Kun-Halas, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-08 / 2. szám
III. évfolyam. 2. szám. Kun-Halas, 1899. Január 8. KUN-HALAS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: F6-utcza 1254. Megjelen minden vasárnap. HIRDETÉSEK DIJA: 3 hasábos petit sor előfizetőknek 3 kr. nem előfizetőknek 5 kr. Kis Hirdetőben 40 kr. bélyegilletékkel. Egyes szám ára 10 kr. Előfizetési ár: egész évre 5 frt, léi évre 2 frt 50 kr., 8 hóra 1 frt 25 kr. Nyilttér: 3 hasábos petit sor 10 kr Visszapillantás. Az év elején időszerűnek találjuk, ha rövid summázatba áttekintjük a múlt év történetét. Ha városi életünk egy évi működésére visszatekintünk, talán némi jogosultsággal következtethetünk a jövőre. Általában elmondhatjuk, hogy a lefolyt múlt év alatt több nevezetesebb újításnak vetettük fel eszméjét, és hintettük el csiráit. Igaz, hogy ez eszmék, mind ez ideig nem valósultak, de úgy hisszük, hogy nem haltak meg, esak várnak a kedvező időre, hogy megvalósulhassanak. Ezen eszmék közül mondhatni legvi- tálisabb érdeke városunknak a konverzió kérdése. E tekintetben örömmel tapasztaljuk, hogy ellenzőinek száma mindinkább csökken, úgy annyira, hogy ha a városi tanács kellő időben elkészül- a javaslattal, az esetben a jövő évi költségvetésbe beileszthető lesz, a converzió kérdése is. Úgy értesülünk, hogy a városi tanács komolyan foglalkozik e kérdéssel, s ennek megoldási módozatait tárgyalásba vette. Reméljük is, hogy városunknak, már jövő évi költségvetése sokkal kedvezőbb eredményt fog felmutatni, a közterhek könnyítése terén. X,,KOT-HÁL1S“ TÁRCZÁJA. D e Ъ о r a L — Irta: Z i h S á n d о r n é. — Az áldozati oltáron hatalmas tűz lobog, várva a megemésztendő húsra. A szépen kifejlett kövér, fiatal veres telién, már megfojtva hever a földön. A papok és vének, a községi elöljárók, kezeiket mosva vallást tevének: „A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták.“ Aztán egy pap elkészítő az áldozati darabokat, a szép kövér részeket, a legnagyobb gonddal válogatva azokat az állat húsából, — hiszen ma égrekiáltó bűnért kell kiengesztelni a Jehovát. A hús darabok felrakattak az oltár tüzére. A tisztes vének megihletődött orczával fordulnak az égre, majd szemüket az oltárra vetik, — figyelemmel várva, mikor emelkdik ógfeló a füst, megengesztelni a mindenható, erős Jehovát. De mi ez? ... Az áldozat sűrű füstje nem emelkedik egyenesen oszlopként az ég fejé, hanem mintegy haragos szól által szétverve, csapódik vissza a földre. Pedig nem moczczant a szól egy falevelet sem a Jordán kies völgyén nincs • szellő lehetett. A síkon pihegve legelnek a pásztorkodó Naphtali törzs nyájai. Csak aztán a városi tanács megtalálja a leghelyesebb módot s a képviselő- testület ne idegenkeejék a jó és hasznos elfogadásától. Másik nevezetes munkaprogramul unk volt a h a 1 a s - m a j s a - j a n- k о V á c z i helyi érdekű vasit t а к kiépithetése, illetőleg ezen vasútvonal mellett való küzdelem. Úgy látszik, hogy ezen kérdésben is simulnak az éles ellentétek és a képviselő-testületnek a vasút ellenző része is idők folytával belátandja, hogy ezen vasutak kiépítésére felajánlott 80,000 frt nem áldozat a várostól, mert ez ösz- szeg százszorosán visszatérül a vasút által nyújtandó előnyökkel és hasznokkal. Csakhogy a vasutügy is mintha megfeneklett volna. A halas-majsai vonalrészről az utóbbi időben egyáltalán semmit sem hallani, nem tudjuk, hol rekedt meg az ügy, a vasutengedélyesnél-e vagy máshol, mindenesetre üdvös lenne ha ezen vasút ügye előbbre vitetne. Es ez annyival inkább kívánatos, mert a majsaiak erősen mozgolódnak azért, hogy Majsa községet Félegyházához csatolják. Ami, ha a halas-majsai vasút kiépül, a Félegyházért lelkesülőknek, üres kapkodásává válik. A halas-majsai vonalrészszel ellenkezőleg, a halas-jankováczi vonal annál A papok és vének, a község tisztes vezetői, — megdöbbenve, félelemmel tekintenek a visszaverődő füstre. Halálra sápadt arezuk. Félelemtől remegő hangon suttogják: . . a Jehova nincs megengesztelve . . nincs! . Nem is lesz mig a gyilkoson bosszút nem állunk. Az áldozat vére bosszúért kiált az égre! De hogy találjuk meg a gyilkost? . . . Semmi nyom, semmi jel mely vezető lenne a keresésben. — Az áldozat, a szép rabszolganő, a szelíd istenfélő Sarah, ott feküdt a tábor végső oldalán az itatónál mereven, vérébe fagyva. Szivében még ott volt a kés, melylyel a titkos gyilkos életétől fosztá meg a fiatal leányt. Mikor hajnalban itatni hajták a csordát, a pásztorok találtak rá a hullára. Egyikök, az ifjú Joakim, kivette kebléből a kést s elrejtő azon véresen eszorjába. Engedték neki, hiszen az ő anyjának rabszolganője volt Sarah s igy némi kötelessége volt gyilkosa után keresni s a bűnjelt megtartani. Jojakim istenfélő, szorgalmas ifjú volt; engedelmes, szülőttisztelő — úgy mint azt Joten törvénye parancsolja. Fia egy tekintélyes községi elöljárónak, unokája a nagytekintélyű törzs főnöknek. — Vőlegény volt már, mert atyja kiválasztotta számára a kevóly, de gazdag unoka- testvért Deboráht, kinek magának egy külön juh nyája volt, s olyan szépségű selymesszőrii bárány- kák, a környéken sem voltak. többet beszélhet magáról. Itt már két vasutat is terveznek, egy keskeny vágá- nyut és egy rendes nyomtávút. Félő, hogy a nagy versenyzésben ez a vasút vonal is felveszi a néhai nevet, mint sok egyéb életre való terv. Kívánatos lenne ha a város közönsége egyik vagy másik vasút mellett foglalna állást és minden erejével előmozdítaná a városi érdekeknek megfelelőbb vasút létesítését. A múlt év folyamán felvetettük a V i 11 a m - V i 1 á g i t á s eszméjét is, eleinte úgy látszott hogy még a múlt évben felállítható lesz, oly nagy volt a lelkesedés. ügy tapasztaljuk, hogy a hangulat még nem csappant, csak hogy ez az ügy is megrekedt valahol. Amint értesülünk, körülbelől 1000 láng jegyeztetett elő, amely már eddig elég arra, hogy a villam-világitás feláliittassék. ügy hallottuk, hogy a mérnöki hivatal felhívta a vállalkozókat ajánlattételre, de mindezidcig ajánlat nem érkezett be. Jó lenne ha megsürgetnék a vállalkozókat ajánlataik mielőbbi beadására. A villam-világitásnak hasznosságát és czélszeriiségét eléggé kimutattuk, igy tehát mindazokat, ez alkalommal ismételni szükségtelennek tartjuk; a jelen sorokkal csupán csak a közérdeklődést kívántuk ébren tartani. A múlt év folyamán küzdöttünk Az eljegyzés megtörtént a szokásos szép rendben. Jojakim elrejtő, a mit érzett, -- az utálatot a kevóly Deborah iránt. Hisz mint gyermek megborzadt, mikor látta Deboráht, hogy mily kegyetlenül korbácsolta a nyáját legeltető rabszolganőket. Ilyenkor határt nem ismerő harag vett rajta erőt s csak Izrael szigorú „szemet szemért“ törvénye tartotta féken olykor olykor. Es Jojakim mégis megtartá vele eljegyzését, hisz nemzete törvénye ebben az atyának adja a szív jogát; s az atya ellen fellépő halállal volt sújtható. Rettenetes volt Jojakim lelki harcza, mert — mást szeretett! . . . Mást ... de úgy a mint csak szív rajongni tud választottéért .... Mást szeretett. Azt a szép lelkű, bűbájos tekintetű Sárát, rabszolganőjük szép leányát. A nyáj őrzésénél gyakran találkozott vele. Mert Sárát, mint megbízható, hű cselédet gyakran küldték a nyájhoz. Itt lettek egymáséi, avval a hű, igaz érzelemmel, mely kizár lelkűkből mindent, mi nem kettőjüké. Az atya akaratából történt házassági hir lesujtá őket, de daczolni vele nem lehetet. Végre elhatározta Jojakim, hogy magának Deboráhnak feltárja szive titkát, igaz szerelmét, mert Deboráhnak férfi testvérei nem lóvén s ez atyai vagyont volt öröklendő — jogában állott férjet ттт щ тшши нешр.
