Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-07 / 19. szám
Május 7. KUN-HALAS. 1899. tézkeclése szerint külö mahalevél kezelés hozandó be, — minélfogva minden állategészségügyi körzetre kiszolgáltatott marhalevelekről külön marhalevél-jegyzőkönyv vezetendő s a kiszolgáltatott marhalevelekre pedig a körzet száma is római betűkkel reá jegyzendő lesz ; és pedig azért, mivel ez ellenőrzés a rendőrség által csak az esetben gyakorolható eredménynyel. A marhahajtó utakat minden körzetben elegendő számmal lévő községi közlekedési és kördülő utak fogják képezni, a melyek szélességük és irányuknál fogva ezen czélra teljesen alkalmasak. Dögtérről minden körzetben gondoskodni szükséges lévén, e czélra a már meglévő városi dögtéren kívül a Ilik állategészségügyi körzet részére Bogyós János birtoka körül Rekettye pusztában, a III-ik állategészségügyi körzet részére a város tulajdonát képező kiserdőnél Felső-Szállás pusztában, — a IV- ik állategészségügyi körzet részére Katona Antal birtoka körül Zsana pusztában, — az V-ik állategészségügyi körzetre pedig a Farkas Imre féle birtok körül Fehértó pusztában fél-fél ho ldnyi területet kisajátítani vagy kibérelni, illetve kijelölni szükséges és ezen dögterek kevesebb költséggel és alkalmas módon bekeritendók. Az állategészségügyi körzetek valamelyikére elrendelt zárlat esetén a zárlat pontos megtartását a külterületen a járőri szolgálatot teljesítő és elegendő számmal biró lovasrendőrség megfelelő módon és akadálytalanul mindig teljesítheti. A vásártér fekvésénél fogva bármelyik külterületi állategészségügy körzetre elrendelt zárlat esetén az állatvásár czéljaira a ragály tova hurczolása, veszélye nélkül használható,- ott állatvásár csak az esetben nem lesz tartható, ha a zárlat a város belterületére rendeltetik el : — a vasúti rakodó pedig külterületen lévén, minden veszély nélkül, a város körül fekvő dűlő-utak fekvésénél, fogva még az esetben is használható, ha a város belterülete van zár alá véve. A mi pedig az állategészségügyi körzetek felállítása ős berendezésével felmerülendő költségek fedezetét illeti, erre nézve azon véleményben vagyok, hogy azon czélra a költségvetésben évenkint felvétetni szokott összeg továbbá az ebadó és állategészségügyi pénzbüntetések czimén befolyó jevedelem elegendő lesz. A fentiek előadása után s annak megjegyzésével, hogy a végleges megállapítandó állategészségügyi körzetekről a városi mérnök által egy pontos térkép is készítendő lesz. a melyben a körzetek területe □ kilométerekben, a körzetbe eső puszták, tanyák, marhahajtó utak, valamint az egyes körzetek határvonalai pontosan feltüntetőndőк és hogy az ily módon elkészített térkép a minisztériumba felterjesztendő iratokhoz csatolandó, — hivatalos tisztelettel kérem Te- ldntetességedet, hogy az itt szóban forgó s a város lakosságának anyagi érdekeit oly mélyen érintő állategészségügyi kérdésnek, a miniszteri rendelet intecziójá- nak megfelelő módon leendő elintézho- hetése czéljából, a tárgyalást minél előbb kitűzni s a tárgyalásra Kurtz Ferencz kir. állategéézségügyi felügyelő urat, engem és a városi állatorvos urat, valamint néhány szakértelmes városi képviselőt meghívni és a tárgyalás eredményét ezen jelentésen kapcsán határozat hozatal czéljából a városi képviselő-testület elé terjeszteni méltóztassék. Kelt Halason, 1899. évi márczius hó 14-én. Szekér Pál s. k. rendőr-kapitány. Gazdasági iránya ismétlő iskola. Dr. Vlassies Gyula, vallás és közoktatás- ügyi minister ur О Nagy méltósága, 1896. évben, a népoktatás állapotáról szóló XXIV. jelentésében tüzetesen kifejtette, hogy a földmivelóssel foglalkozó nép érdekeit szem előtt tartva, a gazdasági irányú ismétlő iskolák szervezését munkálatba vette. U Nagymóltóságát e tettre azon körülmény vezérelte, hogy ha a termelési munka minősége szempontjából, az iparos iskolák áldásos hatása elvitázhatatlan, akkor hazánkban, hol 100 keresettel biró egyénből 64 foglalkozik mezőgazdasággal és csak 9 iparral, — a mező- gazdaságot, — a közművelődés szempontjából, — figyelmen kívül hagyni oly hiba volna, mely csakis az ország szükségleteinek nem elég alapos elbírálásából származhatnék. Ha tehát az ipar iskolák rövid idő alatt oly elismerésre méltó haladást mutattak fel, akkor a gazdasági irányú ismétlő iskoláknak is bátran szép jövőt lehet jósolni. Vlassies minister ur О Nagy méltóságának e kijelentése 1896-ban történt, azóta községről- községre folyton állíttatnak gazdasági ismétlő iskolák s főleg oly községekben, hol a lakosság túlnyomó része földmiveléssel foglalkozik. Városunk lakoságának nyolcz-kilencztized része fölneveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, s láthatjuk, hogy a szőlő telepítés és gyümölcs-termelés mindig nagyobb hódítást tesz, helyén való lenne, hogy itt is állíttatnék fel gazdasági ismétlő iskola, hol a 13—15 éves 'gyermekek a mellett, az elemi iskolában tanult irás-olvasás és számolás gyakorlása mellett az okszerű gazdálkodásból elméleti és gyakorlati oktatást is nyernének, oly módon, hogy az ott szerzett tanulmány nekik az életben az okszerű gazdálkodásra biztos alapot nyújtson. árva találtak a/, udvarnál minden ajtót. Ha edig a király gyűlést tartott, Kuthennek és obbágyainak adott elsőbbséget a magyar urak ölött, mi fellázította büszkeségüket. Nem is épzelték el másként, mint hogy a király azért ír annyira kedvében a kunoknak, mert ellenük karja ezt a vad népet fordítani. Minden körülmények között nagy és ne- ióz feladat volt a kunoknak a magyar biroda- vtnba való beillesztése“. Sötétnek elég sötét a történek iró által estett eme kép a kunok és magyarok közötti kkori viszonyokról, mely épen abból az időből aló, a mikor hazánkat a tatárjárás pusztította eszélye fenyegette. „Mig többre teszi ezt a képet követő ama násik kép, melylyel a történelem a magyarokiak a tatár pusztítás közeledtének hirére kelet- :ezett rossz hangulatát festi le a kunokkal szénáién, mely azt mondatta azokkal, a kiket a ki- ály dódelgetése elkeserített, hogy a Kunok hiv- ák be a tatárokat. Bosszút akarnak állni a ma- farokon, kik annyiszor legyőzték őket.“ „Csak most tűnik ki — mondották — niórt jött be Kuthen népével már több, mint egy vvel előttünk. Ki akarják ismerni az országot, negtanulni a nemzet nyelvét és mire szövetségik megérkeznek, majd kardot ragadnak és negkönnyitik nékik a kapukon való átkelést, ígyütt majd azután könnyen erőt vesznek a nagyaron.“ Ez a vélemény uralkodott a magyar urak s vitézek körében, kiknél ezt az ellenzéki szellmet Bélának önkényes intézkedései különösen kunokkal szemben követett politikája bő táp- ílókhoz juttatta. Nem tudom, mások miként vélekednek és nikónt éreznek a fentebb bemutatott szomorú hódolását jelentette be a magyar királynak és arra is késznek nyilatkozott, hogy egész népével együtt felveszi a keresztény hitet, ha oltalmat nyer, Béla király szívesen fogadta az egykor oly hatalmas uralkodónak ajánlatát annyival is inkább, mivel negyvenezer vitéz nyilast nyert a tatárok elleni harezra. Személyesen eléje ment a király Kuthennek, kinek már előbb nagy ajándékot küldött és olyan pompával fogadta a határon a kun fejedelmet, minőt arra még nem láttak. A bevonulás akként történt, hogy a történetiró szavai szerint. „Hogy a vad nép rendben jöhessen el az ország közepéig, melyet lakóhelyül szánt neki a magyar király, egy jobbágyát rendelte melléje és gondoskodott az átvonulás minden költségéről“. Kuthen kunjainak viszonya Magyarország- ho z különbözött az előbbi hasonló települőkétől, kik László és Kálmán alatt telepedtek le Magyarországban, miről a besenyők és a Knthón előtt bejött kunok voltak. Hanem a történelem azt az Ítéletet mondja a kunok befogadásáról, hogy az nem temette az országra nézve azt a gyümölcsöt, melyet Béla méltán várhatott, hanem ellenkezőleg épen az ország romlásának lett egyik előidézője. Tanulságos e tekintetben Szilágyi Sándor „A Margyar nemzet története“ czimű nagy hitű munkájának „A kunok befogadása“ fejezete, melyben többek között igy nyilatkozik a történet iró : „Magyarországnak most azon problémával kellett megbirkóznia, melynek megoldása a régi római császároknak annyi bajukba került. Egy fegyveres, nománd törvénytelen sokaságot kellett elhelyeznie, már megtelepedett békés, munkához szokott lakosság közepett. Mit tudott a Kun mesgyóről, kertről, mit a házas élet tisztaságáról ? A mint a Kunság nagy nyájaival beborongolta az országot, nagv kárt okozott a vetésben, gyümölcsösben, szőlőkben. Még borzasztóbb volt, hogy ezek az erőszakos embeiek megfertőztették a nép leányait, és ha szerét tehették, az urak nyoszojáját is bemocskolták. Pörre, viszályra került a dolog és pedig magának a krrálynak kellett intézkednie. Béla az egyeseket nem büntette és ez által magára vonta a nép haragját. De mivel ő maga is belátta, minő veszély a Kun had együtt maradása, a kői gyűlésen úgy rendelkezett, hogy a kunokat osszák szét az egyes megyékben és ott az ispán törvényszéke alatt álljanak. Világos, hogy a törvény végrehajtása a kunoknál akadályokra talált, úgy hogy a különben oly nehezen megegyező hét nép egyaránt a királyban lelte ellenségét. Ha végrehajtják a törvényt, a kunokkal való elbánás könnyebbé válik ugyan, de viszont az ország minden része mengsinyli azokat a bajokat, a melyektől eddig csak a Tisza vidéke szenvedett. A személy- és vagyon biztosság veszélye egyaránt fenyegette a megyéket és ezzel a veszélylyel szemben csekélynek iátszott az a haszon, hogy a sok szegény kun majd olcsón áll be fegyveres cselédnek vagy lovásznak. Az ország hangulata a vendégek ellen fordult és ezt a hangulatot még erősebbé tette, hogy mindenben, a mi történt, a királynak részre hajlását látták a kunok irányában. Már azt is zokon vették az urak, hogy a király meg sem kérdezte őket, midőn országát megnyitotta Kuthen népének. Még jobban sértette őket az az észrevétel, hogy mig ők, a Kanczellária miatt oly nehezen juthattak a király színe elé, a kunok
