Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-03-12 / 11. szám
III. évfolyam. 11. szám. Kun-Halas, 1899. Márczius 12. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eő-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. ттш\ HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 írt, íél évre 2 frt 50 kr., В hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 8 hasábos petit sor 10 kr 1 IVT ' fi *11» Hilf mm ж É Légy üdvözölve Szabadság feltámadásának hajnala, Testvériség, Egyenlőség halhatatlan eszméinek menybemenetele — márczius Idusa. Ragyogj állandóan égi fényességedben ezer év viharai dúlta hazánk felett, azokkal a bűvös diessugarakkal, a melyekkel 51 évvel ez előtt tündöklő üstökösként megjelentél, hogy egy szebb jövő hajnalát mutasd meg égi ujjakkal az aggódó honfi kebleknek. Kétség volt az igazak szivében, aggódó szavak ajkaikon, keresék a boldogság útját s félénken vizsgálák a te születés napod estéjén a Magyar haza borús egét: zivatart hoznak-e a gyászos fellegek, avagy elvonulnak s helyt adnak a tündöklő, mosolygó szivárványnak? Es, mikor ragyogó fényözön közt, feltámadt, a te születés napod — márczius 15-ének — hajnala, miként a Megváltó feltámadásához is, öröm, lelkesedés, biztató remény költözött a szivekbe ... az a lelkesedés terjedt mint a futó tűz, csodákat művelt, világot ejtett bámulatba, majd a hajnalból verőfényes napsugár lett, melynek áldott melegéért milliók hála fohásza szállott az Egek kárpitja felé. A bibliai megváltó egy világot váltott meg, te annak a nagy világnak egy porszemét — a maroknyi Magyart! Legyen szabad annak a maroknyi népnek minden tagja, egyenlő, jogok- és kötelességekben, testvére egymásnak, hú fia az édes anyának, ezt mutattad te isteni ujjaddal az égen. Megértett téged, isteni küldött, az a kis nép: szabad, testvér, egyenlő lett annak a kis családnak minden tagja. Ott ölelkeztek egymással a boldogságban, mit féléjük árasztál; boldog hit éledt keblökben: egy uj, fényes, másik ezer év tündöklő reménye. Lezártad a sors könyvét ezer esztendő felett, hogy legyen a múlt tanúságul a jövőnek s nyíljék meg a sors könyvének uj kötete, melynek czimlapjára te vagy oda Írva ragyogó betűkkel: márczius Idusa! Ne lapozzuk e könyv lapjait, melyek immár a történet, a múlt lapjai. Egy eszme küzdelmei vannak azokban leírva, a nagy emberi eszme, a „lenni, vagy nem lenni“ problémái. Sebeket oszt, sebeket kap a küzdő . . . ha fáj is, ne érezzük ... csak az eszme maradjon sértetlen. Áldozatokat kíván a harez, ha talán a legjobbaknak, legdicsőebbeknek vérét láttuk omolni, ám sirassuk el őket szivünk legigazabb fájdalmával, véssük be nevüket szivünk oltárába emlékezetül és áldjuk meg őket haló poraikban, de ne panaszkodjunk ... csak ha te élsz nagy eszme, kiért meghaltak s ki ott virasztasz siri álmaik fölött. Legyen áldott emlékük! Légy örök őrzője álmaiknak! — Fordítsuk el a küzdelem lapjait, a multat hagyjuk meg múltnak s nézzünk a jelenbe! Izmos fa lett a gyönge palántából, forró szivek vére, ernyedetlen munkája nevelte nagygyá. Szabad haza — szabad polgárok, testvérek, egyenlők mindnyájan: ime ez a képe a jelennek is. Csodás haladás minden téren, áldásos béke: ime ez az 50 év jutalma. Es te szent eszme, te szent háromsága a Magyarnak: szabadság, testvériség, egyenlőség, ott tündökölsz az 50 év alkotásai felett, buzdító, ellenőrző, óvó gyámola voltál folyton ama nagy nap óta a magyarnak, ott van a te lelked minden alkotásunkban, te hevítesz uj munkára, uj sikerekre, te óvsz meg a tévelygésektől. Ragyogj továbbra is imádott hazánk egén, áraszd fölénk égiszed mindenható hatalmát, öntsd belé alkotásainkba halhatatlan lelkedet, szenteld meg a munkát, légy mindig a magyarral s a magyar te veled!
