Halas és Vidéke, 1900. december 29. (1. évfolyam, 25. szám)
1900-12-29 / 25. szám
lemondás, póttag behívása által. Dr. Babó Mihály főjegyzőnek abbeli nyilatkozata után bogy a most megválasztandó bizottsági tagok csakis a legközelebb kitöltendő irnoki és rendőrbiztosi állások betöltése alkalmára válasz tatnak a közgyűlés kijelölő bizottsági tagokul Dr. Zilah Benőt és Kaszás Lajost választotta meg. Az állategészségügyi bőizetekre vonatkozó szabályrendelet is kellő érdeklődéssel találkozott. jDr, Babó Mihály főjegyző ismertette a törvényt, mely a szabályrendelet alkotását követelte. Ha egy állati betegség fellépett, a? egész határ zár alá volt veendő. A törvényhozás az állategészségügyi törvények hozatalakor számításon kívül hagyta, hogy vannak óriáei területű városi és község-határok, melyek egyetlen eset miatt is a forgalom, a közgazdaság nagy mérvű hátrányára zár alá voltak veendők. A kormány beleegyezett tehát hogy nagyobb határok körzetekre osztassanak, és csak az a körzet vétessék zár alá, melyben a járványos betegség fellépett. A javaslatba hozott szabályrendelet (melyet bpuok más helyén ismertetünk) öt ilyen körzetet létesített s mindenik körzetnek külön járta ti jegyzőkönyve lesz, melyek azonban a központban — a városban — fognak vezettetni. 2-ik §-hoz Gyulai István szóllott aki súlyosnak talá«ja hogy valamely jószágnak a másik körzetbe való átmenetele a’kalmával járlatta) kell kisérni a jószágot. Miníbogy a javaslat — a vele járó hátrá nyok mellett is több előnyben részesíti a a forgalmat, és a gazdák érdekeit, a közgyűlés a javaslatot eifogadta mely tehát megyei jóváhagyás alá lészen terjesztendő. A vásári és piaczi helypénz bérbeadása tárgyában hozott vármegyei megsemmisítő határozat tárgyában, bár csupán az a kérdés volt eldöntendő, vájjon a közgyűlés tudomásul vegye-e avagy az ellen fellebezzeu, igen élénk vita fejlődött. Gyulai István a vármegye határozatát tudomásul sem veszi, Biró Mihály nem akarja magát „dehoniszlának“ kitenni hogy a vármegye felfogásának érvényre jutásával a szegény nép átkozza a képviselőket azért mert a helypénzre szavaztak. Sokan szállottak a kérdéshez. „Nekem is sérelmes, nekem is.“ — lett csaknem általánossá a hangulat, mire a polgármester az egyszerű felállással való szavazást elrendehe, lett nyilvánossá hogy 62 képviselőnek az általános helypénz fizetés sérelmes 18-nak pedig nem mihez képest a vármegye hatarozafa ellen valóíeliebezésnegyvennégy szavazattöbbséggel kimondatott. A tisztviselői nyugdíj szabályzatnak avarmegye által történt jóváhagyó határozata tudomásul vétetett. A vásári és piaczi helypénz ügyében. A képviselő testület által e tárgyban a közigazgatási bírósághoz beadott felekbezés indokolása a köve'kező: I. Jogi szempontból sérelmes a nehezebb határosai, mert minden kényszerítő ok nélkül melyen belenyúl önrendeikezesi jogainkba, mely alaptörvény által biztosított önkocman, - zati jogunk fölött való őrködés annál inkább kötelességünk, mert véleményünk szerint a mai közjogi szervezet mellett a törvényha lóság ilyetén beavatkozása a községek önálló életének és fejlődésének állandó veszedelme. Hangsúlyozzuk, hogy „a mai közjogi szervezet mellett: Lehet valaki elméletben a legkoriátlauabb autonómiának, vagy a legmerevebb czentralizmusnak hivő, de az kétségtelen, hogy a rendszer egyes szervi intézkedését ép oly veszedelmes negligálni, mint amiiy veszedelem származhatik abból, ha egy épületnek fundamentumában csak egy téglát is megbolygatunk. Azt sem hagyhatjuk e körülmény mélfatá sánál figyelmen kívül, hogy a rendezett tanácsú városok belügyeibe való beavatkozás uem lehet oly mértékű, mint a többi községekébe, mert az előbbiek nagyobb inteilelo- ruális erő felett rende kezvén, a gyámkodásnak kevesebb szüksége forog fenn, — és mert ők háztartásuk össze« költségeit saját erejükből, sajátjukból viselvén, ennek egyenértéke gyanánt az önrendelkezési jognak is nagyobb mértéke illeti őket. A beavatkozási jog invo!ná:ja azt, hogy ha mi valami adó beszedését elhatározzuk, a felsőbb hatóság e határozatot megsemmisítheti, de ha mi magunkra, Halas város lakosaira egy közvetett utón fizetendő adónemet, mely nek jövedelme kizárólag a városi pénztárt illeti, kivetni nem ; karunk, ezt ránk nem oktrojálhatja 1 II. Ami e kérdés pénzügyi és közgazdasági oldalát illeti, erről pro és contra sokat lehet vitatkozni. Vannak tudósok, kik a közvetett adók rendezését, mint károsat és az egészséges közgazdasági fejlődésre bénitó hatással bírót egészen eiveíendőnek tartják. De még azoknak nagyrésze is, kik a közvetlen adó melléit a közvetett adót is fentartandónak mondják, ezt az álláspontot csakis a könnyebb kezeihetés szempontjából és a fogyasztási adó fizetésének rendszerint a fogyasztó tetszésétől függésével védik és indokolják, — abban a szakférfiak megegyezlek, hogy a közvete‘í adó csakis mint kisegítő surrogatum szere pelhef. A szabad kereskedelem hívei minden véd- váninak ellenségei, a ma dívó „agriarius“ jelszó pedig a helybeli termelőt a vidékivel szemben úgy szükebb, mint tágabb körben minden körülmények között megvédelmezen dőnek mondja. Már most nagyon is kérdéses, hogy azért a nehány ezer forint kínálkozó bevételért szabad-e nekünk a helybeli termelő kisgazda érdekeit az eladásra szánt termények megadóztatása által sértenünk ? Nem szabad elzárkóznunk az elől a figyelemre méltó momentum e ői, hogy mi földművelő ország vagyunk, s hogy a nemzet füntartó ereje a földműves osztályban gyökerezik, mert ez a röghöz kötöttségnél fogva sokkai biztosabb és maradandóbb e eme az államnak, mint pé dáui a könnyen mozgó tőke tulajdonosai. Use tehát, hol ez a többi közgazdasági tényező hátránya nélkül történik, a földműves osztály érdekei istápoiandók. Ili. Meg kell szívlelnünk e vitás kérdés elbírálásánál a szocziaiís politikai indokokat is, Még uem bah ki Halason az a generatio, mely a jászkua privíogiumok alapján adó- mentességet élvezett, sem vámon, sem hídon nem fizetett. És a mai nemzedék leikébe is beleférkőzött a hagyomány utján átöröklött büszke öntudat, hogy neki, mint szabad jaszkunuak bizonyos előjogai vannak. Tessék most már elképzelni, mnyen általános ellenszenvet költené az az intézkedés, mely szerint a halasi embert saját városában olyan adóval rc’jják meg, melyet meg a közel múltban sem kellett fizetnie. Örökös forrása lenno ez a gyűlölködésnek, a bérlő és a felek közötti torzsalkodásnak és a lakosság körében az elégedetlenségnek. Sőt az is bizonyos, hogy a rendőrhatóság a mostani erővel a piaczi rendészetet gyakorolni nem volna képes és feltétlenül személyzetszaporitásra volna szüksége. IV. Megemlítjük még, hogy a neheztelt határozat egyik indoka sem állhat meg. A ministerileg jóváhagyott díjszabályzat megállapítja a helypénz maximumát, de abban, hogy mi kevesebb helypénzí követeljünk, vagy hogy azt egészben vagy részben el is nyerjük, bennünket senki sem korlátolhat. A községi pótadó magasságára alapított indok pedig azért téves, mert hiszen első sorban mi vagyunk hivatva a pótadó magassága miatt panaszkodni. És ha mi azon nagy füladatok tudatában, melyek a városokra kulturális cs humanitárius téren hárulnak, minden zúgolódás nélkül meghozzuk áldozatainkat, ha mi panasz nélkül lerójjuk adónkat, sőt kijelentjük, hogy a haladással és a modem áliam kiépítésével karöltve járó még nagyobb kiadásoknak pótadó alakjábau való fedezésélőt sem riadunk vissza, s ha megígérjük, hogy mint hü fiai a hazának a gazdasági válság és a nehéz megélhetési viszonyok közepette is bátran nézünk szembe a jövőnek : nem indokolt a Törvényhatósági Bizottság aggódása, moly bennünket a fulterheUetéstői félV de tuiajdonképeni orvosszortnem nyújt, hanem csupán azt akarja, hogy a közterhek egy részét egyik zsebünk helyett a másikból fizessük. Ingatlan forgalom Decz. 25-ig. Szalai Kózáiia megvetne özv. Szabó Ferencz- né Nagy Varga Sz. Juliannától 68 Q-öl szántó földjét 20 koronáért. Balogh Mihály megvette özv. Rafaj Fálné szül. Tóth B. Eszter és társaitól 17 hold bodogiári ingatlan 1800. k. Borbás Sándor és neje Nagy Sarkadi Zsuzsanna megvették Némedi Sz. Sándortól 10 hold 750 Q öi feieő-kis-íeleki legelő birtokát 2000 kor, — Császár István és nejeGondán Anna megvették Paprika Mihá yné szül. Módok Zsuzsannától 1 hold 824 □ öl bodogiári szántó kaszálló földbirtokát 700 kor. — Özv. Nemes Istvánná Fehér Juliánná megvette Tóth V. Antal és neje Fekete Magdolna veteményes iöidjét 100 kor. — Zana Sándor és neje Kosa Juliánná megvették Tóth Imre es neje Kecskeméti Czecziíia és társaitól 1 ho.d 233 □ öl fekeie földet 600 kor. — Dóczi imrene Erdeiyi Juliánná megvették Váu Sándor és neje Darányi Juhánnától II.-ik wzedüeii lakházukat 1000 kor. — Csömör Ferencz megvette Dávid Jánostól 1 hold 500 □ öl Zsanai földbirtokát 800 kor. — Rokolya Ferencz megvette Boko.y a Károly tói 3 hóid 780 □ öl bodogiári legelőjét 200 kor. — Bereczi Imre és neje Dóczi Zsuzsánna megvették özv. Rébék Lászlóné Berki Juliánná és társaitól 1 hold 1303 □ öl sző.őbiriokát 1600. kor. —- Forgó István és neje Orbán D. Zsuzsanna megvették Kis Illés Petemé Molnár Dórától 21/2 hold fehértói földjét 1720 sor. — Szabó Ferencz takács megvette özv, Szabó Ferenczné Farkas Zsuzsannától 70 □ öl veteményesét 10 kor. — Szabó Károly és neje Tóth g. Zsófia megvették özv. Szabó Ferenczné Farkas Zsuzsánnától II. tizedbeli íakház felerészét 400 kor. —- Andrasovszki Paine Garai Emma megvette Vida Imié és karsáiól 864 □ szőlő és kaszálló földjüket 100 kor. — Forgó István és neje Orbán D. Zsuzsánna megvették Kis Illés Péterné Molnár