Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-18 / 25. szám
III. évfolyam. 25. szám. Kim-Halas, 1899. Junius 18. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjeleli minden vasárnap. ШШШ és TÁESADALHIHHILÁP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Előfizetési ár: egesz évre 5 frt, tél évre 2 írt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr Egyes szám ára 10 kr. Gazdasági cseléd és munkás- ügy. — Vasadi Balogh Lajos. — (Vége.) Nagy előnye a gazdasági munkásnak, hogy nemcsak pénzt kap, hanem természetben is kapja munkadiját, a mi alkalmassá teszi őt arra, hogy egy kis házi gazdaságot folytasson a felesége, baromfitenyésztést, disznóhizlalást és ezzel sok hasznot tud beteremteni és az életet kelemessé teszi. Nem szabad ezt a természetbeni földtermény fizetést oly kevésbé venni, í, mint sokan teszik, sőt nagyon is megkell becsülni, mert csak igy képes a munkás magának otthont teremteni. Nagyon óhajtandó, hogy a mezőgazdaság állandó, becsületes és hű munkásokkal bírjon, most, mikor oly fejlődést látunk mező- gazdaságunkban, merjük reményleni, hogy mindig jobb lesz a gazda és mukás élete. De ha czivakodnak, egyenetlenked- nek, bizonyos, hogy mind a kettő kárát szenvedi és az is bizonyos, hogy a gyengébb hamarabb elpusztul. A gazda és munkás közötti szerződéses viszonyt a törvény szabályozhatja, de itt a törvénynek aztán határa van, a többi már a becsületségre, a lelkiismeretre van bizva. Akármilyen hosszú szerződést kötök egy rósz emberrel, ki nem félti becsületét, az meg fog csalni és nem arra törekszik, hogy a munkabért megszolgája, gazdája szeretetét kiérdemelje, hanem csak az a kívánsága, hogy az időt ellopja és a pénzt, a fizetést felkaparintsa. Legyenek a munkaadók és munkások egymás iránt szeretetteljes tisztelettel, becsüljék egymást és a jóakarat vezesse őket minden dolgaikban, akkor mind a kettő boldogul. Szeresse a munkás az ő munkáját, találjon benne örömöt, gyönyörűséget, lássa meg munkájának hasznát, akkor boldogság lesz osztályrésze. Ne irigyeljék a városi, gyári munkások sorsát. Nehéz az nagyon. Nézzék csak azoknak sápadt arczát, homályos szemét, kedvtelelen magukviseletét. Nézzék meg a füstös, tikkadt levegőt, a port, a miben munkájukat végzik, akkor aztán nézzék meg a gazdasági munkás piros A „KUN-HALAS11 TÁROZÁJA. A szerelem hálója. — Részlet egy spanyol szerelmi dráma leírásából. — (Vége.) A két fiatal özvegy család és rokonok nélkül egyedül lévén, Топа kérdésére ennek palotájába helyezte át lakását Kachel, melyet a magáéhoz mindenben egyenlő kényelemmel ren- deztetptt be Szidhart Топа a két szárnyú palotának jobboldali részében, melyet Kachel választott a maga számára lakosztályul. Sok rábeszélésekkel bírhatta rá a palota tulajdonosnője barátnőjét erre a választásra s rendkívüli volt az öröme Tonának, midőn Kachel a választást megtette. Mielőtt azonban Rachel választott volna barátnői gyengédségből arra kérte Tonát, hogy ez tegyen ajánlatot s jelölje ki azt a szárnyát a palotának, melyben férjével együtt töltötték az első éjét mint uj házaspárok. Топа engedett barátnője eme kívánságának, de egyúttal megjegyezte, hogy Rachel választását akkor tekintené őszintének és elfogulatlannak, ha egészen függetlenül tenné azt. Rachel megtagadta barátnőjének a választ és arra kérte, hogy sorshúzással döntessék el, ki melyik részét fogja lakni a palotának. Топа előbb gondolkozott, aztán elfogadta Rachel indítványát. A koczka a palota jobb oldali szárnyát adta Rachelnek. Топа megdöbbenve látta, hogy Rachel kedvetlenül fogadta a koczka döntését. Még az nap elfoglalták a szép fiatal özvegyek saját lakosztályaikat s este a palota két szárnyát összekötő kereszt épületben levő étteremben együtt töltötték el az est ebédet. Toledóban volt a palota s onnan másnap együtt ment a két jóbarátnő Madridba arra a díszelőadásra, mely azon a napon rendeztetek Floridó circusában. Másnap a spanyol lapok elragadtatással írtak a két fiatal özvegyről, a két algíri asszonyról, mint a nők legszebbikeiről. Sziddhart Tonát úgy mutatták be, mint a föld legszebb nőinek hazájából, a cserkeszek honából származott szülők ivadékát, kinek már dédanyja legszebb virága volt szülőföldének, nagyanyja és anyja pedig páratlan szépségek hírében álltak Algierban, mint a család ezen ágának uj hazájában. Tidikelt Rachelt úgy festették a spanyol lapok, mint legszebbikét azoknak a páratlan szépségű algieri izraelita nőknek, kiknél szebbek a föld kerekségén nem találhatók. A toledói palota, melyben a két fiatal özvegy lakott, egykor Floridó családjának képezte tulajdonát s Floridó nagynónyétől vette meg Szidhart Топа volt férjének az anyja, fia számára, ki ebbe a palotába vezette aráját s úgy amabban lőtte szivén magát szerelem féltésből ugyanabban a szárnyában a palotának, mely most Tidikelt Rachel lakosztálya volt. Mikor a palotát Szidhart Tonának ipa megvette Floridó nagynónyétől, akkor Floridó is orczáját, ragyogó szemét, vidám kedélyét, nézzék meg, hol végzi munkáját a jó Isten ! szép házában, hol élet, öröm forgolódni, hol a magasból a jó Isten nyújtja le kezét és osztja a kenyeret, azt hiszem, ezek megfontálása azt a meggyőződést adhatja az embernek, hogy szebb, felségesebb munka alig van, mint a mezőgazdasági munkásé, hogy a ki itt munkálkodhatik, nagy botorságot követ el, ha azt felcseréli más munkával hol e szép szabadság hiányzik. Legyenek a munkások komolyak, saját sorsukat javítsák azon módon és utón, mely természetes, becsületes és igaz, de ámitók, zavargók nyomorult igazgatásaira ne hallgassanak, mert a sült galamb senkinek a szájába nem repülhet. Munka után van előmenetel. Záradékul tehát azt fogadjuk el, hogy úgy a cseléd, mint a munkásügyben, nem egyedül a törvény lehet a rendadó, hanem a szeretet, tisztelet és a becsületérzés. abban a palotában lakott nagynónjével együtt mint 25 éves fiatal ember, és midőn Sziddhart Топа mint férjének jegyese, leendő férje karjain, ipának a kísérete mellett, a palotát mint leendő lakásukat megszemlélte, Floridó a palota parkjában sétálva szórakozott s a parkba belépő Sziddhart Tonát meglátva, bemutatta magát, azt kérdezte Топа jegyesétől, hogy az övé-e az a nyönyörti virágszál, kit karján vezet? Топа jegyese hirtelen a váratlanul hozzá intézett kérdésre válaszul el nem titkolhatott zavarában, csak annyit mondott: „Még nem az enyém a karomon levő szép virágszál, de remélem, hogy enyém lesz, ha kertésze megengedi, hogy leszakíthassam s keblemre tűzhessem“. Erre a mondásra viszonzásul Floridó a spanyol nemes kihívó modorával szemébe nézve Топа jegyesének, csak ennyit mondott: „Úgy hát még az enyém is lehet“, — s ezzel udvarias köszönés után eltávozott a parkból s felment a palotába a hol többé nyugtát nem találta, mert folyton a szép Sziddhart Топа bájos igéző alakját látta szemei előtt lebegni. Nem múlt el egyetlen nap a nélkül, hogy a szép Tonát látni meg ne kisértette volna. E közben mind az, a mi eddig kaland után sovárgó keblének minden érzésével elméjének minden gondolatával szünet nélkül a szép nők körébe vonzotta Floridót, eltűnt kebléből s nem gondolt másra, nem vágyódott más gyönyör után, mint csupán a toledói parkban látott gyönyörű virágszál birtoka után, mely forró vágya teljesedésbe is ment még mielőtt Tonát jegyese oltár elé vezette volna. Ennek a felfe-
