minden kis részlete a nyilvánosság előtt folyik le. Francziaországnak nincs titkolni valója S egymás után dűlnek ki a kabinetek, támadnak a legélesebb diplomácziaá bonyodalmak, a tőzsdén a pánik napirenden van,< az utcza háborog. még az egyedül üdvözítőnek elismert köztársasági alkot mány is meg-megrendül a harezban, melyet igazság és "hamisság vívnak egymással, de tart az óriási harcz szakadatlanul mindaddig, mig a szegény zsidó kapitány felesége karján ki nem vánszorog a fogház kapuján . . .

Nagy része van ebben a küzdelemben a szocialistáknak is, akik immár biztos kézzel segítenek Francziaországot kormányozni. Ki hitte volna még ezelőtt ötévvel is? . . . Két szocziálista miniszter üi a franczia kabiuetberx. Az egyik Millerand a kereskedelem, a másik Brúnód a Közmunkák ministere. Mind a kettő kiváló férfiú és testestül lelkestől a proletárok hívei, daczára annak, hogy Brunocl nem hivatalosan szocziálista. Egy két év múlva meg fogjuk tudni és igen tanulságos lesz

megtudni, képesek-e megállani a helyüket a szoczialisták, ha kormányra jutnak.

Ez év egyik logjelentöségesebb eseménye egyébként a creuzoti sztrájk. A sztrájkoló bányászok fölkérték Walde к-Rousseáu miniszterelnököt, hogy a közvetítő szerepét játsza köztük és a bányatulajdonosok között és a szociiista sztrájkolok egyúttal kijelentették, hogy raegnyugosznak abban, amit a miuistereiuök kialkuszik. És a ministerelnök szívesen állott rá a közvetítő szerepére, a szocialisták meg voltak elégedve és Creuzotban most minden csendes. Látható tehát ebből, hogy a francia burgoise — mert egyebet nem tehet kezdi megosztani a hatalmat a proletáriussal. Most már az a kérdés, hogy nem lesznek e bargois-ká a szocialisták, ha hatalomhoz jutnak. Ha igen : a tőke uralma megmarad továbbra, örökre. Ha nem: a tőke akár békés, akár véres, szocziáíís forradalom utján megszűnik czól lenni és eszközzé degradáltatok.

S mialatt az elérhetetlen és ideális ezé- lokkal vádolt szocializmus ily reális nagy- eredményeket ért el, a nagyhatalmak képviselői egész, komoly arczczal ültek össze Hágában, hogy megvalósítsák a legmagasabb ideált: az örök békét, Komoly arccal ültek össze, mert hiszen a minden oroszok czárjának javaslatán nem szabad nyilvánosan kaczagni. A hágai békekonferencia

annyi értékűt sem végzett, mint a pléh- I pohárra való viz, mely Ível a Transzválban 1 megsebesült katona szomjúságát enyhítik a Vörös Kereszt derék leányai.

Nem hiszem, hogy egyéb motívum, ; mint a tiszta emberszeretet és ideálizmus ; indította a fiatal ezárt arra, hogy az őrök ! béke eszméjével kompromittálja magát.

I Mert nagyon kompromittálta magát, hisz még be sem fejezték jóformán a hágai konferencziát, máris kitört a háború Anglia és Transzvaál között. E véres háborút itt Európában Anglia büneüi rójják fel és a legtöbb újságolvasó ember minden nap azzal az óhajtással szivében olvassa el a •háború táviratokat, hogy bár jól helyben hagynák az Afrika éhes angolokat.

Hát igazuk van. Háborút kezdeni rut dolog, Hanem nézzünk csak végig azokon a gyarmatbirodalmakon, melyek angol fönhatóság alá tartoznak. Nézzük például Ausztráliát. Népe szabad, gazdag és olyan kultúrája van, hogy egy modern európai országnak sem. különb. Parlamentja ran, melybe az általános választási jog alapján küldi megbízottait. Az idegen ha Ausztráliában jó biztos talajt érez lábai alatt, se életét, se vagyonát nem kell féltenie, ahol angol lobogó leng, ott modern és humanitárius intézmények állnak rendelkezésre. Nem vad erőszakkal, de szabadsággal és parlamenttel hóditja magához

I háztanácsban azért nem bocsájtotta az

i elnökség szavazás alá, mert, azt az indítványozó egyháztanáesos nem kérte, sőt I magához véve elvitte, előzőleg kijelentvén, ! hogy az a kívül állók felfogása, de még- i is az indítványt magáévá teszi, így lett I az ülésben felolvasott javaslat tárgytalan í s az elnökség javaslata is csak azért maradt kisebbségben, mert a presbyterek egy része rábeszélés folytán nem jelent meg.

A választást illetőleg előterjeszti,

hogy a törvényben az egyház községi gyűlés nem fordul elő, összehívása ennek külomben is csak szószékről eszközlendő,

I az pedig ki volt hirdetve onnan, hogy a választás mikor lösz; az egyház községi gyűlés tagjainak egyéni, meghívása nehézséggel járna s az ha külön meghívó adatnék ki, választók gyűlése lenne, .egyéb!) iránt a panaszosok által alkalmazta.! ni kért szabályok a papválasztásra vo- I natkoznak.

Vitatja, hogy a halasi, egyházban я hetvenes évektől kezdődik a támadás, я Imikor azt akarták, hogy a papi állás a képviselői állással Összoférhetlennek mondassák ki, szemelvényeket olvas fel régibb beadványokból, melyeknek éle 6 ellene mint lelkész ellen irányul, a mostani panasz hangja is a régi, támadó.

Tévesnek állítja a panaszosok felfogását, mely szerint az adózók mind választók lennének, vagy hogy csupán a fejadót kellene lefizetni, a 20%,-os szerinte szintén egyházi rendes és törvényes adó hátraléknak pedig jogfosztó hatálya nem lenne ; ez utóbbi felfogás téves, mert a törvény 17. §-a kimondja, hogy az egyház tagok kötelessége „az egyház és iskola fentartása czéljából rajok rótt terheket pontosan viselni“ s már az I860, évi deb- reczeni rendszabály kimondta, hogy csak azok választók, kik az egyházi és iskolai adót kifizették, a választási eljárást gyakorlat szabályozta; volt idő, mikor a pre*- byterium maga magát egészítette ki.

Az esperes által bekivánt, de be nem küldött 1887 évi választásra vonatkozó iratokat bemutatja, e konstatálja, hogy