Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-02 / 14. szám
14. szám. Kun-Halas, 1899. Aprilis 2. III. évfolyam. » _______ KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Fő-uteza 1254. Megjelen minden vasárnap. ШШМШ ÍS ТШШШ HETILAP. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr., 3 hóra 1 írt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr retet, az ő halálával lett Igévé a feltámadás. Az emberek alusznak, mig élnek s csak haláluk órájában ébrednek fel, — mondá az egyptomi bölcs. Az, a ki a megváltás nagy munkája által az isten mindenhatóságának és végtelen bölcsességének örökké fénylő sugarává lett, — a názárethi Jézus mig élt, — á I rn о d о 11 mint ember az emberek sorsáról — s halála órájában felébredett, hogy á 1 m á t életre keltse, a mikor is a feltámadottat az ember istenfiává emelje . . . Mit használ nékem a nagy birodalom s mind ama kincs, mely itt fel van halmozva s mely egykor birtokomban volt? — kérdé az egyiptomi bölcs. A názáretbeli mester pedig igy szóla: ne törekedjetek ti földi kincsekre, mert a lélek gazdagsága a kincsek kincse. / fr Epen ezért, bár 0 koldus volt világi javakban, halálával az emberiségre mégis egy nagy birodalmat hagyott, a mely az egész földet átöleli: a keresztyén vallást, a Szeretet emez örök birodalmát; mig az egyiptomi király nagy kincseiből nem tudott egyebet hagyni az emberiségre, csak egy ezüst koporsót, s benne egy — múmiát. Oh, nagyobb király volt a názárethi koldus és többet használt az 0 kincse, birodalma az emberiségnek, mint az egyiptomi fáraók tömérdek gazdagsága. „Mi sem oly rövid, mint a boldogság és minden emberi hatalom csak gyengeség“ . Az isten-ember egész élete igazolta egyiptom bölcseinek ezt a mondását. Hiszen az Ő életének egyetlen boldogsága lehetett az, midőn szenvedhetett a keresztfán az emberiség megváltására s felsóhajthatott: Uram! bocsáss meg nékiök, mert nem tudják, mit cselekednek. Es mégis mily kicsiny az 6 boldogságához minden emberi boldogság. Hiszen az Ö feltámadása igazolta azt, hogy a ezézároknak és az ősi vallásoknak a vak buzgó fanatizmusoknak minden hatalma gyönge volt ahhoz, hogy a megváltás nagy munkáját megakassza. Mily gyöngeség hát a feltámadott Jézus hatalmához minden emberi hatalom. Az () golgothája erősebb volt minden hatalomnál. Az Ö golgothája, az 0 ereje erősebb volt a faraók, a ezézárok erejénél; előtte И и s V é t. Egyiptom bölcsei cabbalistikus hy- erogliphákkal ezredévek előtt ezt a jelmondatot Írták az ő virágos nyelvükön egy hatalmas király koporsójára : „Az emberek alusznak, míg élnek s csak a halál órájában ébrednek fel. Mit használ nekem a nagy birodalom s mind ama kincs, mely itt fel van halmozva s mely egykor birtokomban volt ? Mi sem oly rövid, mint a boldogság és minden emberi hatalom csak gyöngeség. Oh, botor halandó, még az élet ringó bölcsőjében vagy, ne dicsekedjél boldogságoddal: gondolj amaz időre, midőn a faraók uralkodtak. Már nincsenek és nemsokára megszűnsz lenni te is, ép úgy amikéntlen ők!“ A názáretbeli Jézus koporsójára nem voltak vésve jelmondatok. Sírja fölé fegyveres szolgákat állíttatott a cézár, hogy a zsidók királya fel ne ébredjen haláléiból. Pedig felébredt ő — az ember — még a keresztre feszittetés szenvedései alatt és Husvét napján kikelt sötét sírjából és lelke fényével bevilágitá az egész föld kerekét. ? Az ő golgotháján ébredt fel a sze-égre megérkeztünk a főváros, Abomey alá, a nely mintegy 40,000 lakossága helység lehetett íz ütközet előtt s agyagsánczokkal és hegyes íemónyfa-karókkal gzövekelt viárkokkal volt körülvéve, a melyekben igen sokan elpusztultak, i veszettül rohanó senegáíi vadászok közül. Midőn a sárkunyhókból állott várostól niutegy 8 kilométernyire letáboroztunk, a kora eggeli órákban jól láthattuk szabad szemmel s azon óriási sürgést-forgást, a melylyel az ösz- izes dahomyta hadsereg és a főváros roppant ömege a királyi főhadiszállás körül tolongott, fsak úgy feketéllett a föld a temérdek nyüzsgő ízerecsentől, mint mikor a varjak népes csapata rz őszi vetéseket ellepi. S nem akarok lódítani, le legalább 25,000 különféle fegyverrel ellátott érfiu, 4000 lovas nő, a király feleségeiből alaki- ott testőrsereg, s valami 15,000 főnyi csőcselék, i mely csak egetverő ordilozással segített a ősoregnek, s inkább akadályára volt annak: anyázott a nagy terjedelmű, s kertekkel tarkított Áros kapui előtt. Ezen jelentékeny haderővel szemben, Doáds generálisnak összes serege csak négyezer, [ülönfele fegyvernemből összeállított katonaság, 12 mitrailleuse, (régi szerkezetű golyószóró igyu, mint még a porosz ellen használtak 1870-ben) s 600 légionáriusból állott, mivel 100-an már elvesztek közülünk, vagy a tábori tárházakban fetrengtek jó magukkal is tehetet- enek lóven. S a különben rettenthetlen és a isaták viharában megedzett tábornok kedvteleiül mérlegelte az ütközet esélyeit. Türelmetlenül vártuk a tüzelésre való jeladást, mivel velünk szemközt kitűnő czólpont: az amazonok voltak felállítva. — Hanem úgy látszik a túlsó táborban is féltek az ütközet megkezdésétől. Mivel csak or- ditozás és éktelen gabalyodás között tolongtak a király körül, a ki mint később jól kivehettiik, nevetségesen czifra gúnyába volt bujtatva ez alkalommal, s a sok arany karperecz, fül és nyakóktől, a miket ez alkalomra felrakott: alig bir mozdulni, csak jóváhagyólag bólingatott szenvedélyesen fel-alá futkosó főtisztjeinek jelentéseire. S méltóságteljes beszéddel tüzelte a népet és őrjöngő fetis papokat, kik azt hitték, hogy bennünket lármával is elijesztenek. Végre, midőn már vagy két óra hosszáig farkasszemet néztünk egymással: Doáds generális általános tüzelést vezényelt. A veszettül ordítozó asszonysereg reánk lődözve apró karabélyaiból, a hátrafelé maradó Benhanzimtól ösztönözve, úgy rohant ránk, mint a szélvész korbácsolta fergeteg, 2—3 perc alatt már sánczainkba ugratott. De persze addig a mi egyenletesen leadott, s kitünően irányított sorttizeink legalább kétezret összezúztak, s vagy 500 még sebesülve is jött felénk. S még jókora csorda volt az, a mely egészen fölibénk rohanva, kurta karabélyával úgy lődőzött minket, fekhelyünkből, mint a vadász nyulat a szántóföld barázdáiból kilőni szokta. S most már tölteni képtelenek leven, szuronnyal rohantuk meg a feldühödt némbereket, a kik úgy csattogtották össze fogaikat, mint a kutya, mikor légy után kap, s hosszú czafrangokkal ékített lándzsáikkal sokat leszúrtak közülünk. De mi is dőlA „KIJI-HALAS“ TÁEGZÁJA. Franczia zászló alatt. — Szemelvények. — Dahomey hadjárat. (Vége.) S most mi ordítottuk a győzelmi kiáltást, mert már az első sortüznól felismertük, hogy itt vannak czimboráink, mert olyan szabályos és eredményes lövéseket, mint ezek voltak, csak a légionáriusok tudnak adni. Most persze a szerecsenek győzelmi énekét elfojtotta a mienk és a saját halálorditásuk. S mire a megmentők szuronyszegezve előtörtek a sürü rengetegből, már nem akadt dolguk, mert jórészt sebesülten hevertek hóhéraink a földön, a ki pedig életben maradott, az úgy elrejtő magát az őserdő fái között, hová 15—20-an eliramodtak, hogy az ilyent, de tán szentjánoskenyérrel se lehetett volna előcsalogatni. Nosza lett most erre nagy ölelkezés és kórdezősködés a feloldozott foglyok és a szabadítok közt. S rögtön ott a fiibe leheveredve, a velük hozott bőséges élelmi szer és bordeauxi bor mellett elrególtettük megmentőinkkel meg- iv szabadittatásunk csodálatos történetét, a mire V valóban kiváncsiak voltunk mindnyájan. Tizenkétnapi folytonos meneteléssel, mely idő alatt a dohomyták szakadatlanul háborgattak bennünket, s minduntalan reánk csapdosva, sok jó légionárius a 2—3 méternyi fűbe harapott:
