Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-06-04 / 23. szám
III. évfolyam. 23. szám. Kun-Halas, 1899. Junius 4. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megyeien minden vasárnap. KlSAZDASÁSI és TÁRSADALMI ВЕШР. ■ HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 ki nem előfizetőknek 5 kr Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, íól évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Gazdasági cseléd és munkásügy. — Vasadi Balogh Lajos. — A jó gazdálkodádnak sok főfeltételei között legelső helyet foglal el a jó cseléd, a becsületes, szorgalmas munkás. Ezektől függ, hogy a legjobb szándék, a leghasznosabb akarat eredményt szüljön, sikert arasson. Ha látunk egy jól vezetett, s minden izében rendes gazdaságot, hol a jól müveit föld gazdag termést ád, hol a letakaritott termény csinosan össze van rakva, hol a jól gondozott állat fürgén végzi munkáját, egy szóval, ha a gazdaságban minden helyén van, mindenütt a rend, pontosság és a csin kiált hozzánk, ott legelső sorban is a cselédekre és a munkásokra fordul a figyelem s lehetetlen, hogy dicsérő és elismerő érzés ne keljen a szemlélő keblében a kötelességüket hü végző cselédek és a dolgukat becsülettel végző munkások iránt. Nem egyedül a gazda érdeme a rendes gazdaság, itt az érdem megoszlik s kitünteti a gazdát, a cselédet, a munkást. A dicsőségből mindegyiknek jut, mert van benne része. És ez a tudat, ez az ismeret kell, hogy a cselédet lelkesítse, a munkást buzdítsa, hogy munkájának A „KUN-HALAS“ TÁRCZiJA. A baktériumokról. — A „Kun-Hal as“ et. Heti tárczája. — Hágában a czivilizált nemzetek diplomatái, Berlinben pedig tudós orvosai gyüléseznek, hogy módját találják annak : miként volna lehetséges az emberfaj két nagy baját, a militá- rismust és a gümökórt legalább mérsékelni, ha már teljesen megszüntetni nem is lehetséges. Mert a világ végre valahára, lassankint rá jött arra, hogy e két rettenetes hatalmasságtól függ az ő jóléte és boldogsága. Mit a baktériumok emberben vagyonban megkímélnek, arra rá teszi kezét a militárizmus, a mit pedig ez békén hagyott, a felett megint csak a különféle baktériumok osztozkodnak. Nem mondjuk, hogy embernek vagyonnak egyaránt legnagyobb ellensége, akár a militárizmus, akár a baktériumok légiói. Mert valamint senki sem vitathatja el azt, hogy a mérsékelt fegyveres erő a népek jólétének egyik tényezője, viszont azt sem állíthatjuk, hogy a baktériumok az embernek csak is ellenségei volnának. Csupán azt állítjuk, hogy módjával egyik sem árt, sőt hasznos a nemzeteknek, túlhajtva azonban mindkettő egyformán veszedelme az emberiségnek. A hágai konferentia működése oda iránem csak anyagi bére, de erkölcsi jutalma is van, hogy ő is büszkén, önérzetében lüktető örömmel nézheti munkájának eredményét. A cselédeknek erre az erkölcsi magaslatra kell felemelkedni s a gazdaság jó vezetésében egész odaadással ki kell venni részét, hogy a munka, amelyet elvégez, jól be iljen az egész gazdaság rendes keretébe. Ha igv gondolkodik a cseléd, a munkás, akkor helyzetét nem tartja és nem tekinti oly alárendeltnek, oly hálátlannak, minőnek Ítéli a rósz cseléd és hálátlan munkás, hanem az ő kitartó szorgalmával, becsületes magaviseletével és gazdája iránti hűséggel tiszteletet szerez állásának és abban teljes megelégedéssel ól. Mi, kik a múlt és jelen gazdasági állapotokat vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a cselédek a múltban sokkal ragaszko- dóbbak voltak gazdáikhoz, helyeikhez. A hely sürü változtatás szégyen volt. Ugyancsak többet adtak a tisztességre és becsületre, a gazda, arczának egy szomorú nézése, egy szemrehányása a cselédben oly fájó érzést keltett, hogy az mindent elkövetett, hogy hibáját jóvá tegye. Azt találjuk mi, hogy a múltban a cselédek sokkal több tiszteletre és szerényül, hogy a tűrhetetlenné vált fegyverkezést s a már alig viselhető katonai kiadásokat korlátozza. Hogy az értekezésnek lesz-e valami eredménye, azt előre senki sem tudhatja, mivel a diplornáczia eszejárása nagyon is furfangos szokott lenni, a lefegyverzés pedig más tekintélyes tényezőktől is függ. Annyi azonban bizonyos, hogy a világbóke apostolai mindjárt az első napokban összeveszekedtek, a mi az általánosan óhajtott nagy eredményekre nem valami kecsegtető. Annál nagyobb bizalommal tekinthetünk a berlini tuberkulózis-kongressus működése elé, mely megbeszélvén és megvitatván, a betegség elleni védekezés leginkább czélra vezető módozatait, tudósait hazájukba visszabocsátotta s azok már is megkezdték az akcziót, minek kedvező sikerei nem fognak elmaradni. A berlini kogresszuson állapított meg azon szomorú valóság, hogy a tuberkulózis — a gűmőkor — az a betegség, mely a világon ez időszerint emberéletben évről évre a legtöbb áldozatot követeli ; ott mondta ki Köhler a kórházak főigazgatója, hogy a föld her éhségén sehol sem pusztít иду a tüdövész, mint Magyarországon s ott is éppen a legmagyarabb lakosság között az alföldön. A jól eső részvét első szava a velünk rokonszenvező Vilmos német császár ajkáról hangzott el. Milyen kár — mondta a kongresztetre tudtak szert tenni, mint ma, még pedig azért, mert a kevélységnek, az urizálásnak, nem adtak helyt szivükben, maradtak az ő egyszerűségükben, a munkában gyönyörűséget, családi otthonukban megelégedést élveztek. A gazda rájuk nézve nem volt idegen, hanem atya. segítő jó barát. Ily viszony kell ahhoz, hogy egy gazdaság rendben folyjon, hogy minden a maga idejében és jól legyen elvégezve. Milyen szép is volt az a múlt. Vegyétek csak elő azokat a régi 60—70 éves cselédeket, mit mesélnek azok, megértitek belőle, hogy a cselédek a gazda családjához tartoztak. Részt vett a gazda a cselédek minden bajában, örömében. Ott volt a keresztelőn, ott volt a lakodalomban, ott volt a koporsónál, mindenütt ott volt a gazda, hol ki kellett mutatni, hogy ő szive szerint szereti az ő cselédjeit. Kérdezzétek csak a régi, hü, állandó cselédeket, ki volt a gyermeküknek a kereszt apja, az ő szeretett komájuk. Kérdezzétek, ki volt a lányuknak férjhez menetelekor, vagy fiuknak háza- sodásakor a násznagya, majd megmondják, hogy a mi kenyeretadó jó gazdánk volt. Hát ha a koporsó hideg deszkája takarta el a cselédet, kérdezzétek csak, szuson jelen volt Korányi orvos profeszornak, — hogy ez a betegség igy megtámadta azt a szívós, ép, erős magyar fajt is. Valóban kétségbe kellene esnünk sorsunk felett, ismervén a tüdővész rendkívül pusztító erejét, ha azon vigasz nem maradna, hogy a baj, kezdetén még gyógyítható s az ellene való védekezés biztos sikerre vezet. Egy későbbi czikkelynek leend tárgya a betegség elleni védekezés módjának megbeszélése, most első sorban rettenetes ellenségünket, a baktériumot akarjuk ismertetni; ezt a lényt, mely a legszörnyűbb betegségeket, köztük a tüdővészt is okozza és öli meg a teremtés legcsodásabb alkotását az embert. Mi tehál a baktérium ? Egy kimondhatatlan kicsinységű szerves test, úgynevezett hasadó gomba, melynek hossza Nágéli szerint egy milliméternek két tized része, súlya pedig tízezer milliomod része egy milligramnak. Bejutván az emberbe ott milliárdnyi mennyiségben felszaporodik s munkája közben egy szerves mérget — ptoraaint, toxalbumint, kadáveralka- loidot — produkál, mely a nyirkedények utján behatol szervezetünkbe és megöli azt. A levegőben, melyet beszivunk, az ételekben, melyeket megeszünk, az ivó vízben, az utcza porában, a konyhakert földjében, szobánk padlózatának porában, bőrünkön, körmünk alatt, szánkban, belső szerveinkben, vérünkben, —
